A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezetének Nyugdíjasklubja Magyarország Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával az elmúlt hétvégén megszervezte a Híd a generációk között – Hagyományos disznótor programját. A disznótoros a magyar népi kultúra egyik legfontosabb, közösségteremtő hagyománya. A rendezvényen Bicske és Tusnádfürdő küldöttsége is részt vett.
– A KMKSZ az elmúlt évtizedekben igyekezett helyi értékek mentén szervezni rendezvényeit. Ilyen alkalom ez a mostani is – nyertes pályázati forrásból. Kárpátalja legnagyobb nyugdíjasklubja működik Csapon, közel 60 főt számlál, van egy énekkara, s nagyon aktívak. Ezúttal egy hagyományos disznótor megvalósítására gyűltek össze, ahol a KMKSZ alapszervezete is jelen van, hiszen mindig támogatjuk egymást. Meghívtuk a testvértelepülésünket, Bicske város önkormányzatát és az ő testvértelepülésüket, Tusnádfürdőt, mert mi is többször kaptunk meghívást tőlük. Sokszor találkozunk Bicskén, így alkotunk közösséget és fonjuk össze a nemzet szálait. Szerettük volna, ha ellátogatnak hozzánk, hisz akkor van jövője a magyarságnak, ha valóban az egész Kárpát-medencében ismerjük egymást. Általában a hagyományokhoz kötődik mindig a közösségi lét itt nálunk. Minden kistérségnek, településnek, sőt talán minden családnak vannak eltérések a hagyományos menüjében, amelyeket disznótor alkalmával készítenek, mégis a magyar nyelvterületen azonosságot mutat, és ezt próbáljuk ma közösségi élményként feleleveníteni. Kíváncsiak vagyunk a vendégek véleményére, hogy náluk hasonlóképpen készülnek-e ezek a hagyományos ételek – emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, illetve Csapi Alapszervezetének elnöke, megyei képviselő.
Időközben a nők és férfiak az udvaron és a konyhán szorgoskodnak. Egy sertés feldolgozásakor akad munka mindenki számára.
– Már nagyon régen vágyunk erre. Volt palacsintafesztivál, krumplifesztivált, tartottunk pokrócszövés mesterkurzust, készítettünk karácsonyi díszeket, sütöttünk házikenyeret, főztünk szilvalekvárt, de disznótoros még nem volt. Most végre lett rá alkalom, kaptunk támogatást és megvalósítottuk. Nagyon szívesen összejött a nyugdíjasklub, jöttek fiatalok is a tánckarból, mindazok, akik emlékeznek arra, hogyan is zajlott régen egy disznóvágás. Nagyon jó hentesünk van, Juhász Miklós, aki szétszedte a disznót, és nagyon jó a segédje is, Szálka Bertalan. Daskovszkij Vologya darálta le a húst, a szorgos asszonyok pedig minden finomat készítenek belőle. Főzünk finom húslevest, készítünk hurkát, kolbászt, a karajt zöldséggel és füstölt szalonnával tűzdelve sütőben kisütjük, lesz tepertő, toros káposzta – avatott be a részletekbe Belovics Ilona, a nyugdíjasklub elnöke.
A hurkakészítést Molnár Terézia és Molnár Katalin vállalta. Elmondták, hogyan készítik feléjük a hurkát. A belsőségeket forró vízbe teszik, megfőzik, kicsit kihűtik, a fölösleges cafatokat kivágják, feldarabolják, ledarálják, a rizst kifőzik. Megtöltik, cérnával összekötözik, gézbe kötve kifőzik, kiveszik a vízből, akkor kicsit megpercegtetik sóval, és letakarva várja a fogyasztást. Kiemelték: tudni kell, mit mennyi ideig kell főzni, mert a máj hamarabb megfő, és ha túlfő, akkor morzsálódik. A lényege a bő hagymás zsír, egy kis nyers hagyma és bors, só, hogy fűszeres legyen, mert amikor fő, veszít az ízéből. Megtudtuk, régebben olyan hurkatöltő volt, amit nehéz volt nyomni csípővel, akkor feltétlen melegnek kellett lenni a masszának, mert hidegen nem bírták nyomni. Most már darálóval töltik, így nem kell olyan erőfeszítés, de lapítani kell, mert hiába van a rizs előfőzve, az még duzzad, és szétszakadhat a bél.
A húslevesfelelős Hurik Ilona volt, a kolbász készítésében sokan részt vettek, de sok segítő is akadt, akik a hagymát, zöldségeket tisztították. Ki mit vállalt, azért felelt, és minden nagyon finomra sikerült. Erről a nap végén tartott vacsorán meggyőződhettünk.
Butyka Zsolt, Tusnádfürdő polgármestere Demeter Árpád kollégájával érkezett Csapra, s közel 600 kilométert tettek meg. Örömmel jegyezték meg, hogy itt régi ismerősökkel találkoztak.
– A háború miatt felmerült, hogy merjünk-e jönni, de örülünk, hogy megtettük ezt az utat. Látjuk, hogy a kárpátaljai magyarok erősek, reméljük, ez így is marad. Szeretnénk, ha minél többen ellátogatnának hozzánk, kapcsolatot teremteni Kárpátalja és Erdély között. Székelyföldön minden háznál van ilyen disznótoros, nálunk is egy családi ünnepély az ilyesmi. Reményeink szerint ugyanazok az ízek várnak ránk, melyeket megszoktunk.
A hangulatot a nyugdíjasklub kórusa, valamint a Kökény Néptánccsoportnak a színvonalas fellépése emelte.
Bálint Andrea polgármester 6 fős delegáció élén érkezett Bicskéről, eljöttek a testvérvárosi bizottság tagjai és két pedagógus, akik az elmúlt 3 évben a csapi gyerekeket táboroztatják Zánkán, ahol az önkormányzatnak van egy tábora, és meghívják a csapi gyereket, hogy legalább egy kis időre feledtessék a háború okozta nehézségeket.
– Bicske egy közel 12 ezres város, s ma már kevés háznál tartanak hízókat, de a disznóvágás szokásai működnek úgy, hogy valaki valahol nevel, leszúrják, és a háznál kerül felbontásra. Korábban a településen az alpolgármesterségem alatt volt városi disznóvágás, ahol mindent bemutattunk, szalmában pörzsölést, rémfára húzást, amit a nagyszülőknél láthattunk gyermekkorunkban. Próbáltuk ezt átadni, de furcsa mód az érdeklődés nem volt olyan fokú, mint amilyen lelkesedéssel ezt mi megvalósítottuk. Ezt kolbásztöltő versenyre váltottuk, amivel nagyon sok embert tudunk megmozgatni, kihívásnak veszik a bicskeiek, magánszemélyek, de inkább csoportok, csapatok, hogy megmutassák, milyen különlegességeket tudnak tölteni. A városi kemencénél tartjuk ezt a rendezvényt, ahol íz alapján dönt a zsűri. A városban így tovább tudjuk vinni a kolbásztöltés hagyományát.
A tartalmas vacsora éjszakába nyúló beszélgetéssel ért véget.
A csapat – az erdélyi és bicskei vendégek, a nyugdíjasklub, a KMKSZ alapszervezetének elnökségi tagjai, a Kökény táncosai – szombaton a Vereckei-hágóra kirándult, ahová a megmaradt finomságok mellé vittek az előző nap közösen készített fehér és zöld töltött káposztából (káposzta- és tormalevélbe) is. A résztvevőket nemcsak a gyönyörű arany őszbe fordult hegyvidéki táj szépsége fogta meg, hanem érthető módon felemelő érzés volt számukra oda kirándulni, ahol őseink hazára találtak.
Rehó Viktória
Forrás: karpataljalap.net
