Egy hagyományőrző KMKSZ-alapszervezeti elnök
Minden kisebb közösség számára is fontos, hogy megőrizze a településére jellemző néphagyományokat, illetve múltja tárgyi örökségét, mivel mindezek az önazonosság-tudat erősítésének a nélkülözhetetlen eszközei. Az ember javára válik, ha községe hagyományvilágát, múltja minden darabkáját a magáénak vallja, önérzetesen tekint rájuk, és rögzül benne, hogy ő is e hagyományvilágot a magáévá tevő közösséghez tartozik, mely közösséget még jobban összekovácsolhatja hagyományai tisztelete, őrzése, továbbadása. Nincs ez másként Beregújfaluban sem, ahol a hagyományőrzés motorja Tóth Bertalan, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke.
– A 2014-es tisztújítás során megtörtént megválasztásom után kezdtem foglalkozni a hagyományőrzéssel – pillant vissza a közelmúltra Tóth Bertalan. – Először is rendszeresen működővé tettem az addig is létező, csak nem rendszeres jelleggel működő felnőtt betlehemes csapatot, mellyel minden évben fellépünk a beregszászi adventi ünnepségeken, s ugyancsak fellépünk a csomai betlehemes napokon, meghívásos alapon pedig az adventi időszakban ellátogatunk már Verbőcre, Borzsovára, Jánosiba, Benébe, Magyarországon – a helyi református egyházközségek kérésére – Dombrádra, Vásárosnaményba, Nyírmadára, Nyírlövőre. Debrecenben pedig 2015 óta minden évben fellépünk a Kárpát-medencei Betlehemes Találkozón, ahol magyar nemzetiségű betlehemesek mellett szerb, szlovák, horvát és ruszin csapatok is megjelennek. Tavaly például tizennyolc csapat képviseltette magát. Beregszászban a Kárpátaljai Betlehemes Találkozókon voltunk már harmadikok, majd másodikok, aztán elsők, legutóbb pedig különdíjasok. Szépen megyünk felfelé a dobogón… Persze, meg kellett tanulnunk – amire a zsűri felhívta a figyelmünket –, hogy autentikus öltözékekben (például: bőrcsizma, suba) kell fellépnünk. Debrecenben viszont nincsenek helyezések, minden csapat emléklappal térhet haza.
– Milyen jellegzetességei vannak a beregújfalui betlehemezésnek?
– A betlehemezés szokása, módja apáról fiúra szállt, és Punykó Mária betlehemes gyűjtésében is újra felfedeztünk eredeti beregújfalui betlehemes hagyományokat. Nálunk más az öltözék, az előadás módja, mások a szövegek, s részben a szereplők is, mint máshol. Először is a betlehemünk a községünk református templomának a makettje, jászol nincs benne, de tervezzük, hogy belehelyezünk egy kis jászlat. A szereplők összetétele is eltér más csapatokétól. Az öreg pásztor, a juhász (aki fiatalabb, mint az öreg pásztor), a két angyal mellett szerepel a betyár, aki egyetlen más betlehemes csapatban sincs, valamint Heródes, aki egyes külföldi betlehemes csapatokban helyet kap, Kárpátalján viszont csak nálunk szerepel. S ugyancsak helyi jellegzetesség, hogy a juhász aranyszőrű bárányt, a betyár piros almát, az öreg pásztor pedig az ördögöket elűző vöröshagymát ad a kis Jézusnak. Csillagozás pedig nem szerepel a betlehemes csapatunk műsorában.
– Milyen más hagyományőrző tevékenységet fejtenek még ki?
– 2017-ben megalakítottuk a „Hóvirág” Tánc- és Énekkart, melyben vegyesen szerepelnek nők és férfiak, idősek és fiatalok. Megalakulásunk évében elsőként a helyi gyermeknapon mutatkoztunk be, s különböző népdalokat adtunk elő. Azóta léptünk már fel falunapokon, szüreti, illetve farsangi bálokon néptáncokat, népdalokat adva elő, az utóbbiak közül a szüreti bálokon természetesen a szürethez kapcsolódókat. A szüreti bálokra a helyi művelődési házban kerül sor, a farsangi báloknak pedig a község egyetlen étterme ad helyet. S tartottunk már nagy sikerű színielőadást is Fonó címmel, eljátszva a régi falusi fonót, szatmári tánccal fűszerezve. A község általános iskolájának a dísztermében léptünk fel, a kellékeket – kerekes guzsalyt, sámlit, lócát, szőtteseket, házi pokrócokat – a hagyományőrző csapatunk tagjai hozták el, s itt jegyezném meg, hogy csapatunk tagja, Orosz Gizella népi szövőasszony készítette el a szőtteseket is, meg a házi pokrócokat is. Nagy problémánk viszont, hogy nincs megfelelő helyünk a próbákra. Volt, hogy az iskolában próbáltunk, de aztán mondták, hogy nem lehet, mert – az indoklás szerint – a próbák nem kapcsolódnak az iskola profiljához, így azóta a házamban tartjuk meg mind a betlehemes csapat, mint a tánc- és énekkar próbáit. S ugyancsak nagy szükségünk lenne egységes összetételű ruhákra a népdalok, néptáncok előadásához, ezért pályázunk is, hogy beszerezhessük ezeket.
– Magyarországon is fellépett már a „Hóvirág” Ének- és Tánckar a Fonóval együtt?
– Még nem. Nincs szállítójárművünk a díszletek elszállításához.
– Végezetül érdekel: milyen terveik vannak a közeljövőre nézve?
– Először is a felnőtt betlehemes csoport mellett szeretnénk létrehozni egy gyermekekből álló csapatot is. Másodszor pedig szeretnénk kialakítani egy tájházat, ahol a hagyományőrző csapatunk tagjai elhelyezhetnék az otthonaikban található kerekes guzsalyokat, szövőszékeket, petróleumlámpákat, kenyérsütő lapátokat, régi lószerszámokat, ekét, boronát, sőt régi szekeret (szekereket) is, mivel van még belőlük egy-kettő a faluban, nálam is, amit felújítottunk. S természetesen a borászathoz kapcsolódó eszközök is helyet kapnának itt: hordó, nagykád, kiskád, fa prés, fa daráló, akárcsak a disznótorok kellékei: fateknő, benzinlámpás perzselő. Már ki is néztünk egy megfelelő régi típusú, tornácos falusi házat, mely a község központjában áll, szép kilátással a falura és a falu környékére. Eladó, de a megvásárlásához nincs elegendő pénzünk, ahogy a felújításához sem, ezért e célok elérése érdekében is pályázunk, hogy legyen egy szép falumúzeumunk.
Zárszóként pedig csak azt kívánhatjuk e lelkes hagyományőrzőknek, hogy legyen továbbra is lelkesedés a szívükben, pályázataik pedig legyenek sikeresek. Ők is megérdemlik, hogy megkapják a szükséges anyagiakat ahhoz, hogy fellépőruhákkal és egy szépen felújított tájházzal is őrizzék tovább a közösségteremtő hagyományokat.
Lajos Mihály
