A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) üdvözli Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának 2026. szeptember 3-án elfogadott, 16005. számú határozatát. A dokumentum értelmében Ukrajna hivatalosan is elismeri a szovjet katonai közigazgatás által Kárpátalja polgári lakossága ellen 1944–1946 között elkövetett tömeges elnyomás tényét mint a kommunista totalitárius rezsim által elkövetett bűncselekményt. Az állam szintén a kommunista totalitárius rezsim által elkövetett bűncselekményként ismeri el a magyar nemzetiségű, az úgynevezett málenkij robot, valamint a német nemzetiségű polgári lakossággal szemben 1944–1946 között Kárpátalján elkövetett tömeges represszió tényét.
A KMKSZ már megalakulásakor alapvető céljául tűzte ki a sztálini terror áldozatainak feltárását és rehabilitációját. A kárpátaljai magyar parlamenti képviselők harminc éven keresztül, egymást követve igyekeztek elérni az ukrán törvényhozásban, a Legfelsőbb Tanácsban, hogy az ukrán állam hivatalosan is ismerje el a kárpátaljai magyar és német férfiak 1944. novemberi tömeges elhurcolását (málenkij robot) népirtásnak, politikai megtorlásnak vagy az emberiség elleni bűncselekménynek.
Tóth Mihály 1994–1998 közötti képviselősége alatt elsőként kezdeményezte az 1991-ben elfogadott, A politikai megtorlások áldozatainak rehabilitációjáról szóló ukrán törvény kiegészítését. Célja az volt, hogy a 0036. számú hadparancs alapján elhurcolt, kollektíven bűnösnek kikiáltott polgári lakosokat (a 18–50 év közötti magyar és német férfiakat) ne egyszerű munkaszolgálatosként, hanem politikai okokból meghurcolt áldozatokként rehabilitálja az állam.
Kovács Miklós 1998–2002 között képviselőként vitte tovább a jogi rehabilitációért és kárpótlásért folyó küzdelmet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sztálini etnikai tisztogatás és a munkatáborokba való elhurcolás a nemzetközi jog értelmében a népirtás és az emberiség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozik, így elévülhetetlen.
Gajdos István képviselőként 2013-ban, a tragédia 69. évfordulójához közeledve nyújtott be határozati javaslatot, amelyben szorgalmazta, hogy az ukrán parlament nyilvánítsa a kárpátaljai magyarok és németek 1944-es deportálását a sztálini rezsim által elkövetett etnikai alapú népirtásnak és politikai repressziónak, valamint állami szinten határozzanak meg hivatalos emléknapot.
Brenzovics László 2014–2019 közötti képviselői tevékenysége során határozattervezetet nyújtott be a deportálás 70. és 75. évfordulója alkalmából, valamint előterjesztette a rehabilitációs törvény átfogó módosítási javaslatait. A határozati javaslatokban szorgalmazta a tragédia állami szintű elismerését és megemlékezését, kérve, hogy az ukrán állam vállaljon erkölcsi és jogi felelősséget a sztálini diktatúra által elkövetett bűnökért, és nyilvánítsa az elhurcolást a kárpátaljai magyarság elleni népirtássá.
Helyi szinten ugyan történtek előrelépések, hisz 2004-ben a KMKSZ kezdeményezésére a Kárpátaljai Megyei Tanács nyilatkozatban ítélte el a sztálini diktatúra által elkövetett etnikai alapú elhurcolásokat, a málenkij robotot politikai megtorlásnak nyilvánította regionális szinten, és felhívással fordult az ukrán parlamenthez a tragédia állami szintű elismerése és a teljes körű rehabilitáció érdekében. Ezt követően, 2014 októberében a megyei tanács magyar képviselőcsoportja (Brenzovics László kezdeményezésére és vezetésével, aki ekkor a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke is volt) hivatalos határozatban kezdeményezte, hogy november harmadik vasárnapját nyilvánítsák a kárpátaljai magyarok és németek deportálása áldozatainak emléknapjává a régióban. A megyei testület hivatalos felterjesztést és határozati javaslatot küldött Kijevbe az Ukrán Legfelsőbb Tanácsnak és az ukrán elnöknek, kérve, hogy az állam hivatalosan is ismerje el az 1944–1946-os elhurcolást a magyar és német kárpátaljai lakosság elleni népirtásként és politikai represszióként.
Az elmúlt harminc évben sikerült tudományos keretek között feltérképezni, feltárni és dokumentálni a málenkij robotra való elhurcolás körülményeit, áldozatait és következményeit. A KMKSZ minden magyarlakta településen emlékművet állított az áldozatok emlékére, és a háborút megelőző időszakban 5 évente gyalogos emlékmenetet szervezett Munkácstól egészen Szolyváig, az egykori gyűjtőtábor területén felállított emlékhelyhez, melynek létrehozását még 1989-ben kezdeményezte a KMKSZ és 1994-ben került felavatásra, az emlékpark azóta több alkalommal bővült. Az áldozatok emlékét őrző kegyeleti hely gondozását és fenntartását a Szolyvai Emlékparkbizottság látja el.
Annak ellenére, hogy a korábbi kezdeményezések révén több helyi rehabilitációs határozat született, a Legfelsőbb Tanács mindeddig elutasította vagy napirendre sem tűzte a málenkij robot átfogó, törvényi szintű népirtássá nyilvánítását. Ennek fényében a mostani döntés mindenképpen történelmi jelentőségű áttörést jelent, és egyfajta megkésett erkölcsi elégtétel az áldozatok és hozzátartozóik számára.
Ungvár, 2026. 09. 03.
