Beszélgetés a Fodó Sándor-díjas Rigó Izabellával
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) 2013-tól három kategóriával bővítette a Szövetség első, alapító elnökéről elnevezett díjat. A Fodó Sándor-díjat olyan személyeknek ítélik oda, akik elsődlegesnek tartják a kárpátaljai magyarság megmaradását, meghatározó közösségi szervezőmunkát fejtenek ki a magyarság érdekében, így méltó örökösei Fodó Sándor szellemi hagyatékának. Interjúnkban Rigó Izabellával, a pedagógusok számára létrehozott kategória 2021. évi díjazottjával beszélgettünk.
– Kérem, meséljen kicsit az életútjáról!
– Rigó Izabella vagyok, 68 éves, Kisszelmencen születtem. 1978-ban történt házasságkötésem óta Minajban élek, hat éve özvegyként. Három gyermekem van és hét unokám. Az idősebb lányom szintén pedagógus. A középiskola elvégzése után az Ungvári Állami Egyetem matematika karán szereztem diplomát 1975-ben. Pedagógusi pályafutásomat a Tiszabökényi Általános Iskolában kezdtem, ahonnan két év múlva Palágykomorócra kerültem, majd 1982-től a Homoki Általános Iskola alsós tanítójaként dolgoztam 2016-ig. Szabadidőm nagy részét az unokáimnak szentelem. Hálás vagyok Istennek értük, bearanyozzák időskoromat. A kertészkedésben és a virágok gondozásában is sok örömet találok. Igyekszem minden napban megtalálni a szépet és a jót.
– Az április 26-i díjátadón önt lánya képviselte, aki az alábbiakat emelte ki köszönőbeszédében: „Édesanyámnak nagy szerepe volt akkoriban a falu életében, mert csak két összevont osztály működött, és így a két tanítónő egyikeként nevelte a felnövekvő nemzedéket.” Mesélne erről az időszakról?
– A ’80-as évek végén Homokon megszűnt az iskola. Az történt ugyanis, hogy a szomszédos Koncházán felépült egy új iskola, ezáltal ott működtünk tovább. A szülők közbenjárásának köszönhetően két hónap múlva újra megnyitották Homokon az iskolát, de már csak elemi iskolaként, ami azt jelentette, hogy négy osztályban taníthattunk: két ukrán, illetve két magyar tannyelvűben. Mivel kevés volt a gyerek, ezért összevont, úgynevezett komplett osztályokban oktattunk. Így történt meg az, hogy két tanító oktatta három falu – Minaj, Ketergény és Homok – magyar ajkú kisdiákjait. Nehéz volt így dolgozni, de megvolt ennek is az előnye. Ezekben az összevont osztályokban a tanulók több önállóságra tettek szert. A későbbiekben az elemi iskolából általános iskola lett, de az alsó tagozat továbbra is összevont osztályokkal működött. Már csak nyugdíjba vonulásom előtt taníthattam úgynevezett teljes osztályban. Amikor visszagondolok az iskolában eltöltött évekre, mindig előbukkan egy-egy emlék. Talán nincs is olyan gyerek, akiről ne őriznék valamit az emlékezetemben. Büszkeség tölt el, amikor rájuk gondolok, mert sokan közülük sikeresek lettek, és megállják a helyüket az életben.
– Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy a pedagógusok kategóriájában ön kapta meg idén a Fodó Sándor-díjat?
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy ebben a díjban részesülhettem. Meglepetésszerűen ért. Köszönöm mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ilyen elismerést kaptam.
– Nyugdíjas tanítónőként hogyan látja a kárpátaljai közoktatás helyzetét?
– Nyugdíjasként bizakodó vagyok. Visszagondolva a múltra, azt mondhatom, hogy mindig vannak hullámvölgyek, nehézségek. Volt időszak, amikor alig tudtunk osztályokat nyitni. Sok szülő ukrán osztályba íratta a gyerekét. De a végén megoldódtak a dolgok. Bízzunk most is! Köszönet mindazoknak, akik nap mint nap küzdenek azért, hogy anyanyelvünk tovább élhessen szülőföldünkön.
– Mi az, amire ha visszagondol, büszkeség tölti el?
– Büszke vagyok arra, hogy olyan emberek vettek körül életem során, akikre mindenkor számíthattam. Sok szeretetet és megbecsülést kaptam pályafutásom során. Gondolok itt nemcsak a családtagjaimra, hanem kollégáimra, szülőkre, tanítványaimra és nem utolsósorban a KMKSZ-tagokra. A KMKSZ Minaji Alapszervezetében előbb titkárként, majd az alapszervezet elnökeként tevékenykedtem.
– Milyen tanácsokkal látná el a mai kárpátaljai magyar fiatalokat?
– Azt tudnám tanácsolni nekik, hogy végezzenek odaadó, becsületes munkát, mert az előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
Csuha Alexandra
