Tartós élelmiszerekből összeállított segélycsomagot vitt a salánki Kulikovszka családnak a TV21 Ungvár stábja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) megbízásából.
A családban nevelkedő lányok izomsorvadás miatt gyerekkoruk óta tolószékbe kényszerültek. Ágnes lányuk rehabilitációjára pedig megyeszerte gyűjtést szerveztek, amit a KMKSZ is támogatott. Nehéz helyzetük ellenére mégis úgy döntöttek, hogy menekülteket fogadnak be. A Zsitomirból érkezett Taraszjuk család talált náluk ideiglenes otthonra, akik 2 autista lányukkal, Veronikával és Szófiával már március 7-e óta Kulikovszkáékkal élnek együtt Salánkon.
Kulikovszka Erzsébet elmondása szerint Taraszjukék nem voltak ismeretlenek a számukra, bár a két család személyes találkozására még nem került sor, egészen a múlt hónapig. „Amint tudomást szereztünk arról, hogy Zsitomir városát is támadások érték, azonnal felajánlottuk a családnak, hogy ha szükségük van rá, be tudjuk őket fogadni otthonunkba” – mondta az édesanya, majd hozzátette: „Nagyon örülök annak, és hálát adok Istennek azért, hogy Kárpátalján egyelőre még nyugalom van.”
A Taraszjuk család négy tagja érkezett márciusban Salánkra, míg a családfő a mai napig katonai kötelességeinek tesz eleget Ukrajna keleti részén. Irina Taraszjuk a TV21 Ungvár stábjának elmondta, hogy a gyermekei autisták és nem tudják elviselni a szirénák vagy más, nagy hangerővel járó történések hangjait. „Nálunk folyamatos robbanások és légiriadók voltak, még aludni sem lehetett. Két hétig egyfolytában a pincékben bujkáltunk, szinte ott is éltünk” – emlékezett vissza az ukrán nyelv- és irodalomtanárként dolgozó zsitomiri édesanya. Az említett körülmények rendkívül rossz hatással voltak a gyermekekre, akik állapota napról napra súlyosbodott. Ezen dolgok fényében döntöttek úgy, hogy útra kelnek, de az is problémákkal járt, hisz férje a fronton volt, míg a család többi férfitagja a területvédelemben szolgáltak. „Számunkra ismeretlen emberekkel együtt hagytuk el a várost, akiknek szintén beteg gyermekei voltak. Nagyon hálás vagyok, hogy elhoztak minket onnan teljesen Beregszász városáig” – hálálkodott Irina. Visszaemlékezve az első néhány napra Kárpátalján elmondta, hogy fura volt számukra, hogy csend van, ruhában aludtak, mert Zsitomirban megszokták, hogy az éjszakai légiriadók miatt így időt tudnak spórolni. A család többek között támogatást kapott a beregszászi református gyülekezettől is, akik segítettek megszerezni a lányok kezeléséhez szükséges gyógyszereket.
Kulikovszkáék a befogadott családdal a gondjaik megoldásában is osztoznak. Ágnes és Zsuzsa – bár mozgáskorlátozottak – az internet segítségével olyan rehabilitációs programokat keresnek, amelyekben részt tudnának venni a befogadott kislányok is. Rehabilitációs központokat, csoportokat keresnek fel, akiktől a gyermekek kezelésével kapcsolatos tanácsokat kérnek, hogy minél jobban meg tudják könnyíteni a betegségükkel való együttélést ezekben a nehéz időkben is.
SD
