A nagydobronyi KMKSZ-alapszervezet kirándulást szervezett szeptember 12-én Lembergbe, ahol magyar emlékek után kutattunk.
Kora reggel indult az autóbusz Nagydboronyból 44 lelkes utassal, a 250 km-re fekvő nagyvárosba. A 4 órás út után, a szemerkélő eső ellenére, nagy izgalommal kerestük fel a számunkra fontos emlékhelyeket. Elsőként az Ungvári utcában álló Keresztelő Szent János-templomot, hogy fejet hajtsunk a város névadójának, Lev hercegnek a felesége, Konstancia hercegnő (IV. Béla magyar király lánya) emléktáblája előtt. Az óvárost átszelve érkeztünk a városközpontban lévő híres Rinok (Piac) térre, ahol körbejártuk a tér nevezetes reneszánsz palotáit, az egyikben megnéztünk egy kiállítást, amely az antik gyarmatvárosok régészeti emlékeit, arany ékszereket, ötvösremekműveket, amforákat mutatta be. Megható volt látni ezeket a 2000–2500 éves tárgyakat, megcsodáltuk az akkor élt művészek szakmai tudását, ízlését. Ugyanitt reneszánsz bútorokat, falikárpitokat, használati tárgyakat néztünk meg a kor stílusában berendezett palota termeiben. A konyha berendezése volt sokunk számára a legérdekesebb. Az ún. olasz udvar háromszintes loggiás folyosói is lenyűgözték sokunkat a Sobienski-házban. A tér közepén magasló klasszicista Városházát és a négy sarkán álló vízköpők szobordíszeit is megcsodáltuk.
Ezután a tér környékén lévő templomok és kápolnák kerültek sorra. Megnéztük a Boim-kápolna míves faragványait, betértünk a jezsuiták nemrég megnyitott, de még nem restaurált templomába. Még így is lenyűgöztek az aranyozott erkélyrácsok, a kicsit megkopott mennyezeti freskók és maga az oltárkép is.
A Szabadság sugárúton folytattuk nézelődésünket, az Operaháztól indulva útba ejtettük a Sevcsenko-emlékművet és a mellette éppen épülő másik új emlékművet, eljutottunk az 1904-ben emelt Mickiewicz-emlékműhöz. Majd innen befordultunk a Kopernikusz utcába, ahol a Potoczky-palotát akartuk megnézni, de egy könyvkiállítás sátrai és a látogatók tömege állta utunkat, így nem jutottunk közel a palotához. Továbbmenve a lembergi egyetem falán elolvastuk Bolyai János nagy magyar matematikus emléktáblájának feliratát, aki mint hadmérnök tartózkodott a városban. Visszatérve a sugárútra, egy időre kis csoportokra szétválva fedeztük fel a város érdekességeit, megkóstoltuk a helyi éttermek specialitásait. Majd újra összegyűltünk és az óvároson átsétálva visszamentünk autóbuszunkhoz. A külvárosban még egy rövid pihenőt tartottunk, emléktárgyakat vásároltunk, és élményekkel feltöltekezve, kicsit fáradtan az esti órákban tértünk haza. De már a buszban tervezgettük az újabb kirándulás lehetséges úti célját, amely reméljük, hasonlóan emlékezetes lesz.
Badó Margit/karpataljalap.net
