Kronológia a KMKSZ történetéből

 

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

 

Kárpátalján sem a két világháború közötti első kisebbségi korszakban, sem a háborút követő negyven-egynéhány esztendő során nem jött létre magyar érdekvédelmi szervezet – igaz, más-más okokból –, így a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szövetség mint a kárpátaljai magyarság kulturális, politikai és szociális érdekeit védő nemzetiségi társadalmi szervezet gyakorlatilag előzmények nélkül való.

Előzményekről legfeljebb abban az értelemben beszélhetünk, hogy az a gondolati-szellemi közeg, amelyben a kárpátaljai magyarság közösségként való tételezésének, a szervezett érdekvédelem megteremtésének igénye a nyolcvanas évek második felében felmerült, s a gyakorlati megvalósítás lehetséges módozatai megfogalmazódtak, gyökereivel a brezsnyevi éra kezdetéig nyúlik vissza – itt elsősorban a hatvanas évek végének, a hetvenes évek elejének polgárjogi, kulturális szerveződéseire kell gondolnunk –, s magán viselte a korszak valamennyi sajátosságának lenyomatát. Ennek tudható be azután, hogy kezdetben, a peresztrojka kibontakozásakor csupán a cselekvés szándéka volt egyértelmű, az már nem, milyen jellegű, milyen célokat maga elé tűző szervezet létrehozására van igény és lehetőség, s hogy milyen erő – réteg vagy csoport – lesz (lehet) annak a mozgatórugója. Annál is inkább, mivel felettébb bizonytalannak tűnt, meddig terjed a kommunista hatalom vadonatúj toleranciájának határa.

A magyar közösségek szerveződése végül mondhatni spontán módon indult meg. 1988 folyamán számos magyarlakta településen alakultak művelődési körök – pl. a beregszászi Illyés Gyula, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc, a gáti Kovács Vilmos, a técsői Hollósy Simon, a nagyszőlősi Bartók Béla Kör –, s az a közösségi élmény, amelyet nyújtottak, nagyban befolyásolta az események további alakulását.

Az előjelek kezdetben egy rendszerkonform, meghatározóan a kulturális tevékenységre orientált szervezet létrejöttét valószínűsítették. Az elképzelt szervezet az említett művelődési körökre támaszkodva és azokat összefogva, az akkori rendszer által elfogadott értelmiségiek irányításával működött volna a csehszlovákiai CSEMADOK mintájára. Bár ez a megoldás a kárpátaljai magyar értelmiségiek egy jelentős rétege számára elfogadhatatlan volt, az év (1988) folyamán mégis több fórumon megvitatták az elképzelést, míg végül hosszas egyeztetés után, a megfelelő politikai és ideológiai biztosítékok beépítésével már a területi pártbizottság is jóváhagyta azt. Bizonyos szempontból a sors ajándékának tekinthető, hogy a Szovjetunió egyre mélyülő válsága miatt a helyi pártvezetők hallani sem akartak arról, hogy államilag finanszírozott intézményként hozzák létre a magyar kulturális szervezetet, így tovább folyt az alkudozás, s a végleges döntés 1989-re halasztódott.

1989. január 21-én Ungváron megtartotta alakuló gyűlését az ukrán Sevcsenko Anyanyelvi Társaság területi szervezete, ami új lendületet adott az eseményeknek. A gyűlésen jelen volt több magyar értelmiségi is, akik számára az ukrán kulturális szövetség megalakulása igazolta, hogy lehetséges nemzetiségi alapon szerveződő társadalmi szervezet létrehozása közvetlen állami, illetve pártközreműködés nélkül. A felismerés hatására kezdeményező csoportot alakítottak, mely egy hasonló magyar szervezet létrehozását határozta el. Természetesen semmi sem történhetett a kommunista párt tudta nélkül, így ez az új elképzelés lett a pártvezetőkkel folytatott további egyeztetések tárgya. Többek között felmerült annak lehetősége is, hogy a magyar szövetség alakuljon meg és működjék a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége területi szervezetének keretein belül. Ez a megoldás elfogadható lett volna a CSEMADOK-szerű kulturális szervezet elképzelésének támogatói számára, hiszen az általuk kötelezőnek tartott pártkontrollhoz így mégiscsak társult volna némi állami támogatás, de elfogadhatatlan a kezdeményező csoportot megalakító értelmiségiek többségének, akik a létrehozandó szövetséget ekkor már egyértelműen a hatalomtól független magyar érdekvédelmi tömegszervezetként képzelték el.

Ilyen előzmények után került sor február 26-án Ungváron, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság nagytermében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alakuló gyűlésére. A helyiséget zsúfolásig megtöltő tömeg, amelyben a megye gyakorlatilag valamennyi magyarlakta települése képviselve volt, egyhangúlag elfogadta a Szövetség Alapítólevelét, amely a létrehozandó szervezet célját a Kárpátalján élő magyar nemzetiség „kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzésében és ápolásában, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítésében, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelmében határozta meg”, jóváhagyta az Alapszabályt, majd sor került az elnök, az Ellenőrző Bizottság és a Választmány megválasztására. A KMKSZ elnöke Fodó Sándor lett.

Az alakulás folyamata a Választmány március 19-i első, beregszászi ülésén folytatódott. A testület titkos szavazással megválasztotta a Szövetség Elnökségét.

Hátra volt még a KMKSZ hatóságok általi elismerése, az Alapszabály bejegyzése. Válaszul a Szövetség ez iránti kérelmére a területi tanács végrehajtó bizottsága április 18-ra tűzte ki a bejegyzés megejtését, majd május 18-ra halasztotta a döntést, később egyre újabb és egyre távolibb időpontok merültek fel. Nyilvánvalóvá vált, a területi vezetésből hiányzik a szándék a KMKSZ hivatalos elismerésére. Hogy véget vessen a huzavonának, a KMKSZ Választmánya csapi ülésén május 23-án állásfoglalásban tiltakozott a területi hatóságok eljárása ellen, amelyet eljuttatott a területi, köztársasági és országos pártvezetéshez. Az akció elérte célját, 1989. június 20-án megtörtént a bejegyzés.

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003