A jogfosztás lehet nyers, de körmönfont is. Az utóbbi divatos módszere alapvető fogalmaink átértelmezése. A jogfosztó rafinált törekvésének azonban a sértett igyekszik ellenállni, már ha átlát a szitán. Ha nem, az már az önfeladás vagy annak kezdete. Az önfeladásnál minden esetre jobb az önvédelem. Ehhez éleslátás és egyenes beszéd szükséges. Olyan, amelyik nem hagyja, hogy a bevett fogalom és a mögöttes szilárd jogértelmezés ingoványos átértelmezések mocsarába kerüljön.
Mindennapos tapasztalatunk van manapság a család, a házasság, a természetes nemi lét körüli átértelmezési agresszióról, és ellenállásról. Hosszabb ideje zajlik viszont a nép, a nemzet fogalom és a mögöttes jogok aláásása is. Ennek előfutára a nemzetrészek, a kisebbségbe juttatott népcsoportok jogalanyiságának és ahhoz kötött jogainak lerombolása. Ez már veszélyes szakaszba jutott.
Szeptember 16-án megnyugtató volt viszont végre hallani egy hiteles személyiség szókimondását, kiállását, mondhatni kiáltását. A kárpátaljai magyarság vezéralakja világosan szögezte le: nem fogadható el a nemzeti kisebbség fogalmának lecserélése a nemzeti közösségre, amire Kijev (is) irányt vett. Nem fogadható el, mert az Ukrajnában élő őshonos, számszakilag a többségnél kisebb létszámú népcsoportokat és a hozzá tartozó embereket célzó és sokrétű jogfosztás ellen a nemzetközi jogban és az ottani alkotmányban is elfogadott nemzeti kisebbség fogalma kínál jogvédelmet. Az állam ugyanis nemzetközi jogi kötelezettségeket is vállalt a nemzeti kisebbségek jogai tekintetében. A tervezett új kijevi jogszabály nemzeti közösség fogalma – lecserélve a kisebbséget – világosan jelzi, hogy az állam nem kívánja kötelezettségeit teljesíteni.
Brenzovics László tömör és logikus érvelése jelentős üzenetet küld Ukrajnán túlmenően is. Ugyanis a kijevi fuvallat egy nagyobb áramlat része. A nemzeti kisebbség – helyenként a Balkánon a leghelyesebben használva „kisebbségi nemzet” –, másképpen százéves egyszerűsítés okán kisebbség fogalmának lecserélése a nemzeti közösségre, avagy közösségre ugyanis a budapesti politikai szóhasználatban is egyre terjed. Terjed, mert egyes uniós berkekben járatos politikusainktól is hallhattuk hosszabb ideje, hogy az ottani központban ez a módi. S ez terjed, mert ugyancsak konzervatív értékű harcos publicistáink is ezt terjesztgetik. Szemantikai gyökerű érvek is elhangzanak, hogy a kisebbség szó eleve lealacsonyító, kisebbségi lelkületet sugároz stb., tehát elvetendő. Csak abba nem gondolnak bele, amit a leginkább kutyaszorítóban vergődő kárpátaljai magyarok tisztán látnak, hogy a kisebbség szó eleve és megmásíthatatlanul népet, népcsoportot jelent a nemzetközi jogban immár száz éve. Továbbá őket a nemzetközi jog szerint különleges jogok, és jogvédelem illeti meg, amelyeket az államoknak kötelességük tiszteletben tartani. S nekik is ez a mentőkötél, amibe kapaszkodhatnak, jobb híján!
A nemzeti kisebbség egyébként az Európai Unió elsődleges jogrendjében, az Alapjogi Chartában is szereplő fogalom. Maga az unió Alapjogi Ügynöksége állapította meg egy tanulmányában ezt, hozzátéve, hogy ennek definíciója, jogi értelmezése még várat magára. Persze régóta várjuk. S nem feledhető, hogy az unió értékei (EUSZ 2. cikk) közé, nevesítve is bekerült a kisebbségi egyének jogainak tisztelete, mely az unió jogtörténete alapján – lásd például koppenhágai csatlakozási kritériumok – csak a nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségekre vonatkoztatható.
A farkas a kertek alatt jár. A kárpátaljai magyarság ezt felismerte, amikor a közösség szó térhódításának ellenáll. Pedig arra talán nem is gondoltak, hogy a nemzeti közösség mellé esetleg majd további közösségek is felsorakoztathatók a nemzetközi, akár uniós politikában és jogban. Számuk szinte végtelen. Így egyenes lehet az út a kisebb vagy nagyobb létszámú őshonos európai nemzetek, népek, és államaik degradálásához is!
Gordos Árpád,
Balatonszéplak
(Magyar Hírlap)
