Csendes koszorúzással emlékeztek a zászlóbontásra Mezőváriban és Beregszászban

Május 21-én Mezőváriban és Beregszászban is csendes koszorúzással emlékeztek a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére, II. Rákóczi Ferenc a haza védelméért harcba hívó zászlóinak kibontására.

„Cum Deo pro Patria et Libertate” – ez a latin felirat díszelgett II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem zászlóin, melyeket vidékünkön 1703. május 21-én elsőként Mezőváriban bontottak ki, ezzel jelezve: a földjeiktől és jogaiktól megfosztott magyar rendek, de elsőként az elnyomásban élő jobbágyok elégedetlenségéből fakadó szabadságharc elkezdődött.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a mezővári református templom falán elhelyezett emléktáblánál csendes koszorúzással emlékezett meg a Rákóczi-szabadságharc kezdetéről, a zászlóbontás 319. évfordulójáról.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke a koszorúzást követően felidézte az 1703-as eseményeket és azok előzményeit, majd II. Rákóczi Ferenc emlékirataiból idézett: „Nem félek őszintén kinyilatkoztatni előtted oh örök igazság, kinek jelen munkámat ajánlanám, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt célja minden tettemnek.”

Rákóczi szabadságharca a szó fizikai értelmében elbukott, a fejedelem azonban kétségkívül a mindenkori magyar történelem legnagyobb alakjai között szerepel. „Az az erkölcsi erő és az a szellemi hagyaték, amit ránk hagyott, példát mutat arról, hogy a szabadságért mindig minden körülmény között ki kell állni” – emelte ki Sin József.

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a hagyományos, 1703. május 21–22-ei események felidézése helyett idén az Ukrajnában dúló háború miatt Beregszász központjában, Esze Tamás mellszobránál csendes koszorúzással méltatta a kuruc brigadérost.

„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet azért is jött létre, hogy ne hagyja feledésbe merülni a múltunkat. Mert aki elfelejti itt a múltat, annak a gyökerei kiszáradnak, és elviszi a szél. Nagyon jól tudjuk, hogy a Rákóczi-kor a leginkább az, amely összeköti a Kárpátalján élő különböző nemzetiségű népeket: magyarokat, ruszinokat, szlovákokat, svábokat, hiszen mindnyájan ott voltunk Rákóczi zászlója alatt” – emlékeztetett Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a PCS elnöke, majd felidézte a beregszászi zászlóbontás körülményeit, kiemelve, hogy azon a napon, amikor Esze Tamás a tarpaiakkal együtt kibontotta II. Rákóczi Ferenc „Istennel a hazáért és a szabadságért” jelmondatú zászlóit, vásárt tartottak a téren. Így jutott el a Rákóczi-szabadságharc híre a lehető legtöbb emberhez.

Orosz Ildikó újságíróknak elmondta, immár ötödik éve időzítik Beregszász városnapját a megemlékezéshez, azonban a hagyományos nagy volumenű ünnepség, a vásári forgatag két évig a pandémia miatt, most pedig a háború miatt ismét elmarad.

„Azért jöttünk ide ma koszorúzni, hogy a médián keresztül ez az emlékezet eljusson azokhoz, akik ma ezt nem tehetik meg, illetve azokhoz is, akik szívesen itt lennének és együtt ünnepelnének velünk. Ne múljon ez el, és emlékezzenek rá úgy, hogy amikor már véget ér végre a háború, és béke lesz, akkor újra egymásnak örülve ünnepeljük meg ezt a napot, és kapaszkodjunk meg abban a múltban, amely minket itt összeköt” – fűzte hozzá Orosz Ildikó.

Rákóczi szabadságharca óta sok idő eltelt, s a magyar nemzet azóta többször megvívta harcát a szabadságáért. A nemzetrészek, különösen a kisebbségbe szorult helyi magyarság pedig elkezdte keresni, majd megerősíteni gyökereit a megmaradásért és a szülőföldön való boldogulásért.

CsA