November 29-én az ungvári járási Ráton is megemlékezést tartottak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), a helyi iskola és a történelmi egyházak közös szervezésében az 1944-ben málenkij robotra elhurcoltak ráti áldozatairól. A megemlékezésre a római katolikus templom kertjében a sztálini önkény áldozatainak 1989-ben állított, majd a KMKSZ szervezésében, közadakozásból 1995-ben felújított emlékműve előtt került sor.
Az egybegyűltek egyperces néma főhajtással tisztelegtek a településről elhurcoltak emléke előtt.
– Egy fájó eseményre emlékezünk, amely elrabolt községünkből jó néhány apát, fiút, testvért. Közülük 11-en soha nem tértek vissza szeretteikhez: Ádám Lajos, Ádám Sándor, Béres János, Demes Sándor, Illár Sándor, Lelekács Balázs, Nagy Béla, Juhász Antal, Szopó Ferenc, Vetrócki Ambrus, Haklik Sándor – mondta a műsorvezető, Ferenc Diana, a KMKSZ helyi alapszervezeti titkára, magyartanár miközben a gyerekek egy-egy mécsest helyeztek el az emlékmű talapzatán. – Életüket bár kioltotta a gyűlölet, emléküket megőrizzük, és reméljük, hogy többé nem kell hasonlót átélni népünknek.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Albertné Simon Edina konzul szólt a megjelentekhez:
– A sztálini Szovjetunió 77 évvel ezelőtt 1944 novemberében kezdte el Kárpátalján a málenkij robot néven emlegetett, az ártatlan civilek, magyarok és németek összegyűjtését és elhurcolását, ami minden alap nélkül, a vonatkozó nemzetközi egyezmények súlyos megsértésével történt. Örökre emlékeznünk kell az elhurcoltakra és erőt meríteni a helytállásukból, hitükből és élni akarásukból. Vállalnunk kell a küzdelmet anyanyelvünkért, amely megmaradásunk egyetlen záloga. Fontos, hogy ma is magyarságunkat vállalva küzdjünk a kárpátaljai magyarság megmaradásáért. A kárpátaljai magyarság számára csak egyetlen helyes út létezik, és ez a környező népekkel a barátság mellett a bármi áron való összefogás. S az anyanemzet sem fog soha hátat fordítani az itt élőknek – zárta gondolatait a diplomata.
Szimkovics Tibor református lelkipásztor Jeremiás próféta könyvéből olvasott igét, utalva arra, hogy Jeremiás próféta életének és szolgálatának középpontjában mindig a fogságba vitel lehetősége volt.
– Amikor ma emlékezünk a 77 évvel ezelőtt elhurcolt hőseinkre, akkor azon is érdemes mélyen elgondolkodni, hogy milyen döntések vezettek ezekhez a tragédiákhoz. Jeremiás lelki terhe a mi lelki terhünk is, hiszen az őrállók feladata a miénk is. Amikor látjuk népünket lelkileg legyengülni, hitben leépülni, elkényelmesedni, vezetőinket korrumpálódni, a mi feladatunk, hogy figyelmeztessük azokat, akik mindezt tétlenül nézik. Az, hogy itt állunk és emlékezünk rossz idő, megannyi akadályoztatás, ezernyi dolgunk ellenére, annak a a kiábrázolódása, hogy őrizzük a múltunkat, annak tanulságait, s szeretnénk tovább adni az ifjú nemzedéknek. Nekünk kell úgy képviselnünk az igazságot, magyarságunkat, kereszténységünket, hogy az példa legyen a kívülállók számára – hangsúlyozta Szimkovics Tibor lelkipásztor és felhívta a figyelmet arra, hogy azok mellett, akikre ma emlékezünk, mindig meg kell említeni azokat, akik itthon maradtak a legnehezebb, legsötétebb időkben a hit lángját, a magyarság fáklyáját vitték, őrizték és akik nélkül most nem lehetnénk itt.
A hagyományokhoz híven Illár Lénárt, a KMKSZ Ráti Alapszervezetének elnöke idén is egy rendhagyó történelemóra keretében szólt az utolsó békeévről, amikor Magyarország még egységes volt, majd az utána elkezdődött kálváriáról, amely máig is tart, illetve a két diktatúráról, és az azok harca között felőrlődöttekről.
– Az emberek akkor szembesültek azzal, hogy rokonaikat nem tudják meglátogatni, hiszen egy határ választja el őket. S azok a nemzetrészek, amelyek a határon kívül rekedtek, akkor értették meg, hogy egy idegen országba kerültek, ahol gyakran elég mostohán bántak velük és erőszakosan megpróbálták asszimilálni őket. Ennek a kicsúcsosodása volt a sztálini málenkij robot. S ne csak arra a 40 ezer emberre gondoljunk, aki meghalt, hanem a családjaikra, akik, ha családfő volt, árván maradtak, ha még nem alakítottak családot, akkor megakadályozták abban, hogy utódokat hagyjanak a magyar nemzetnek – emelte ki Illár Lénárt.
A koszorúzást követően az iskola tanulóinak előadásában zenés-verses összeállítást hallhattunk, amely még meghittebbé tette az advent első vasárnapján tartott megemlékezést Ráton.
Rehó Viktória
