Kárpátalján alighanem Badalóban emlékeztek meg idén elsőként az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc 174. évfordulójáról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség közös szervezésében tartott megemlékezés a gyülekezeti közösségben zajlott.
A badalói református templomban 11 órától kezdődő ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette az igét, amelyben kiemelte, hogy nem csak ezekben a vészterhes időkben, de mindenkor minden keresztény ember kötelessége a bajbajutottak és menekültek segítése.
A Szózat eléneklését követően Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntője elején arról beszélt, hogy még három hete is arra készült, hogy1848. március 15-ének a szellemiségéről, ennek az eseménynek a történelmünkben elfoglalt felejthetetlen szerepéről szóljon, ám az azóta zajló események, sajnos, némileg felülírták az ünnep üzenetét.
,,Immáron 18. napja egy sok szenvedéssel, pusztítással és modern kori népvándorlással járó háború rettegésében élünk, és bár a történelmi tapasztalatok szerint a nagyhatalmi háborúk általában nem a mi főutcánkon haladnak keresztül, de földrajzi helyzetünknél fogva mégis csak részesei vagyunk ennek a világégésnek. Ilyen helyzetben nem tehetünk egyebet, mint Istenbe kapaszkodva kérni a Mindenhatót, hogy minél hamarabb vessen véget ennek a szörnyűségnek, és legyen újra béke már!” – mondta az elnök, majd hozzátette: ilyen felfordult világrendben és puskaporos légkörben még az is kérdéses volt, hogy itt, Badalóban megemlékezhetünk e történelmünk legjelentősebb forradalmáról és szabadságharcáról, de a mindenkor menedéket szolgáltató Isten házában ez is megvalósulhatott.
,,Egy biztos, akárhogy alakuljon ennek a szörnyű háborúnak a végkimenetele, és akármi lesz a sorsunk, mi akkor is keresztény szellemben és hitben élő magyarként szeretnénk megélni jövőnket, és ehhez kérjük az Úristen segítségét” – zárta mondandóját a KMKSZ helyi első embere.
Babarczki Evelin, a Badalói Gvadányi József Gimnázium tanulója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.
Gyebnár István Magyarország Beregszászi Konzulátusa nevében köszöntve az egybegyűlteket örömtelinek nevezte, hogy erre az ünnepi alkalomra milyen szépen megtelt a templom, ami azt mutatja, hogy az itt élők közül sokan itthon maradtak, ragaszkodnak szülőföldjükhöz, és a legtöbben hitbéli lelkülettel élik meg napjaikat ezekben a nehéz időkben is. Rendkívül szomorúnak nevezte az ukrajnai történéseket, mint mondta, ebben a helyzetben a magyar nép és Magyarország Kormánya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadása érdekében.
Az ugyancsak a helyi iskolában tanuló Szabó Regina, Sápi Anna és Szalai Melinda szívhez szólóan adták elő az ismert Kossuth-nótát.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében sajnálatosnak nevezte, hogy az idén háborús körülmények közepette kell emlékeznünk 1848. március 15-re, amit a magyar nemzet identitástudatának az egyik alappilléreként említett. Mint mondta, az utóbbi nyolc évben Ukrajna a nemzetállam megteremtésének rögös útját járta ugyan, de mára eléggé kétségbeejtő helyzetbe került. Ebben a helyzetben nemcsak Magyarország, de a kárpátaljai magyarság is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadását illetően, hiszen mára az anyaországban közel negyedmillióra tehető az ukrajnai menekültek száma, megyénkben pedig több tízezren próbáltak menedéket kapni az elmúlt hetek során.
Mi, kárpátaljai magyarok úgy akarjuk szolgálni a szabadság és megmaradás ügyét, ahogy azt a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal – emelte ki.
Ünnepi köszöntőjét Babits Mihály Húsvét előtt című verséből vett idézettel zárta: „Béke, béke, béke! Legyen béke már, legyen vége már!”
Az ünnepi megemlékezés végén a gyülekezet együtt énekelte el nemzetünk imáját, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblát.
(tamási)
