Testvérek Kenyere – Nevetlenfaluban
Nemzeti összetartozásunk egyik legújabb szimbóluma a Magyarok Kenyere jótékonysági akció, melyből tavaly kisarjadt a Testvérek Kenyere program, mely utóbbi során a különböző országokban fekvő magyar testvértelepülések búzáját öntik össze, ami Nevetlenfaluban is – immár második alkalommal – az idén is megtörtént, július 28-án.
Az öt falut – Batárt, Nevetlanfalut, Aklit, Újaklit és Aklihegyet – kormányzó Nevetlenfalui Községi Tanács nagytermében, fogadással kezdődött az ünnepség, melyen a helyi középiskola diákjai a kenyérhez kapcsolódó dalokat adtak elő. Majd a Nevetlenfalui Asszonykórus – a magyarországi kétpói Keresztes Rékával és a helybeli Kosztya Anikóval együtt – magyar népdalokat, illetve nemzeti érzelmű dalokat adott elő, köztük Horváth Sándor kárpátaljai költő, újságíró Ivaskovics József kárpátaljai zenész, zeneszerző által csodálatos dallammal megzenésített, szívekig ható „Mert a haza nem eladó…” kezdetű versét.
Ezt követően a résztvevők a sztálinizmus helyi áldozatainak emlékművéhez vonultak, ahol összeöntötték Nevetlenfalu, illetve magyarországi és erdélyi testvértelepüléseinek a búzáját. Az ünnepélyes aktus előtt elsőként Oroszi József nevetlenfalui polgármester szólt arról, hogy a kenyér: áldás, a Testvérek Kenyere program pedig – összetartozásunk jelképeként – azt a reményt táplálja, hogy egy újabb ezredévben is megmarad a magyarság. E cél érdekében segítenünk kell egymáson, s bár lehetnek bizonyos nézetkülönbségek abban a kérdésben, hogy miként érhetjük el e célt, de efelé haladva, testvérekként kell egymásra tekintenünk, s egymást szeretve érhetjük el fennmaradásunkat.
Gál István, a Nagyszőlősi Járási Tanács képviselője, a járási tanács KMKSZ-frakciójának a vezetője és a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója felidézte a Magyarok Kenyere program kezdeteit. 2011-ben, a nemes kezdeményezés első évében még csak tíz tonna búza gyűlt össze anyaországunk megyéiből, baráti felajánlásokból. Ám a program nemsokára össznemzeti üggyé fejlődött, a Magyarok Kenyere keretében hamarosan már több mint ötszáz tonna búzát sikerült egybegyűjteni. A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány kezdeményezte, hogy a programot terjesszék ki Kárpátaljára is. Voltak, akik meglepődtek felvetésük hallatán, hogy Kárpátalja is beszálljon a programba. Azonban a kárpátaljai magyar gazdák rácáfoltak a kétkedőkre, s már az első évben 67 mázsa búza gyűlt össze szűkebb pátriánkból, amit a következő évben sikerült megtízszerezni. A Magyarok Kenyere program Kárpátalján azóta is évről évre egyre sikeresebb, mind az összegyűjtött búza mennyisége, mind az adakozó gazdák száma tekintetében. Tavaly már Kárpátalja valamennyi magyarlakta településéről érkezett felajánlás, s a több mint ezer gazda által adományozott búza mennyisége elérte a 85 tonnát. A társadalmi szervezetek, történelmi egyházaink aktív részvételének köszönhetően Kárpátaljáról több búza gyűlt egybe a Magyarok Kenyeréhez, mint az összes többi elszakított területről együttvéve. A kárpátaljai magyar gazdatársadalom aktivitásának elismerése, hogy az idén itt, Kárpátalján rendezik meg a Magyarok Kenyere program központi rendezvényét, a Nemzeti Búzaösszeöntési Ünnepséget az elcsatolt területek közül elsőként nálunk, konkrétan Mezőgecsében augusztus 4-én.
A magyarországi felszólalók közül elsőként Révész Attila, Törökszentmiklós alpolgármestere lépett a mikrofonhoz, aki felidézte, mekkora érzelmi töltése volt annak a tettüknek, hogy a sztálini önkény nevetlenfalui áldozatai emlékművének a felépítésekor Törökszentmiklós egy kis földet adományozott az emlékmű alapzata alá, kifejezve együttérzésüket kárpátaljai testvértelepülésük iránt, s hitet téve amellett, hogy mi jóban-rosszban együvé tartozunk. Majd Keresztes Péter Pál kétpói polgármester az egyes településeken belüli és a települések között megvalósuló összefogás erejéről beszélt. Boldog István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés képviselője pedig hitet tett amellett, hogy ahogy Trianon nem tudott minket elszakítani egymástól, úgy semmi más sem tépheti el a minket összekapcsoló kötelékeket. Majd Vígh István, az erdélyi Szék város képviselőtestületének a tagja kifejtette, hogy valódi összefogásunk elengedhetetlen előfeltétele egymás szeretete.
Mészár István tivadarfalvai, batári és aklihegyi beosztott református lelkész az aratás isteni ajándékáról beszélt, arról, hogy ha az idén kevesebb búzánk is termett, mint tavaly, a múlt évben pedig kevesebb, mint azelőtt, de Isten most is megajándékozott minket elegendő búzával, s most is beteljesedett Isten Noénak adott ígérete, miszerint míg Föld lészen, vetés és aratás is lészen. Majd azt a kérdést megvilágítva, vajon mi lesz a jövőben Kárpátaljával, kitért rá, hogy ami jó alapokon épül fel, az fennmarad, ami rossz alapokon épül fel, az elbukik. Történelmi példaként hozta fel, hogy a náci zsarnokságon felépült Harmadik Birodalom vezetője, Hitler hiába ígért ezeréves birodalmat, az csak tizenkét évet élt meg, s csupán az az ígérete vált valóra, miszerint Németországra nem fognak ráismerni. A kommunista önkényen alapuló Szovjetuniót is örökké tartónak hirdette Sztálin, ám egy évszázadig sem állt fenn. De ha Istenre alapozunk, akkor ebben a nehéz időben is megmaradunk. Ha Jézushoz fordulunk, Ő nem küld el minket, hanem kiárad ránk Isten Szentlelke, és akkor a mi népünk is megmarad.
A szónoklatok után az emlékmű előtt a tesvértelepülések képviselői, önkormányzati tagok, vezetők, farmerek és gazdák ünnepélyesen összeöntötték a különböző településeken megtermelt búzát, miközben a Nevetlenfalui Asszonykórus hazafias dalok előadásával tette még ünnepélyesebbé a rendezvényt, mely a magyar–magyar összefogás szép példájaként erősíti a minket összefűző szálakat.
Lajos Mihály
