Évértékelő interjú a KMPSZ elnökével
A kárpátaljai magyar oktatás jelenlegi helyzetéről, a kisebbségi jogszűkítésekről, valamint az elmúlt harminc év küzdelmeiről beszélgettünk Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökével.
– A 2017-ben elfogadott oktatási törvény kapcsán 2021-ben több egyeztetés is történt, az oktatási vegyes bizottság is összeült. Hogyan látja a kérdés helyzetét?
– A 2017-es oktatási törvény lényegében egy olyan pont lett, amelyhez azóta folyamatosan igazítják a többi törvényt, vagyis 2017 óta mindazokat a szerzett alkotmányos jogokat, amelyekkel addig éltünk, a független Ukrajna elkezdte leépíteni minden szinten. Gyakorlatilag vettek egy gombot, melyhez elkezdték megvarrni a kabátot. Az elmúlt öt évben teljes mértékben visszametszették a jogainkat. Például: ezentúl már nem lehetnek Ukrajnában magyar állami oktatási intézmények, csak ukrán tannyelvűek, amelyekben magyar osztályok működhetnek. Tehát a magyar iskolák a régi formájukban megszűntek. 2022-ben életbe lép a nyelvtörvény, de ennek szele már 2021-ben is megérintette a kárpátaljai magyarságot, hiszen már jelentek meg feljelentések a nyelvi ombudsmannál. Többek között az egyik ilyen probléma az volt, hogy a beregszászi 3. és 6. sz. iskola internetes oldalán a karácsonyi műsor nem ukrán nyelven zajlott. Az új oktatási törvény értelmében új tantervek is készülnek. Például az ötödik osztálytól egészen a kilencedikig meghatározták a mintatanterveket. 2021 a kisebbségi jogok szűkítéséről szólt. Mindebben halvány reménysugarat jelentett, hogy Magyarország kezdeményezésére létrejött egy kisebbségi oktatási együttműködésről szóló bizottság, melynek mi is tagjai vagyunk. Nemrégiben a minisztérium kiadott egy rendeletet, amely szerint öt iskola kísérleti jelleggel szeptembertől bevezetheti azt a tantervet, amelyben az ukrán, az idegen és a magyar nyelvre szánt órák többé-kevésbé kiegyenlítődnek. Ezenfelül az 5–6. osztályban a tervben szerepel a népismeret oktatása heti egy órában, valamint a magyar nép történetének oktatása a 7–9. osztályban. Amit sérelmezünk, az az, hogy úgy gondoltuk, hogy ezt egyetemessé teszik. Mi kértük, hogy az adott kísérlethez – melyet jelenleg pilotprojektként kezel a minisztérium – bármelyik oktatási intézmény csatlakozhasson. Ezzel kapcsolatban még nem tisztázott, mindezt hogyan fogják ellenőrizni, ki fogja meghatározni eredményességét. Vannak benne nyitott kérdések, de mindezek ellenére előrelépésként tekintünk a projektre.
– Az elmúlt évet is meghatározták a koronavírus miatt bevezetett korlátozások. Hogyan oldották meg az iskolák ezt a helyzetet?
– Komoly kihívást jelentett az iskolák számára. Pedagógusaink nem egyforma körülmények között dolgoznak: egy falusi iskolában sokkal kevesebb a lehetőség, mint egy városiban. A pedagógusok pedig nem voltak erre felkészülve, így a KMPSZ online kurzusok által igyekezett segíteni a tanárokat. A Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia is főleg ezt a célt szolgálta. Az anyaország támogatásával több eszközt sikerült beszereznünk a digitális oktatáshoz. Ukrajnában is áttérnek az elektronikus naplóvezetésre, az elektronikus óratervre, és felkért a minisztérium minket, hogy segítsük a lefordítását. Mi ezt vállaltuk mint KMPSZ és a főiskola, de ez még nagyon messze van attól, hogy hozzáférhető tananyag jelenjen meg valamely honlapon.
– A kárpátaljai oktatás visszatérő problémája a pedagógus- és a tankönyvhiány. Mennyire volt aktuális ez az elmúlt évben?
– A tankönyvhelyzet az év egyik kulcskérdése volt, ugyanis tavasszal az ukrán oktatási minisztérium nem hirdette meg az internetes honlapján, hogy a magyar tannyelvű iskolák szeptembertől mely könyveket rendelhetik meg anyanyelven. A KMPSZ volt az egyetlen szakmai szervezet, amely hangot adott felháborodásának, és kimondta, ha nem rendelhetik meg az iskolák a tankönyvet, akkor nem lesz miből tanulniuk. Kértük az ukrán–magyar vegyes bizottságot, hogy a könyvek korrektúrázását Magyarország vállalhassa. Az 1–4. osztályban az ábécéskönyveket és munkafüzeteket Magyarországról kapjuk, de ezek eljuttatása nagyon sok problémába ütközik.
– Hogyan emlékszik vissza a pedagógusszövetség elmúlt harminc évére?
– Szakmai szervezetként jöttünk létre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Oktatási Bizottságának folytatásaként. 1991-ben a bizottság úgy döntött, hogy független jogi személyként kezdünk el dolgozni, így a minisztérium felé szakmai alapon fordulhatunk kérdésekkel. Először felmértük a magyar oktatás helyzetét, hiszen erre addig nem volt rálátásunk. A felmérések alapján kiderült, hogy nagyon sok helyen megszűntek a magyar iskolák. Később igyekeztünk szakmai segítséget nyújtani a pedagógusainknak és bekapcsolódni egy Kárpát-medencei szakmai térbe. Az évek során a magyar oktatási intézményi rendszert kiszolgáló szervezetté váltunk. Jelen voltunk az egyházi líceumok és a főiskola létrehozásánál. Fontosnak tartottuk, hogy a magyar oktatás jelen legyen felsőoktatási szinten is. Könyvtárakat töltöttünk fel, számítógépeket és írógépeket juttattunk a kárpátaljai magyar iskoláknak. Évente megszervezzük a nyári pedagógusakadémiánkat, hat állandó gyermektáborunk van, tehetséggondozással foglalkozunk, tantárgyi vetélkedőket szervezünk. A KMPSZ egy olyan háttérintézménye a kárpátaljai magyar iskoláknak, amely sok esetben – anyaországi pályázatoknak köszönhetően – állami funkciókat vállal át.
– Mit vár 2022-től?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az év is hasonló lesz, mint az elmúlt év. A KMPSZ feladata, hogy a közösség érdekeinek megfelelően a szülők és gyerekek érdekeit képviselje. Hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznünk idén, még nem tudom, de minden előttünk álló feladatot – lehetőségeinkhez mérten – a legjobb tudásunk szerint igyekszünk megoldani.
ve
