A málenkij robotra elhurcoltakról emlékeztek meg november 19-én Beregszászban. Az esemény során megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című alkotását, valamint ökumenikus istentisztelettel és emlékmenettel tisztelegtek az áldozatok előtt.
A program a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, valamint Beregszász Polgármesteri Hivatalának közös szervezésében valósult meg. Az esemény kezdetén az emlékező közösség megkoszorúzta Matl Péter nemrég felavatott Gúzsban című málenkij robot ihlette alkotását. Ezt követően ökumenikus istentiszteletre került sor a beregszászi református templomban, ahol Molnár János katolikus plébános, Taracközi Ferenc református lelkipásztor, valamint Marosi István görögkatolikus parochus hirdették Isten igéjét.
Nemzeti imádságunk eléneklését követően dr. Molnár D. Erzsébet, a II. RF KMF történésze tartott előadást a Kárpátaljáról elhurcolt áldozatokról. Elmondta, hogy a vidékről több mint 30 ezer embert deportáltak málenkij robot ürügyén. A mai napig nem történt azonban rehabilitáció.
A résztvevők ezt követően felolvasták a Beregszászból elhurcoltak névsorát, koszorúztak a templom udvarán, ahonnan gyertyával a kezükben indultak az elhurcoltak beregszászi emlékművéhez.
A megemlékezés során Beke Mihály András beregszászi első beosztott ügyvezető konzul kiemelte: „Alig akad Kárpátalján olyan magyar család, akiknek valamilyen felmenője, hozzátartozója ne lett volna érintett a málenkij robotban.” A második világháborút és a szovjet megszállást követően az elszakított területek magyarsága közül a legtöbbet a kárpátaljai magyarság szenvedte el a legnagyobb mértékű, máig sajgó sérelmet. Székelyföldön is voltak embertelen vérengzések, a Felvidéken is durva megtorlások követik a szovjet felszabadítást, de sehol sem érte olyan megtorlás a magyarokat, mint Kárpátalján – jegyezte meg.
„A Kárpátaljáról elhurcolt emberek egyetlen bűne az volt, hogy magyarok voltak. Itt és most két dolgot kell tennünk: megőrizni emlékezetünkben az áldozatokat, beszéljünk róluk, másrészt pedig áldozatuk arra kötelez mindannyiunkat, hogy minden áron megőrizzük magyarságunkat, kultúránkat, iskoláinkat és templomainkat” – fogalmazott Beke Mihály, aki elmondta, hogy a magyar kormány támogatására ezentúl is számíthat a kárpátaljai magyarság.
Babják Zoltán Beregszász polgármestere emlékező beszédében kiemelte: Beregszász elengedte utolsó málenkij robotos túlélőjét is, tisztelt és megbecsült honfitársunk magával hordozta mindazt a kínt, amelyet átéltek mindazok, akik megjárták ezt a poklot. Mostantól már nem bővül több névvel a tábla, de ez az emlékhely minden beregszászi szívében ott él. A mindennapok nehézségei ellenére a beregszászi magyarok mindig szívügyüknek tekintik az áldozatokról való méltó megemlékezést.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke beszédében elmondta: „Nincs olyan kárpátaljai magyar család, aki ne lenne érintett a málenkij robot kapcsán. Majdnem minden családnak volt elhurcoltja. Azonban ez az esemény nemcsak a családok férfi tagjait szakította el, hanem a következő generációk életét is megpecsételte, hiszen, akinek politikai elítélt volt családjában, annak különböző hátrányai lettek a mindennapokban. Nem vették fel az egyetemre, munkára. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy számunkra, itt élő magyarok számára az élni lehetőség, a tanulni vágyás és a tanulási lehetőség az egyik legnagyobb érték. Az elnök elmondta, hogy a mai napig nem szolgáltattak vissza semmit az itteni családoknak, az állam nem kompenzálta a történteket, egyedül a megyei tanács részéről történt egy erkölcsi bocsánatkérés. Nekünk, akik itt vagyunk, akik építeni és tanulni akarunk, kötelességünk, hogy átadjuk az ismeretet és emlékezzünk – emelte ki Orosz Ildikó.
Az emlékmenet a beregszászi 5. sz. iskola falán lévő táblát is megkoszorúzta, majd a beregszászi emlékhelyen minden résztvevő elhelyezte az emlékezés gyertyáit és koszorúit.
Ev
