A Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége azzal a céllal szervezte meg a „Híd a generációk között – Hulladék nélküli háztartás” elnevezésű rendezvényt, hogy megismerjék és megismertessék a már használaton kívüli textíliák újrahasznosítását: a hagyományos szövést, a kereten szövést, a horgolást, és tanulhassanak egymástól a különböző korú lelkes kézimunka-kedvelők. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Járási Rendezvénytermében szombaton öt kárpátaljai nyugdíjasklub tagjai, helyi fiatalok és gyerekek vettek részt a tartalmas eseményen, amely a Nemzeti Együttműködési Alap, Magyarország Miniszterelnöksége, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
– Nagyon sok minden van otthon felhalmozódva, mert fogyasztói társadalomban élünk: sok mindent veszünk, kicsit hordjuk és megunjuk, másat veszünk. Sok a fölösleges ruhanemű. Ezek szép, színes ruhák, sajnáljuk eldobni, ezért a nyugdíjasklubosokkal kitaláltuk, hogy újrahasznosítjuk – mesélt az előzményekről Belovics Ilona, a Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetségének elnök asszonya és kiemelte: a rendezvényre az Együtt Megyerért Polgárőr Egyesülettel közösen benyújtott pályázat keretében sikerült támogatást kapniuk.
Elmondta, hogy mindehhez szövőszék kellett.
– Vannak rokonok a falvakban, végigkérdeztük őket, és az egyik padláson találtunk egyet, igaz, elfeketedve. Rendbe raktuk, és kellett hozzá egy mesterasszony. Szilvási Margit néni Dobronyból eljött hozzánk. Évek óta csinálja ezt, megtanított minket szőni. Összehordtuk a sok színes ruhát, leültünk télen 8–10-en, vágtuk, gombolyítottuk, közben beszélgettünk, a konyhában ketten főztek valami finomat. Dolgozunk, eszünk, iszunk jó házi bort, így telnek a téli napjaink. Nagyon jó helyszínünk van: a KMKSZ rendezvényterme Csapon a második otthonunk, itt mindig jó a hangulat. Szeretünk ide járni, minden adott ahhoz, hogy dolgozni tudjunk.
A szeptember 12-ei rendezvényre a szövetségben lévő 8 nyugdíjasklubból ötnek a tagjai jöttek össze, a többi különböző okok miatt nem tudta képviseltetni magát. Az érkezők elhozták a kézimunkákat, amelyeket egyedül készítettek, sőt a szüleik és nagyszüleik kézimunkáit is láthattuk az udvaron kialakított rögtönzött kiállításon.
A Bégányi Aranykalász Nyugdíjasklub népes csapattal érkezett Kis- és Nagybégányból. Molnár Valéria elnök mellett Veréb Éva, Szimcsera Erzsébet, Orosz Gyöngyi, Gerics Teréz és Skvál Ibolya rengeteg darabot hoztak, szövést, horgolást, hímzést, kötést.
– Szétbontunk pulóvereket és újrahasznosítjuk a fonalat – székre, lócára horgolunk terítőket. Ez egy régi, százéves darab, szövött anyagra fekete pamuttal készült, írással. Az ilyen falvédő már ritkaság, régen sokan csinálták így is, voltak színesek is. A kenderfonálból készült lepedő a szekrény mélyéről került elő, a mostani fiataloknak érdekes, aki érdeklődik a hagyományok iránt. Régen nem volt szőnyeg, szebbnél szebb pokrócokat is hoztunk, ami a kelengye szerves része volt. Mi napjainkban is használjuk otthon – mesélik az asszonyok, miközben szemügyre vettük az egyik pokrócot, amelybe a nagybégányi Tóth Ilona a magyar trikolórt is beleszőtte 2 éve, mert mint mondotta, sok támogatást kapnak Magyarországról, ezért a választó csík piros-fehér-zöld színű elhasznált ruhadarabokból készült.
– A célunk, hogy hulladék nélküli háztartás legyen, mert annyi minden gyűlt fel otthon, amire nincs szükségünk, de kár kidobni a szemétbe, és így nem terheljük a környezetünket még textíliával is. Újra lehet hasznosítani, és új életet adunk a régi ruhadaraboknak. Ez nekünk tanulási lehetőség is, nézzük, mit csináltak régen, van hová fejlődnünk. Szeretnénk a fiataloknak is átadni. A csapi hímzőszakkör tagjai szívesen eljöttek, nézték a munkát, mi az övéket, elsajátítják a régmúlt idők szokásait – jegyezte meg Belovics Ilona.
Daskovszka Szabina Csapról most horgolással jött, de szinte mindenféle kézimunkát kipróbált már:
– Az ASzakkör programban is benne vagyunk hatodik éve, ott is sok mindent kipróbáltunk: csipkeverést, szövést, makramézást, horgolást. Nagyon szeretek kézimunkázni, ez a hobbim. Talán nincs is olyan napom, hogy ne vegyek a kezembe valamilyen tűt. Jó volt megnézni a pokróc szövését is, amit régen meg akartam tanulni. Láttuk, hogyan készül a kereten kisebb pokróc, nagyon jó és érdekes technika, úgy döntöttünk, hogy ki is próbáljuk.
Közben nótázgattak, fiatalok és idősebbek egyaránt.
A beregszászi csapat is büszkén mutatja alkotásaikat, Váradi Erzsébet kötött pulóvert hozott, Lengyel Katalin pedig nem saját munkát, hanem még az édesanyja által horgolt kis fehér csipkéket. Elmondták: jól érzik magunkat már a megérkezéstől kezdve, nagy szeretettel fogadták őket.
Erzsébet otthon kézimunkázik, gobelint varr és horgol, de reggel úgy indult, hogy vajon mit fog ő itt csinálni. Kellemes meglepetés érte, jó társaságba került.
A csapat vezetője Homa Katalin, a Mi Érted Nyugdíjasklub vezetője.
– 2012-ben regisztráltuk be a civil szervezetet, akkor gyerekekkel foglalkoztunk, kézműveskedtünk a fesztiválokon, rendezvényeken, táborokban. A Covid és a háború ennek véget vetett, megszűntek a rendezvények, kevés a gyerek, de a felnőttek, nagyszülők itthon maradtak, ezért továbbfejlesztettük a szervezetet, és nyugdíjasklub lettünk. Találkozunk, kézműveskedünk, énekelünk, a hagyományokat igyekszünk megőrizni, s akinek van gyereke, unokája, megmutatni mindezt nekik. Újrahasznosítunk mindent, hogy a környezetet minél kevesebbet szennyezzük. A farmernek például nagyszerű a felhasználása: a szára részből lehet hátizsák, táska, a többiből pedig vékony csíkokra tépve lábtörlőket készítünk. Könnyen mosható. Ez a pokróc egy kinőtt kabátból készült. Mikor bezárt a rádiógyár, és nem tudtam, mihez kezdjek, a főiskola hirdetett egy szövőtanfolyamot, ahol olyan mesterektől tudtam tanulni, mint Prófusz Marianna.
Amíg az asszonyok kézimunkáztak, a háttérben füstszag és finom ételillat szállt. A csapi nyugdíjasklub 3 férfitagja bográcsgulyást, néhány asszony pedig töltött káposztát főzött.
Az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, Szántó Edit Bátyúból érkezett és megjegyezte: fontos a hagyományok ápolása, mert csak ezáltal tudunk megmaradni ezen a kis területen a háborúviselt országban.
– Örvendünk, énekelünk, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat és örülünk annak, hogy az unokáink is érdeklődnek.
Tóth Éva Zápszonyból elmondta: ritkán jönnek össze sajnos, de működik a nyugdíjasklub.
– Ennyi a kikapcsolódásunk, itt tudjuk jól érezni magunkat, egymást értékelni, mert bizony a mai világban az, hogy egymást értékeljük, a legnagyobb kincs.
Sebők Margit negyedik éve a csapi nyugdíjasklub tagja. Meglátott az interneten egy rámát, és a férje segítségével elkészítették.
– Kipróbáltam, már nagyon sok darabot szőttem rajta, mindenkinek tetszik, mind ajándékba ment. Az alapanyag blúzok, férfiingek, szoknyák. Vágni kell, nem kell összevarrni, a végén csinálok kis lyukat, összeteszem, áthúzom és mehet tovább. Nem dobálom ki a sok holmit, mindent felhasználok – meséli, és megmutatta hogyan készül a kis szőnyeg, amelyben a színek adják a mintát. – Próbáltam pólóból, de az nem jó, mert összeugrik és nem egyenletes, a pólókat horgoláshoz használom. Ha régi dolgokat használunk, kevesebb a szemét. Ezek az új darabok tartósak, sokáig lehet használni – foglalta össze.
Rehó Viktória
Forrás: karpataljalap.net
