Kilencedik alkalommal szerveztek lekvárfőző fesztivált Mezőgecsében
Augusztus 25-én immár kilencedik alkalommal rendezték meg a lekvárfőző fesztivált a beregszászi járási Mezőgecsében a Mezőgecsei Községi Tanács, a Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesületének és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének közös szervezésében.
A falu legidősebb lakóinak elmondásaiból kiderül, hogy a szilvalekvár készítése a községben már több évtizedes hagyományra tekint vissza, ugyanis a lekvár jelentős szerepet töltött be a közösség mindennapi életében. A szilva szinte minden család gazdaságában megtermett, ezért könnyen és sokrétűen került felhasználásra az emberek étrendjében, s a főételtől kezdve a desszertekig számtalan felhasználási módja van ma is. A szilvalekvárral készítik többek között a lekváros haluskát, puliszkát és nudlit, derelyét, palacsinták közkedvelt töltelékeként is ismert, de belekerül a tepertős pogácsába, a gőzön főtt gombócba, leveles kiflibe, valamint sokan sütnek szilvalekváros porlóst és fánkokat, csörögét. Elmondhatjuk, hogy a lekvárfőzésnek közösségépítő szerepe is van, hiszen a faluban annak főzése köré – mondhatni – népszokás alakult ki: több család gyűlt össze, és annyi napon át főztek együtt lekvárt a rézüstben, ameddig mindegyik család számára elegendőnek bizonyult. Így az sem volt meglepő, ha egy-egy lekvárfőzés 3-4 napig is eltartott. Természetesen a főzési folyamat nemcsak nappal folyt, hanem éjszaka is – akkor viszont a nótázás, a beszélgetések és a borozás sem maradhatott el.
A fesztiválra reggel hat órára érkeztek meg az előzetesen bejelentkezett csapatok, és azonnal nekiláttak a gyümölcsök mosásának, a magolásnak és az üstök felállításának, majd a főzésnek. Már délelőtt elkezdődött a szilvából készült magyar étel- és italfélék kóstolása és vására: volt a helyszínen többféle lekvár, cibere, szilvalekváros porlós, szilvabefőtt, lekváros palacsinta, szilvapálinka és különféle szörpök. Délben kezdetét vette az ételfőző verseny is, ahol magyar nemzeti ételek – bográcsgulyás, babgulyás, halászlé, töltött káposzta – készítése volt a feladat.
Öt csapat érkezett a versenyre, amelyek tagjai reggeltől szorgosan munkálkodtak az üstök körül.
A KMKSZ Benei Alapszervezetének csapata nemcsak a fesztiválon készített szilvalekvárt, ők otthon is foglalkoznak ezzel. Rézüstben, szabadtüzelésű technikával készítik a lekvárokat. „A fesztiválra 70 kilogramm szilvával érkeztünk, s az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy gondoljuk, hogy attól finomabb a lekvár, ha többféle szilvából készül, ugyanis minden szilvának más a zamata. Három fajtát szoktunk felhasználni: hasítószilvát, nemtudomszilvát és korsószilvát, azonban a nemtudomszilva idén hamar elérett, ezért abból külön főztünk lekvárt már korábban” – mondta el újságírónknak Anicka Hadady Csilla.
A Mezőgecsei Óvoda 15 fős csapata 100 kilogramm hasítószilvából készítette a lekvárt. „A lényeg az üst és a főzés időtartama. A lekvárnak sűrűnek kell lennie: ha felfordítják, ne boruljon ki az edényből” – osztotta meg velünk Jancsi Erika.
A mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoportból Taraczközi Andrást kérdeztük, aki elmondta, hogy az általuk készített lekvárnak körülbelül 150 kilogramm hasítószilva és 30 kilogramm nemtudomszilva az alapja.
A Mezőgecsei Polgármesteri Hivatal 7 fős csapata nemtudomszilvából, veresszilvából és korsószilvából főzte a lekvárt. „Kétszáz kilogramm szilvát hoztunk összesen, amit reggel hat órától kimagoztunk és nekiláttunk a főzési folyamatnak. Az üstbe fokozatosan adagoljuk a szilvát, s miután az összes belekerült, tíz órán át kell még főzni kis lángon állandó kavarás mellett” – mondta el Bányai Zsuzsanna.
A Szatmárcsekéből érkezett hattagú csapatból Dobosné Marika beszélgetett tudósítónkkal. Elmondta, hogy Szatmárcsekében már húsz éve szerveznek nemzetközi lekvárfőző fesztivált, amelynek évek óta résztvevője kárpátaljai csapat is. Mivel a határon körülményes a szilva áthozatala, ezért ez a csapat abból a nemtudomszilvából főzte a lekvárt, amelyet a szervezőktől kaptak. „A kellékeket viszont otthonról hoztuk, mivel nálunk hagyomány az, hogy csak rézüstben főzzük a szilvalekvárt. Szerintünk a rézüstben főtt lekvár az igazi lekvár, de elengedhetetlen a jó lekvárhoz a jó minőségű alapanyag, a tüzelési technika és az állandó kavarás” – tájékoztatott Dobosné Marika.
Ugyan nem lekvárt készített, de az ételfőző versenyre benevezett a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat csapata, amelynek tagjai bográcsgulyást készítettek.
Az ünnepélyes megnyitóra délután került sor, amelyet megtisztelt jelenlétével Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője, Tilki Attila, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője, Vass György beregszászi magyar konzul, Kota György, a Magyar–Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara igazgatója, Papp Csaba, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés jegyzője, Márton Zsuzsanna, Egri község polgármestere, Orosz János, a Kárpátaljai Magyar Polgárőrökért Társadalmi Szervezet elnöke, Dávid Árpád református lelkipásztor, valamint Iván Gábor görögkatolikus parochus.
A IX. Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztivált Mester András, Mezőgecse polgármestere nyitotta meg, aki elmondta, hogy az első lekvárfőző fesztivált 2007-ben szervezték meg a községben, felváltva egy – akkoriban Kárpátaljára még kevésbé jellemző – gasztrofesztivállal a falunapot.
Brenzovics László köszöntőjében örömét fejezte ki a hagyományteremtő fesztivállal kapcsolatosan, majd elmondta, hogy Gecse – annak ellenére, hogy egy kis falu – ismert lett szűkebb és szélesebb pátriákban, mint egy olyan település, ahol őrzik a hagyományokat fontos fesztiválok szervezésével is. A magyarság életében rendkívül jelentős szerep jutott a lekvárnak, s a szilva maga is meghatározó volt az étkezési kultúrában. Azonban mint azt tudjuk, a szilvából nemcsak lekvárt lehet készíteni, s erről szól az anekdota is, mely szerint a napok óta szilvát szedő székelytől megkérdezi a fia: „Mit fognak készíteni a sok szilvából? Az édesapa válaszol: „Ha anyád meggyógyul, lekvár, ha nem, akkor pálinka lesz belőle.” Köszöntőbeszéde végén a KMKSZ elnöke reményét fejezte ki a lekvár- és pálinkafőzés hagyományának megmaradását és továbbadását illetően vidékünkön, s hozzátette: „A legfontosabb számomra, hogy megteremtődjön a béke az országban, s mi pedig, kárpátaljai magyarok, itt, szabadon tudjuk ápolni nyelvünket, kultúránkat.”
„Pontosan egy héttel ezelőtt a Tisza túloldalán, Szatmárcsekén rendeztek lekvárfőző fesztivált, ahová ellátogattak Mezőgecséből és Badalóból is, most pedig a Tisza innenső oldalán vagyunk – most Beregben, a múltkor Szatmárban, de a hagyományaink közösek, s a szilvalekvárt is ugyanúgy főzzük” – hangsúlyozta köszöntőjében Tilki Attila, aki azt is elmondta, hogy az elmúlt évszázad elején ezen a vidéken készített szilvalekvár annak idején az angol királynő kedvenc ételei közé tartozott.
Köszöntötte a fesztivál résztvevőit Vass György konzul is, aki külön kitért a polgármester és munkatársai turizmust fejlesztő munkásságára, mert az egy „olyan tevékenység, amely nemcsak a körzet, hanem a tágabb térség figyelmét is ide, Mezőgecsére irányítja, s ezáltal új lehetőségek adódnak.”
A rendezvényre Dávid Árpád református lelkész és Iván Gábor görögkatolikus parochus kért áldást. Ezután kezdetét vette a színes kulturális program, ahol színpadra lépett a Mezőgecsei Óvoda, a mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport, a Csutora Gyermektánccsoport, a Gyöngykaláris Gyermektánccsoport, a Kék Viola Néptánccsoport, a Tiszacsomai Kultúrház Piros Pántlika Tánccsoportja, a lakiteleki Ifjúsági Néptánccsoport, valamint a Lakiteleki Citerazenekar, akik gyermekjátékokat, szatmári csárdást, nyírségi, bodrogközi, dunántúli, szilágysági, dél-alföldi, polgári, mezőségi és nyárádmenti táncokat, kalocsai népi játékokat, rábaközi, marosszéki, magyarbődi és bogyiszlói néptáncokat mutattak be. Ezután Bukovics János mesemondó, a Magyar Kultúra Lovagja szórakoztatta a közönséget.
Délután lezajlottak a futballmérkőzések is, s a következő végeredmény született: az első helyezett Badaló, a második Mezőgecse, míg a harmadik helyezett Bene csapata lett.
A szakmai zsűri a legjobb ciberéért és a legszebb sátorért járó díjat Szatmárcseke csapatának ítélte oda, a legjobb lekvárt az Asztalos és Fejes család, míg a legjobb és a legtöbb gyümölcslekvárt a KMKSZ Benei Alapszervezetének csapata készítette, a legvidámabb csapat a Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport csapata volt, a legjobb házi pálinkáért járó díjat a Mezőgecsei Polgármesteri Hivatal csapata nyerte el, a legjobb sütemény elkészítésével a Mezőgecsei Óvoda csapatát díjazta a zsűri, a legjobb egytálételt pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat csapata készítette. Külön ajándékot kaptak a jelen lévő méhészek is. A zsűri elnöke a Nyíregyházáról érkezett Czegle Tibor volt, akinek Hanusz Árpád, a Nyíregyházi Egyetem Turizmus- és Földrajztudományi Intézetének oktatója és Popovics Sándor, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal Mezőgazdasági Osztályának vezetője volt segítségére.
A díjak kiosztása után hajnalig tartó szabadtéri szüreti mulatság zárta a rendezvényt.
Báder Alexandra
