Borús nap virradt Técsőre az idei március 15-én, mint ahogyan kellemetlen borús időre virradtak Pesten is 1848. március 15-én. Valami érezhetően volt a levegőben, ami a szemerkélő eső ellenére az utcára hívta az embereket. Közel 170 év elteltével ezen a borús reggelen talán mindannyian úgy mentünk ki az utcára e kicsiny Kárpátok ölelte vidéken, hogy valami van a levegőben. Az újraéledő tavaszi szellő mellett a gépfegyveres rendőrök fokozott védelme, az elsuhanó ukrán zászlós csapatok, s az elmúlt hónapok eseményei által volt valami a levegőben. Valami szokatlanul más az elmúlt negyedévszázad március 15-ei megemlékezéseihez képest. Valami, ami mindannyiunkban ott motoszkál kimondatlanul.
Ahogy mindig, Técsőn most is a Kossuth-szobornál gyülekezett a tömeg, amely szótlanul várta az ünnepség kezdetét. Csöndesen, békésen, egymás tekintetébe kapaszkodva a fokozott, szinte már feszélyezett védelemmel a Felső-Tisza-vidék magyarsága is méltó módon emlékezett az egykori márciusi ifjakra, akiknek kitartó hite ma is forrás lehet a rabságban, elnyomásban élők számára.
A Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség, melyen szép számmal voltak jelen a megemlékezők. Köszöntőbeszédében Ambrus Pál nyugalmazott líceumigazgató, az UMDSZ Técsői Járási Szervezetének elnöke szerint az 1848–49-es szabadságharc történelmünk olyan utolsó eseménye, amely mozgósította és összefogta az egész magyar nemzetet. Bátorította a jelenlévőket, hogy felidézve múltunkat, a márciusi ifjak sikere vértezzen fel minket most is merészséggel, józan, megfontolt magatartással. Az egykori líceumigazgató szerint Ukrajna fennállása óta az elmúlt negyedévszázad alatt nem volt még ennyire válságos helyzet, mint most. Arra buzdított mindenkit, hogy félretéve pártállást, felekezeti hovatartozást, világnézetet, vélt vagy valós sértődést, fogjanak össze, mert csak együtt, egy emberként lesz képes a kárpátaljai magyar kisebbség végrehajtani azt, amit szeretne. „Összetartásra, szoros együttműködésre, az egységkiépítésére van szükség. Már a múltban is megmutattuk, ha összefogunk, akkor nagy dolgokra vagyunk képesek. Sohase feledkezzünk meg múltunkról, csak így leszünk erősek és magabiztosak a jelenben” – fogalmazott Ambrus Pál.
„Micsoda ezer év van mögöttünk – hangsúlyozta Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi lelkesítő beszédében. – Hont alapítottunk, keresztényekké lettünk, elszenvedtük a tatárjárást, aztán Mátyás halála után, míg egymással torzsalkodtunk, meggyöngültünk annyira, hogy jött a török, és itt is maradt 150 évig. A három részre szakadt ország védte önmagát és Európát. Aztán Rákóczival megpróbáltunk újra független hazát teremteni. De jött Majtény, és látszólag minden elveszett. De csak látszólag. Mert a szabadság, a függetlenség szelleme kikerült a palackból, és hatott, munkált, hogy elérkezzen 1848 március idusa.” Sari József szerint ami 1848 márciusában történt, az maga volt a csoda. Egy nép máról holnapra nemzetté lett. Azonban ez a csoda sem tartott sokáig, hiszen a cári csapatok segítségével vérbe fojtották a szabadságharcot. De szellemét eltiporni nem tudták, és Deák bölcsességével, értelmes kompromisszumkészségével meglett a megoldás. Jött a kiegyezés, az építkezés, a fejlődés, a boldog békeidők korszaka. Aztán a huszadik századdal egy borús korszak jött ismét a két világégéssel, Trianon máig tartó kibeszélhetetlen fájdalmával. A szovjet birodalom közel ötven évig tartó kísérletezése a közép-európai népeken. „Amíg a Nyugat fejlődött, rajtunk kísérleteztek,de a nagyra törő birodalmak előbb-utóbb széthullnak. Azonban megint kísérleteznek velünk, csak most a kísérletező a Nyugat. A márciusi ifjak lelkesedésére napjainkban is nagyon nagy szükség van, mert komoly feladataink vannak. Itt és az anyaországban egyaránt” – buzdította a jelenlévőket a KMKSZ felső-Tisza-vidéki regionális elnöke.
Erdei Péter beregszászi magyar konzul Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét tolmácsolta az ünneplő közönség felé. László Károly técsői református lelkész az 1848–49-es szabadságharc 170. évfordulója kapcsán ünnepi beszédében felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nem bírt az akkori osztrák birodalom a magyar nemzettel, ahhoz, hogy le tudják verni a magyar szabadságharcot, segítségül hívták szinte a fél világot. „Azonban 170 év elteltével újra összefog egész Európa ellenünk. Újra előttünk a nagy küzdelem: április 8., amikor meg kell mutatnunk egész Európának, hogy egy nemzet szabadon akar élni” – fogalmazott a lelkész. Szerinte Kossuth Lajos ma is üzen: tegyük meg azt, amit a nemzet kér tőlünk, mert csak így lehetünk méltó utódai a hősöknek. „Lehet ma is hős az ember, ha tisztán lát, ha tiszta a szíve, és ha a jövőbe néz” – hangoztatta ünnepi beszédében László Károly református lelkész.
A beszédeket követően Fényes Tibor, a Técsői Református Líceum végzős hallgatója elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, majd a jól ismert Kossuth-nóta is felcsendült a helyi magyar iskola és líceum tanulóinak közreműködésével. Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd a Szózat eléneklését követően az ünneplő tömeg átvonult a técsői magyar iskola épületébe, ahol az iskola és a líceum diákjainak közös ünnepi műsorát tekinthették meg az egybegyűltek.
Váradi Enikő
