A református templom előtti emlékműnél az istentiszteletet követően rendhagyó módon, csendes főhajtással emlékeztek a helyiek. Bimba Csilla, a KMKSZ Bátyúi Alapszervezetének elnöke az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet: „Ma azokra emlékezünk, akiket ártatlanul, megbélyegezve, magyarságukért hurcoltak el. Az évtizedekre visszanyúló hallgatásra ítélés után most, mikor már szabad emlékezni, kötelességünk is egyben emlékezni, hogy az a népirtás, amit ellenünk elkövettek, ne merüljön feledésbe. Ehhez arra van szükség, hogy ha innen ma hazamegyünk, leüljön a család, a gyerekek kérdezzenek a nagyszülőktől, a nagyszülők meséljenek az unokáknak.” Kiemelte, hogy különösen aktuális ez ma, mikor 1100 éves szőlőföldünkön nem akarnak minket elismerni őshonos népként, el akarják venni az anyanyelven való oktatás és tanulás jogát, pedig ahogy őseink, úgy mi sem ártunk az államhatalomnak, csendes, szorgos polgárok vagyunk.
Bimba Brigitta történész, a téma kutatója kiegészítve az elmondottakat rávilágított arra, hogy az elhurcoltakon kívül is számtalan áldozata volt még a rezsimnek, gondoljunk csak az özvegyekre, árvákra, a meg nem születhetett gyermekekre. A Szovjetunió alapjaiban rengette meg a hagyományos alapokon nyugvó családi intézményrendszert. Emlékeztetett azokra a nőkre, akiknek a férfiak elhurcolását követően át kellett venniük a családfenntartó szerepét, rájuk nehezedett a nehéz fizikai munkák elvégzésének a terhe, a gyermekek és idős szülők eltartásának a nehézsége. Sokszor nem tudták, kerül-e másnap az asztalra egy szelet kenyér, de abból a kevésből is félretettek, és gyalogmenetben indultak a szolyvai gyűjtőlágerhez élelmet vinni a hozzátartozóiknak, próbálva őket megmenteni az éhhaláltól. A szovjet kényszermunkatáborok keserű rabságát számtalan nő is megtapasztalta. Fiatal kárpátaljai sváb nők közé válogatás nélkül állítottak be magyar lányokat is, ha az érdek vagy a „darabszám” úgy kívánta. Marhavagonokba zsúfolva indították őket Donyec-medencei bányamunkára. A Gulag-szigetvilág női táboraiba, köztörvényes bűnözők közé zárták azokat a helyi nőket is, akiket „rendszerellenesnek” tituláltak és koholt vádak alapján a különleges bíróságok által, védelem nélkül elítéltek. A legnagyobb szenvedést az otthonaikban és a lágerekben megbecstelenített nők élték át, máig feldolgozatlan traumák ezek – emelte ki a kutató.
Az áldozatok és családtagjaik lelki üdvéért mondott imádságot Kacsó Géza, a bátyúi református gyülekezet lelkipásztora. A megemlékezést lágerversek és imák váltakozó felidézése tette meghittebbé, énekszóval közvetítette azokat az Együtt nyugdíjasklub, valamint a Bátyúi Líceum három tanulója, Kusztyu Fanni, Hadar Barbara és Huzina Eszter verses előadása.
Bimba Brigitta
a KMKSZ Bátyúi Alapszervezetének elnökségi tagja
