Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek Beregszászban
Beregszászban március 15-én ismét méltóképpen, ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. A Beregszászi Polgármesteri Hivatal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a történelmi egyházak által megrendezett esemény délben ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a beregszászi református templomban.
Ezt követően az ünneplők a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház épületén lévő Petőfi-emléktáblánál rótták le kegyeletüket, majd a tömeg Petőfi Sándor szobrához vonult.
A rendezvényen tiszteletüket tette Bujdosó János, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának kárpátaljai főosztályának vezetője, Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete, Legény Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője, Buhajla József ungvári magyar főkonzul, Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, ukrajnai magyar parlamenti képviselő, Mikulin Viktor Petrovics, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal vezetőhelyettese, Kész Barnabás, Tóth Miklós, Péter Csaba, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselői, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, a II. RF KMF rektora, Babják Zoltán, Beregszász polgármestere, Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Halász László, a Beregszászi Járási Művelődési osztály vezetője, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka, Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkipásztora, Molnár János, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség plébánosa, Szabó Viktor, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség paróchusa.
Az ukrán és a magyar himnuszok elhangzását követően Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze szavalta el Petőfi Nemzeti dalát.
Elsőként Babják Zoltán köszöntötte az ünneplő tömeget. Beszédében elmondta, hogy Petőfi szobra előtt állva emlékezünk azokra, akik 1848/49-ben az életüket is feláldozták a szabadságért. „Az elmúlt időszakban módszeresen megpróbálták lejáratni a kárpátaljai embereket, ezen belül a magyarságot a különböző hatásvadász riportok készítői, illetve az oktatási és nyelvtörvénnyel próbálják csorbítani a jogainkat, miközben megfeledkeztek arról, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus első, illetve egyik legutóbbi áldozata is kárpátaljai magyar volt – mondotta. ‒ Azonban soha nem látott mértékben támogat bennünket anyaországunk, hatalmas forrásokat biztosítva ahhoz, hogy megmaradjunk, hogy ne hagyjuk el szülőföldünket” – tette hozzá. Hangsúlyozta: „A beregszásziaktól távol áll az idegengyűlölet, bármiféle alapú türelmetlenség. Nálunk természetes dolog, ha a magyar embernek ukrán, román, szlovák és orosz a barátja vagy fordítva. A nyelvi és a kulturális sokszínűség volt jellemző a forradalom és szabadságharc vezéreire, hőseire is, ezért legyünk méltóak a márciusi ifjak emlékéhez.”
Ezt követően Szilágyi Mátyás főkonzul olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üdvözletét.
Íjgyártó István beszédében elmondta, hogy március 15-én nem csupán a pesti forradalomra emlékezünk, hanem mindarra, amit a reformkor alatt elődeink kiharcoltak több generáción keresztül, vagyis a modern magyar nemzet létrejöttének történéseire, amihez vissza tudunk fordulni, ha erőt kell merítenünk. Majd így folytatta: „A magyar nyelvet, melyet édesanyánktól tanultunk, sem ember, sem pedig törvény nem veheti el tőlünk. Van kultúránk, amely nem alább való más népek kultúrájánál, van tudományosságunk, melyet anyanyelvünkön tanultunk, de bármilyen más nyelven is megálljuk vele a helyünket, van otthonunk a Kárpát-medencében, amit meg akarunk őrizni olyannak, amilyennek szeretjük, nem mások ellenében, hanem másokkal összefogva és együttműködve”.
Balogh Marianna, a budapesti Nagy Ágnes Színészképző tanulója, színésznő elénekelte Bródy János Szabadnak születtél című dalát, majd elszavalta Petőfi Sándor Van-e egy marok föld… című versét.
Sin József kiemelte, hogy 1848-ban a magyarok nemcsak a saját szabadságukért szálltak harcba, hanem a velünk élő más népek szabadságáért is. A szabadságnak nincs nemzetisége, és az lenne a jó, ha bármilyen nemzetiségű ember jól érezné magát az országban, melyben élünk, és nem vonnák kétségbe nemzettudatunkat, érzéseinket. Hozzátette: részt vállalunk Ukrajna függetlenségi harcában is, mert azt szeretnénk, hogy Ukrajnában is teljesedjen ki a szabadság eszméje, az országban élő különféle nemzetiségek között szülessen egységes akarat, az ukrán társadalom mielőbbi egységes konszolidációja érdekében, ahol mindenki megtalálja a biztos megélhetés forrását, szülőföldjén képzeli el családja jövőjét és gyermekeinknek választott nemzettudatba való nevelését. A szabadság számunkra azt jelenti, hogy félelem nélkül tudjuk szeretni szülőföldünket, anyanyelvünket, meg tudjuk találni létbiztonságunkat Ukrajnában – fogalmazott.
Zubánics László beszédében úgy fogalmazott: hogy az elmúlt száz esztendő, a trianoni békediktátumot követő időszak folyamatosan megrostálta a kárpátaljai magyarságot − sajnos vannak, akik kihullanak ezen a rostán, és vannak, akik fennmaradnak. „Úgy gondolom – folytatta – hogy ezen a napon kell köszönetet mondanunk azok számára, akik itthon próbálják segíteni a magyarságot szerte Ukrajnában, mind a nemzet napszámosainak, mind a családoknak, szülőknek, nagyszülőknek, akik nevelik a következő generációt”. Hangsúlyozta: az utóbbi 20 évet figyelembe véve, soha nem volt szükségünk ennyire az összefogásra, az együttgondolkodásra, az egymásnak nyújtott segítségre, mint most.
Brenzovics László beszédében méltatta március 15. szabadsághordozó üzenetét a magyarság számára. Úgy fogalmazott: „Március 15. elsősorban a magyar szabadságról szól. Arról az érzésről, amely valamennyi magyarban megvolt, megvan és meglesz a jövőben is”. Majd úgy folytatta: a szabadság azt jelenti, hogy irányítjuk a sorsunkat, hogy a magyarság vegye újra kézbe a sorsának az irányítását, hisz a történelem folyamán a magyarság mindig a szabadságáért kelt fel, hogy megpróbálja ismét saját maga intézni a sorsát. Beszédében kitért arra, hogy jelenleg újra olyan törvényeket fogadnak el, amellyel el akarják venni természetes jogainkat: anyanyelvünk használatát, az anyanyelvünkön történő oktatást, szólásszabadságunkat, színházunkat, főiskolánkat. Ezek alapvető emberi jogaink, és ezeket senki nem veheti el tőlünk! – tette hozzá. „A magyar nyelv és kultúra elpusztíthatatlan. Nekünk pedig ki kell állni amellett, hogy jogaink továbbra is megmaradjanak” – folytatta. Az elnök úr beszéde végén azt mondta: „Reméljük, hogy a választások után ez a helyzet megváltozhat még, hisz lojális állampolgárai vagyunk ennek az országnak, be kívánjuk tartani a törvényeit, azonban nyelvünkhöz, oktatásunkhoz, kultúránkhoz való jogainkról nem fogunk lemondani!”
A megemlékezés a Szózat eléneklésével és Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával zárult.
D.P.
