A település története
Tiszakeresztúr Ugocsa vármegye tiszáninneni járásában található település, Nagyszőlőstől nyugatra. A település keleten határos Karácsfalvával és Tiszaújhely falvakkal. Délen Tiszaújlak mezővárossal, valamint Csetfalvával, nyugaton Sárosoroszi helységgel.
Tiszakeresztúr 1260-tól Keresztúr, 1773-tól, pedig Tiszakeresztúr. A Keresztúr helynév azzal kapcsolatos, hogy a falu templomát a Szent-Kereszt tiszteletére szentelték fel. A megkülönböztető szerepű „Tisza” előtag a folyó mellékére utal. A hatósági úton megállapított ukrán Perehresztya „Tiszakeresztúr” tudatos ukránosítás eredménye.
A települést először 1181-ben említik először Cherestur néven.
1773-tól már Tisza- Keresztúrnak nevezik.
A XX. század elején Tiszakeresztúrban kevés hivatal működött. Helyben csak az adóközség. Mind a törvényszéki, mind a járásbíróság és az adóhivatal Nagyszőlősön működött. A falu 1918-ig a királyi katonaság 65. ezredéhez, s a honvédség XXXIV. zászlóaljához tartozott.
Tiszakeresztúr 1918-ig Magyar Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia szerves része volt. Ebben az időben a falu lakossága békében él. Az első világháború közvetlenül nem érintette a falut, de nagyon magas adót vetettek ki lakóira, ami ahhoz vezetett, hogy a lakosság kezdett elszegényedni.. Azoktól a családoktól, akik nem tudták a magas adót befizetni, az adószedők a házból minden mozdítható tárgyat elvittek (bútorokat, értéktárgyakat). Az I. világháború folyamán a faluból sokan teljesítettek katonai szolgálatot a hadseregben. Közülük 16-an odavesztek a harcokban.
A falu az 1938-as első bécsi döntést követően ismét visszakerül Magyarországhoz. A csehek ekkor békében vonulnak ki a faluból. A magyar katonák Tiszaújlakról érkeztek meg, a lakosság a település két végén diszkaput állítottak fel a katonák tiszteletére. Ezt követően rövid időn belül megkezdődik az addig cseh eszméket valló hivatalnokok leváltása. Az életszínvonal visszaesik, a lakosság fokozatosan kezd elszegényedni, az árak magasra emelkednek. 1941-ben Magyarország is belép a háborúba, a falu még nehezebb helyzetbe kerül.
1944-ben, mikor világossá vált, hogy mind Németország, mind Magyarország elveszíti a háborút, a németek megszállták a területet. Ekkor kezdődik meg a zsidók deportálása a faluból. Elhurcolják a faluban élő zsidó családokat. Vagyonukat, földjüket elkobozzák. A katonai vezetőség általános mozgósítást rendel el, s nemcsak a katonaköteleseket hívják be szolgálatra, hanem a 40-50 év közötti férfiakat is. Ők alkották a tartalékosokat. 1944-ben az orosz hadsereg egyik kis létszámú seregteste érkezik meg a községbe. Ekkor már a faluban nem tartózkodtak magyar egységek, s így a falu „felszabadítása” egyetlen puskalövéssel zajlott le, ezt is csak a levegőbe lőtték. Az orosz katonák csak egy napot töltöttek a faluban, s innen másnap elindultak Tiszaújlak és Tiszabökény irányában.
A 4. ukrán front 1944. november 13-i 0036. számú határozata: „…Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit le kell tartóztatni, és hadifogolytáborba kell irányítani…
Az embereknek 1944 november 18-20 között kell jelentkezniük. A faluból 56 civil „indult el a három napos munkára”. Többsége 20 év körüli fiatal volt, akik nem sejtették a szovjetrendszer kegyetlenségét. A három napból három év lett, s az 56 személyből 44-en tértek csak haza, 12-en pedig odavesztek a fogolytáborokban.
1944-ben a fronton harcoló katonák szovjet hadifogságba kerültek, s közülük csak nagyon kevesen tértek haza. 13-an haltak meg a harcokban. A helyzetet súlyosbította, hogy az üzletek polcai üresek voltak, semmit sem lehetett vásárolni, még pénzért sem. A községi tanács a lakosságnak petróleumot, cukrot, kenyeret adott, de abból is csak keveset. Változások történtek a mezőgazdaságban is. A szovjet vezetőség megtiltotta a gazdáknak, hogy földjeiket bérbe, vagy harmadra adják ki. Így mindenkinek a saját földjét kellett megművelnie. 1945-től a falu lakosságának kötelezővé tették a közmunkákban való részvételt.
1947 decemberében és 1948 januárjában a falut két ízben is árvíz sújtotta.
1948-ban Nagyszőlősről egy pártvezető érkezett a faluba, azzal a céllal, hogy aláírásokat gyűjtsön a kolhoz megalakulásához. A lakosság többsége aláírt, kivétel csak egyes családok képeztek. Ezeket a családokat a szovjet vezetés úgy próbálta megbüntetni, hogy magas adó fizetésére kötelezte. 1948 őszén megalakul Tiszakeresztúrban a kolhoz. Az embereknek ingyen kellett beszolgáltatni a kolhoz részére a terményt, jószágot, földet, szerszámot. A gazdáktól megkövetelték, hogy a kolhoz részére szolgáltassanak be egy előre meghatározott mennyiségű húst, tejet, zsírt. A helybéli kolhozvezetők a tehetősebb családoknál „leseperték a padot” (elvitték a termést), s csak annyit hagytak, hogy legyen mit vetni a következő évre. Hamarosan visszajöttek és a maradék vetőmagot is elvitték. Az udvarokon lévő hatalmas pajtákat lebontották, s megkezdődik a kolhozban az épületek építése. Az emberek (kolhozisták) munkájukért csak nagyon minimális fizetséget kaptak. Pógyor Béla, a falu egyik legidősebb lakójának elbeszélése alapján, ezt azzal próbálták megmagyarázni, hogy nagy pénzösszegek a kolhoz felépítéséhez szükséges, de később majd sokkal magasabb lesz a fizetés, nem így történt…
Az 1970-es évek elején, a településen megindították az autóbusz közlekedést. Naponta többször indult buszjárat Nagyszőlősre, majd később Beregszászra is. A jegyek ára minimális volt.
1989-től kezdve érezhető volt, hogy a hatalmas Szovjetunióban nagy változások fognak bekövetkezni. A Szovjetunió felbomlását követően kezdett el romlani az életszínvonal. Az üzletekben egyre kevesebb árucikket lehet vásárolni. Az eddig rendszeresen közlekedő autóbuszjárat fokozatosan megszűnt. Az üzemek (cipőgyár, varroda) sorra bocsátották el a dolgozókat, mind a faluban, mind, pedig a szomszédos falvakban. Így sok családnak veszélyben forgott a megélhetése. De a nehéz helyzetből csakhamar találtak kiutat. Sokan elkezdtek intenzíven gazdálkodni, mások meg az anyaországban kerestek munkalehetőséget.
A 90-es évekhez képest az emberek megélhetése némileg javult, azonban a helyzet így sem kielégítő. Napjainkban is erős problémát jelent a magas munkanélküliségi ráta, illetve sokan nem beszélik az ukrán nyelvet, ami tovább nehezíti az elhelyezkedést.
A település emlékhelyei, nevezetességei
Földrajzi fekvés
Tiszakeresztúr (1946-tól ukránul Perehresztya) magyar többségű község. A falu Kárpátalja délnyugati részén helyezkedik el, a Nagyszőlősi járás területén. A település keleten határos Karácsfalvával, délen Tiszaújlakkal, valamint délnyugaton Csetfalvával, északnyugaton Sárosoroszi helységgel, északon pedig Puskinó településsel. Tiszakeresztúr a járási központtól, Nagyszőlőstől 20 km-re fekszik, bekötőúttal kapcsolódik az Ungvár–Beregszász–Rahó országúthoz. A legközelebbi vasútállomás 7 km-re, Tiszaújlakon található. A falutól 8 km-re található a Tiszabecs–Tiszaújlak ukrán-magyar határátkelőhely. Tiszakeresztúron áthaladva közúton Puskinón át megközelíthetjük Salánkot, majd Feketepatak és Verbőc érintésével elérjük Mátyfalvát.
A népesség jellemzése
A 2001-es népszámlálási adatok szerint a falu 918 lakost számlál. A legutóbbi 1989-es lélekszámhoz képest ez 34 fős gyarapodást jelent. Ebben a periódusban is tovább folytatódik a falu lakosságának növekedése.
Nemzetiségi összetétel
Tiszakeresztúr nemzetiségi összetétele nem túl színes, mivel két nemzetiség képviselői élnek a faluban. Ezek közül legjelentősebb a magyar nemzetiségű, és a közelmúltban beköltözött ukrán nemzetiségűek. Az 1930-as években a falu lakossága még teljes mértékben magyar ajkú, és ez így marad egészen 1980-ig, ugyanis ekkor kezdődik meg a falu szándékos elszlávosítása. Ukrán nemzetiségű munkásokat telepítettek a faluba, akik a településen működő kolhozban kaptak munkát. Viszonylag pontos adatokkal a nemzetiségi összetételről csak 1989-től rendelkezik a községi tanács.
A 2001. évi népszámlálási adatok már szinte teljes mértékben megbízhatók a nemzetiségek számának meghatározásában, mivel ekkor már mindenki bevallhatta a nemzetiségét anélkül, hogy valamilyen megtorlástól kellet volna tartania. 2001-ben a lakosság túlnyomó része magyar nemzetiségű, szám szerint 803 fő, ami 87,7%-ot tesz ki (2. táblázat, 19. old.). A falu történelmi múltja ad magyarázatot a magyar nemzetiségűek nagyfokú túlsúlyára. Ez érthetővé teszi azt is, hogy a községben mindig a magyar nemzetiségűek voltak többségben.
A magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság változása 1989-2007 között
| Év | Magyar (fő) | Magyar (százalék) | Ukrán (fő) | Ukrán (százalék) |
| 1989 | 795 | 90 | 89 | 10 |
| 1991 | 785 | 88,8 | 99 | 11,2 |
| 2001 | 803 | 87,7 | 113 | 12,3 |
| 2007 | 782 | 86,1 | 126 | 13,9 |
A faluba beköltözött ukrán nemzetiségű lakosság körében nem tapasztalható asszimiláció a többségben lévő magyar lakosságba. Ennek ellenére a településen nem tapasztalható semmilyen jellegű konfliktus a lakosságot alkotó nemzetek képviselői között.
Önkormányzat
A település községi tanácsa helyben található. Tiszakeresztúr két társközsége közül Puskinó 2004 márciusában elvált, így jelenleg csak keleti szomszédja Karácsfalva tartozik a település községi tanácsához. A községi tanács jelenlegi elnöke Román Mihály. Az önkormányzati testület 14 főből áll, a képviselők 1 fő kivételével magyar nemzetiségűek.
Oktatás
Tiszakeresztúrban a népoktatás mondhatjuk, hogy már a kezdetektől jelen volt. Ez az oktatás a 19. század végén református népiskolában folyt.
Az iskola a község egyik mellékutcájában, a Kossuth utcában található. Magát az épületet 1984-ben építették, eredetileg óvodának (az épület egy részében jelenleg is ez van). Kétszintes épület kilenc osztályteremmel, egy tanári és egy igazgató szobával. Az iskola egyik nagy hiányossága hogy nincs tornaterme. Az iskola épületében be van vezetve a villany, központi fűtés, a víz valamint a telefon. Így megfelelő körülmények között tanulhatnak a gyerekek.
Az iskola jelenleg 85 tanulót számlál. A tanárok létszáma jelenleg 17 fő, ebből 4 férfi és13 nő. A tanárok közt vannak helyi tanárok, illetve olyanok, akik a szomszédos falvakból járnak ide tanítani. A jelenlegi iskolaigazgató Dobsa Aranka. Az iskolában folyik napközis oktatás. A gyerekek délutánonként különböző szakkörökre járhatnak.
Az intézmény létrehozott egy helyi néprajzi múzeumot is, mely napjainkra számos eszközzel kiegészülve, betekintést enged a falu korabeli életébe. A múzeum látogatható, számos érdeklődőt fogad.
Az iskolában rendszeresen vannak különböző ünnepségek, kulturális rendezvények. Azonban az iskola már jó néhány éve kicsinek bizonyul. Az elmúlt egy évben lehetőség nyílt arra, hogy az iskola átköltözhessen egy jóval tágasabb épületbe a volt kolhoziroda épületébe. Sajnos azonban az ukrán állam felől már több éve csak ígéret érkezik, a renoválási munkálatok a mai napig nem kezdődtek meg.
A tanulók megszokottan részt vesznek különböző tantárgyi vetélkedőkön, melyeken már jó néhány éve eredményesen szerepelnek. Ez mi sem tükrözheti jobban, minthogy a 2013-as évi iskolák megmérettetésén a Tiszakeresztúri Általános Iskolát választották a legeredményesebb iskolának a Nagyszőlősi járás tanintézményei közül.
A község legnagyobb problémája, hogy már jó ideje nincs működő művelődési háza. A meglévő épület teljesen használhatatlan állapotában van, mely 2 éve, a tágabb pályázási lehetőségek érdekében, átkerült a Tiszakeresztúri Református Egyház tulajdonjogába. Sajnos azonban továbbra sem sikerült a felújítást elkezdeni.
A község legfontosabb céljának tekinti egy új művelődési ház felépítését, azonban anyagi forrás hiányában a munkálatok nem kezdődtek el. Ezen szempontokból kifolyólag, a kulturális élet nagy része az iskola épületében van lebonyolítva.
Tiszakeresztúri alaszervezet
A KMKSZ tiszakeresztúri szervezete 1989. április 23-án alakult meg közel 100 taggal. Jelenlegi tisztségviselői: Dobsa István – elnök, Kardos Albert – alelnök, Héder Edina – titkár, Héder Gábor – elnökségi tag, Gerendely Béla – tiszteletbeli elnök. Tagságának száma: 260 fő.
