A megyeszékhelyen idén harmincegyedik alkalommal tartottak volna szabad megemlékezést az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulóján. Ám nem így történt… Az államfő, Petro Porosenko kárpátaljai útja utolsó helyszíneként, a választási kampánybeszéd megtartására nem tudtak „jobb” helyszínt találni, mint a Petőfi tér, ami egyébként második éve felújítás alatt áll. Így a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) által más civil szervezetekkel közösen szervezett rendezvénynek Magyarország Ungvári Főkonzulátusa adott otthont.
Szinte biztos, hogy az elmúlt időszak eseményei is közrejátszottak abban, hogy a kellemetlen időjárás ellenére több százan gyűltek össze az anyaországi külképviselet udvarán. Elsőként Kuti László, első beosztott konzul köszöntötte az emlékezőket. A magyar himnusz elhangzása után Fuchs Andrea bemutatta a vendégeket, majd a Nemzeti dalt szavaló verseny többszörös győztese, Pekárovics Alex, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola tanulója elszavalta Petőfi ismert versét. Ezután elhangzott Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterének a külhoni magyarokhoz intézett üzenete.
Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott kijevi nagykövete ünnepi beszédében hangsúlyozta, hatalmas küzdelem ért össze 1848 márciusában egy megújulni kész és megújulást akaró nemzet egymást követő generációi tetteinek jóvoltából. Kossuth Lajos Pozsonyban, 1848. március 3-án elhangzott beszédéből idézve többek között kiemelte: „Ha egyszer a békés kiegyenlítésnek, a fátum megkérlelésének ideje lejárt, s a kocka visszavehetetlenül elvettetett, ha ennek megelőzésére e nemzet képviselőinek szabadon emelt lojális szavát mérlegbe vetni elmulasztottuk, ha odáig engedtük a bonyodalmakat vitetni, hogy csak megtagadás vagy áldozatok között lehessen választanunk, melyeknek végét csak Isten láthatja be, akkor a bánat késői leszen, s a tétlenül elfecsérelt percet a Mindenható sem adhatja vissza” – és utalt arra, hogy nem lenne teljes az ünnep, ha nem idéznénk fel kegyelettel a forradalom eredményeinek megvédésére indult, de az ország függetlenségének kivívásává terebélyesedett szabadságharc dicsőséges hónapját.
Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese méltatta a magyar szabadságharc eredményeit, majd tolmácsolta Hennagyij Moszkal bocsánatkérését a térfoglalást illetően.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nevében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és 171 év távlatából felidézte azt a napot, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén diákok, kézművesek és polgárok tömege előtt, Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, amikor esett, metsző szél fújt, de nem a lelkekben, amit feltüzeltek az Európából beszivárgó forradalmi események:
– Azért jöttünk ma, hogy megidézzünk egy korszellemet, mely ma is él és formálja a magyarság identitását. Azt a percet, mely a népből nemzetet csinált. Azt a percet, mely tartást és erőt adott, melyet az azt követő diktatúráknak sem sikerült többet lehorgasztani. Ez a nemzeti büszkeség ég bennünk, s ad ma is erőt megvívni közös harcainkat! – hangsúlyozta az elnök asszony és kiemelte, a kor, melyben élünk, nem fukarkodik velünk kihívások tekintetében. – Ismét lámpafényként kell bevilágítanunk Európát, hogy emlékeztessük keresztény, nemzeti gyökereinek éltető erejére – de mint mondotta, a kárpátaljai magyarságnak is szüksége van a nemzeti szabadság fényére. – Hisz az eltelt 30 évben, mióta szövetségünk fennáll, soha nem kellett hasonló terhet viselnünk. Soha nem fenyegetett olyan jogfosztás, mint ma, és soha nem kényszerültünk arra, hogy nemzeti ünnepünk előestéjén kelljen megkoszorúznunk Petőfi Sándor szobrát, ahogy tettük ezt csütörtökön este itt, Ungváron, hisz soha nem tiltották még meg, hogy nemzeti ünnepünket a megszokott helyen tartsuk meg. Mégis hiszem, a Jóisten csak annyi terhet mér ránk, amivel megbírunk! – hangsúlyozta Balogh Lívia, s ehhez annyi erőt kívánt, hogy maroknyi közösségünk a legnehezebb időkben is képes legyen közösséget, templomot, iskolát építeni.
– 1944 óta először történhet meg Kárpátalján, hogy Magyarország felségterületén ünnepelhetünk – kezdte köszöntőjét Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. – Pontot kell tenni és újratervezni mindazt, amit korábban tettünk, ígértünk. Korszakváltás előtt állunk. Kérdés, hogyan fogunk haladni egy országban, ahol a szabályokat felülírják, s mindaz, amit a jogállam alapjainak tekintünk, egyik pillanatról a másikra semmivé válik, mert az erősebb kiszorítja a gyengébbet a térről – zárta mondandóját és utalt a kisebbségellenes törvényekre, valamint március 15. üzenetére.
A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének nevében Varga Brigitta alelnök osztotta meg ünnepi gondolatait.
– Az ilyen emlékezések mindig alkalmasak arra, hogy ma élő emberek kapcsolatot keressünk hős elődeinkkel, felidézzük az emléküket és az eseményeket azért, hogy azok büszke tudatában teljesíthessük mai feladatainkat – jegyezte meg, és Fábry Zoltán szavait idézve kiemelte, ha elvágjuk a múlthoz vezető gyökeret, akkor táplálékától fosztjuk meg a nemzetet, s mi nem engedhetjük meg, hogy ezeket a gyökereket elvágják, mert magyarként akarunk élni. – Aki tenni akar a népért, annak fel kell emelkedni tudásban és erkölcsben egyaránt. Ünnepeljünk a nemzeti összetartozás jegyében. Őrizzük meg március szellemét, és fogadjuk meg Kossuth szavait: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz” – mondta Varga Brigitta.
A megemlékezést Dupka György, a MÉKK elnöke zárta, aki ezúttal nem olvasta fel a kárpátaljai magyarság 12 pontját, mert azokból az évek során semmi sem teljesült, de részletesen kitért a kárpátaljai magyarság öntudatra ébredésének csodálatos pillanataira, a tömegeket megmozgató, felemelő eseményekre és napjaink küzdelmeire.
Ezt követően a magyar történelmi egyházak papjai és lelkipásztorai – Pogány István, római katolikus plébános, Szkoropádszky Péter, görögkatolikus pap és Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője – imádkoztak és megáldották a jelenlévőket.
Majd a tömeg átvonult a Petőfi térre, ahol a Szózat eléneklése után a jelenlévő magas rangú személyek, a szervezetek vezetői megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát. Közben a Kossuth-nótát énekelték az ünneplők.
Ezután az Ungvári Művészeti Iskolában a szabadságharc évfordulójának tiszteletére szervezett koncertet tekinthették meg az érdeklődők.
Rehó Viktória
