Fontos eseményeknek lehettünk tanúi az elmúlt héten, amelyek közvetlenül érintették az ukrán–magyar viszonyt, s a kárpátaljai magyarság helyzetének alakulását: Ukrajnába látogatott a NATO-országok nagyköveteinek küldöttsége, élén Jens Stoltenberggel, az euroatlanti közösség főtitkárával. Számunkra egyértelmű pozitívuma a látogatásnak, hogy a kisebbségi kérdés végül bekerülhetett a NATO és Ukrajna közös nyilatkozatába, amelyet a kijevi találkozó kapcsán fogalmaztak meg a felek.
Furcsa előzmények
Ukrajna hónapok óta készült a nagy eseményre: kétnapos látogatásra Kijevbe és Odesszába várták a 29 NATO-tagország és a tagjelölt Észak-Macedónia képviselőit. Az esemény súlyát valóban nehéz lett volna túlbecsülni kijevi részről, hiszen jelezni volt hivatott, hogy a Nyugat változatlanul és egységesen kiáll az orosz agresszióval küzdő Ukrajna mellett. A látogatás jelentőségét méltató kormányzati nyilatkozatokba azonban kezdettől vegyültek disszonáns hangok. Feltűnt, milyen gyakorisággal emlegeti Vadim Prisztajko külügyminiszter és Dmitro Kuleba európai integrációért felelős kormányfőhelyettes nyilatkozataiban, hogy bár Ukrajna továbbra is az Európai Unióba igyekszik, s törekszik a NATO-tagságra, nem kívánják erőltetni a dolgot. Például nem szándékoznak úgynevezett tagsági cselekvési tervet (MAP) kérni a NATO-tól, inkább a saját elképzeléseik szerint folytatják a felkészülést mindaddig, amíg készen nem állnak a tagságra, s akkor majd – szövögették a lilagőzös álmot Kijevben – a szövetség talán maga kéri fel csatlakozásra Ukrajnát.
Szijjártó fellebbentette a fátylat a titokról
Bár kezdettől gyanús lehetett volna ez a hirtelen visszafogottság a korábbi hónapok ukrán csatlakozási tirádái után, de csak a NATO-küldöttség látogatásának első napján, múlt szerdán kaphattunk némi magyarázatot arra, hogy mi állhatott a háttérben: nem volt egyetértés a találkozó zárónyilatkozatának tartalmát illetően.
Akár több vitás kérdés is felmerülhetett az egyeztetések során, de mi csak egyről tudunk egészen biztosan a magyar külgazdasági és külügyminiszter révén. Szijjártó Péter az Eurázsia Fórum elnevezésű budapesti rendezvényen kijelentette, a NATO nagyköveteinek találkozója után szokásos gyakorlat a közös nyilatkozat kiadása, de ezt most Magyarország megvétózta. Az MTI beszámolója szerint a magyar külügyek irányítója hangsúlyozta, a hosszú előkészítő munka során a magyar kormány számos javaslatot tett arra, hogy a nyilatkozat tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek köteleznék Ukrajnát a magyar közösségtől elvett jogok visszaadására.
Szerettük volna, hogy ebben a közös nyilatkozatban szerepeljen olyan mondat, amely tartalmazza, hogy az ukránoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket, amelyeket nemzetközi jogszabályok, illetve nemzetközi szervezetek előírnak. Olyan javaslatot is tettünk, amely az Európa Tanácsra, illetve az ENSZ-re hivatkozik kisebbségi ügyekben – tette hozzá. Ezeket a javaslatokat nem fogadták el, így „nem tehettünk mást, megvétóztuk a nyilatkozatot” – mondta a miniszter.
Szijjártó Péter közölte: a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség érdeke „az óceán túloldalán nem olyan fontos, de mi itt élünk Közép-kelet Európában, egy magyar ember érdeke is elég ahhoz, hogy kiálljunk érte”.
Magyarország világossá tette: a NATO-n belüli minimális szövetségi szolidaritás az lenne, hogy egy ilyen közös nyilatkozat mondjon valamit az egyik tagállamhoz tartozó kisebbség jogfosztásáról, és szögezze le a jogok visszaállítását – mondta.
A magyar kormányfő is rátett egy lapáttal
Gondolhatjuk, hogy Ukrajnában – Kárpátalja magyarlakta vidékeit kivéve – nem örültek a magyar bejelentésnek. Még hangosabb lett az ukrán sajtó felzúdulása, amikor a magyar álláspontot Orbán Viktor miniszterelnök is megerősítette Vlagyimir Putyinnal tartott közös budapesti sajtótájékoztatóján.
Arra a felvetésre, hogy Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát, Orbán Viktor így felelt: a vita arról szól, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, miszerint a kárpátaljai magyar kisebbség diszkriminációt szenved el és fenyegetettségben él. A magyar fél javaslata az volt, hogy ha már elfogadnak egy ilyen dokumentumot, legalább annyit érjenek el, hogy abban az ukránok vállalják a Velencei Bizottság indítványainak elfogadását – közölte, kijelentve: ha ez nincs benne a dokumentumban, Magyarország nem tudja aláírni, mert az olyan lenne, mintha feladná a kárpátaljai magyarokat megillető európai jogokat.
Reményét fejezte ki egyúttal, hogy a kárpátaljai magyarok helyzete javulni fog az új ukrán vezetéssel, amellyel törekszik egy mielőbbi érdemi tárgyalásra.
Azt is nyomatékosította: amikor Magyarország megfogalmazza az Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, nem Oroszország miatt vagy Oroszországra tekintettel teszi ezt, hanem a magyar nemzeti érdekekből kiindulva.
A diplomáciában is előfordulnak meglepetések
Amikor már azt hittük, hogy mindennek vége, és egy újabb szög veretett az ukrán–magyar viszony koporsójába, a NATO-tagállamok és Ukrajna az utolsó utáni pillanatban, a hivatalos határidő lejárta után váratlanul elfogadták a magyar javaslatot a közös nyilatkozattal kapcsolatban.
„Végül mégis figyelembe vették a javaslatainkat, így a közös nyilatkozat határozottan kiáll a jogfosztott magyar közösség mellett, és felszólítja Ukrajnát a nemzetközi szabályok, valamint a nemzetközi szervezetek előírásainak betartására. Ez újra világossá teszi, hogy Ukrajnának a nemzeti közösségek elvett jogait az oktatás és az élet egyéb területein vissza kell adnia” – írta az MTI által idézett közleményében Szijjártó Péter.
A 150 ezres kárpátaljai magyar közösség, ahogy eddig is számíthatott, a jövőben is számíthat a magyar kormány támogatására, soha nem fogjuk feláldozni őket világpolitikai játszmák oltárán – tette hozzá.
„Magyarország jószomszédi viszonyra törekszik Ukrajnával, készen áll az új ukrán vezetéssel a konzultációkra, melyek nyomán remélhetőleg újra fel tudjuk építeni a korábbi jószomszédi kapcsolatainkat. Továbbra is valljuk: új elnök, új remény!” – közölte a miniszter.
A másik meglepetést az ukrán vezetés, egészen pontosan maga Volodimir Zelenszkij elnök szolgáltatta. Miután ugyanis kormányzati tényezők heteken át helyenként enyhe fanyalgással értekeztek a NATO-csatlakozás témájáról, az ukrán államfő hatalmas lelkesedéssel fogadta Jens Stoltenberget. Sőt, Zelenszkij a főtitkárral közös sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy Ukrajna kész felgyorsítani a NATO-tagságra való felkészülést, és nem veszi le a napirendről a Szövetséghez való csatlakozásra vonatkozó cselekvési terv megszerzésének lehetőségét.
Az ukrán politika azért hű maradt önmagához, amennyiben utóbb Vadim Prisztajko ukrán külügyminiszter egyik sajtónyilatkozatában már tagadta, hogy Magyarország egyáltalán akadályozta volna a közös nyilatkozat elfogadását.
Ez került be a közös nyilatkozatba
A nyilatkozat végső szövege két helyen utal a nemzeti kisebbségek, s ezen belül a kárpátaljai magyarság jogaira.
Így a dokumentum kimondja, a szövetségesek felszólítják Ukrajnát, hogy teljes mértékben tartsa be a Velencei Bizottságnak az oktatási törvényre vonatkozó ajánlásait, és Ukrajna elkötelezte magát amellett, hogy ezt megteszi.
A közös nyilatkozat kitér arra is, hogy „a reformok sikere, beleértve a korrupció elleni küzdelmet, döntő jelentőséggel bír majd a virágzó és békés Ukrajna alapjainak megteremtésében, amely szilárdan beágyazódik az európai demokráciák közé, elkötelezett a közös értékek, az emberi jogok, a kisebbségek és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett”.
Félig üres vagy teli a pohár?
Nézőpont kérdése, hogy amit a közös NATO–Ukrajna nyilatkozat kínál, az sok-e vagy kevés, jó-e nekünk, kisebbségieknek, vagy sem. Tekintettel azonban arra, hogy az ukrán fél vélhetően meg sem akarta említeni a kisebbségi kérdést a dokumentumban, kétségtelenül jelentős magyar győzelemről beszélhetünk. Jól tudjuk, Kijev az utóbbi időben odáig ment a tények elferdítésében, hogy többször is elhangzott, tulajdonképpen már teljesítették a Velencei Bizottságnak az oktatási törvénnyel kapcsolatos ajánlásait, így Budapest követelései immár alaptalanok. Valójában mindannyian tudjuk, hogy az előző ukrán kormányzat az ajánlások egyetlen betűjét sem teljesítette, s egyelőre a jelenlegi sem mutat erre semmilyen hajlandóságot. Hasonlóan kíméletlen az ukrajnai hozzáállás a kisebbségi jogokhoz a nyelvtörvény kapcsán, bár itt még várni kell a Velencei Bizottság decemberben esedékes állásfoglalására.
Mindenesetre pozitívum, hogy az ukrán sajtó ezúttal meglehetősen visszafogottan reagált a magyar törekvésekre, és lapzártánkig a kárpátaljai magyarságot sem érte újabb támadás. Erre persze mindjárt két magyarázat is kínálkozik. Az egyik, hogy így kívánják elleplezni belföldön a tényt, miszerint ha keveset is, de mégiscsak engedtek a magyar és a nemzetközi nyomásnak. A másik, hogy Kijev számára tulajdonképpen nincs különösebb jelentősége ebből a szempontból a közös nyilatkozatnak, miután az a kisebbségek tekintetében nem fogalmaz meg az eddigieknél szigorúbb, konkrét követeléseket az országgal szemben. Azért jó, hogy született egy újabb nemzetközi dokumentum, amelyre hivatkozhatunk, ha az ukrán fővárosban ismét „megfeledkeznek” a kisebbségi jogokról.
(ntk)
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke az M1 Ma este című műsorának és lapunknak nyilatkozva nem tartotta meglepőnek a magyar javaslat körüli fordulatot. Szerinte inkább az volt a meglepő, hogy Budapest szövetségesei nem álltak mindjárt a magyar felvetés mellé. Emlékeztetett, a NATO nemcsak védelmi szövetség, hanem értékközösség is.
„Hálásak vagyunk és büszkék a magyar kormányzatra, hogy így kiáll a nemzetközi színtéren a kárpátaljai magyarság, az általános emberi jogok mellett, amelyek közé meggyőződésem szerint a kisebbségi jogok is tartoznak” – tette hozzá Brenzovics László.
A KMKSZ elnöke kérdésre válaszolva úgy vélte, egyelőre nem látszik tisztán, milyen politikát folytat majd az ukrán államfő a kisebbségi kérdésben. Brenzovics emlékeztetett, Volodimir Zelenszkij kampánya során megígérte, hogy tanulmányozni fogja a nyelvtörvényt, valamint az oktatási törvényt, és szükség esetén módosításokat eszközölnek azokban. Változást vár az elnöktől e tekintetben az ország lakosságának több mint 50%-a is, azonban a választások óta a rendkívül agresszív ellenzék hatására elbizonytalanodni látszik az államfő politikája – jegyezte meg Brenzovics emlékeztetve, hogy máig semmifajta módosítás nem történt sem az oktatási, sem a nyelvtörvényben, sőt ennek az előjelei sem tapasztalhatók.
Zelenszkij táborára különböző erők hatnak, az őt támogató frakció sem egységes, ezért különösen fontos, miként viszonyul a kérdéshez az európai közvélemény, ezen belül a NATO, az Európai Unió, az Európa Tanács – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. Brenzovics egyben meggyőződésének adott hangot, hogy nem lehet békét teremteni Kelet-Ukrajnában, helyreállítani az ország egységét és stabilitását anélkül, hogy kardinális változások történnének a nyelv és az oktatás területén.
Ami a jövőt illeti, szerinte lényeges, hogy milyen lépésekre szánja el magát az államfő. Rámutatott: az elnök pártjának szilárd többsége van a parlamentben, tehát csak rajtuk múlik a nemzeti kisebbségek számára hátrányos törvények módosítása – amennyiben van erre irányuló központi akarat. Zelenszkijnek és a parlamenti többségnek el kell döntenie, hogy a saját választóik akaratát fogják érvényesíteni, vagy pedig egy agresszív kisebbségét – vélte Brenzovics László.
(hk)
