Tégláson is megemlékeztek a sztálini önkény ártatlanul elhurcolt áldozatairól november 28-án. A helyiek a község temetőkertjében elhelyezett emlékműnél gyűltek össze, hogy kegyelettel adózzanak a kényszermunka-táborokba elvitt, a családjaikhoz soha haza nem térő embereknek.
Az egybegyűlteket Pálfi-Kovács Erika, a megemlékezést szervező Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Téglási Alapszervezet elnöke üdvözölte. „Hetvenhét év távlatából sem szabad elfelejtenünk azokat a férfiakat, családapákat, testvéreket, akik életüket adták a hazájukért, magyarságukért. A mi felelősségünk az, hogy emléküket méltón őrizzük, s ne hagyjuk, hogy nevük feledésbe merüljön” – emelte ki beszédében Pálfi-Kovács Erika, aki a „háromnapnyi munkáról” szólva elmondta: ez a kárpátaljai magyarság és németség egyik legnagyobb csapásává vált, hiszen a férfiak döntő többségét különböző munkatáborokba hurcolták, ahol több ezren haltak meg a kegyetlen körülmények, a betegségek, az éhínség miatt.
Loppert Balázs ungvári magyar konzul emlékeztetett arra, hogy a szovjetek a II. világháború végéhez közeledve, 1944 őszén a magyar és német nemzetiségű férfiak mellett nőket is elhurcoltak: összesen több mint 1800 helységből több mint 100 ezer férfit és közel 30 ezer nőt. „Kárpátalján családok ezrei számára akár személyes, akár elbeszélt emlékei vannak a borzasztó időkről, a sztálini diktatúra éveiről” – mondta a diplomata.
„Ma, amikor itt állunk az áldozatok emlékműve előtt, a múlt tragédiája mellett a jelenre is gondolnunk kell” – hívta fel a figyelmet Loppert Balázs a barátság és a béke szellemében kiépített együttműködés fontosságára.
Beszédében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke felidézte a múlt történéseit, az 1940–1950-es évekbeli szovjet hatalomnak a kárpátaljai magyarságot sújtott kegyetlenségét. „Azért gyűltünk ma össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, mert ez a történelmi távlat még karnyújtásnyira van csupán, ahogy Ceaușescu és Tito diktatúrája is. Hisz itt, a Kárpát-medencében mi, magyarok, mindenütt kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, elveszítve anyaországunkat, nemzeti egységünket” – idézte fel, hozzátéve, hogy bár akkor még kevesen sejtették, de ezeknek a diktatúráknak is vége lett. Napjainkban azonban a „világhatalmi erők gonosz játéka” zajlik, melynek igen nagy tétje van: megmarad-e az a civilizáció, amit ma európai kultúrának, európai értékeknek nevezünk – ez pedig rajtunk múlik! – jelentette ki Balogh Lívia, hozzátéve: „Nekünk magyar szemmel kell látnunk a geopolitikai helyzetet, nem pedig más népek szemüvegén át.”
Ezután Kerekes Ariana felolvasta Kacsó Sándor Advent a lágerben című versét, majd Szkoropadszky Péter görögkatolikus parochus és Thurzó Péter római katolikus plébános imádkozott az elhurcoltak lelki üdvéért. Ezután a Dominus kórus szolgálatában hallhatták az Ima Kárpátaljáért, ima a nemzetért című éneket, végül a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a korábban meggyújtott mécsesek fölé.
CsA
