A Legfelső Tanácsnál beregisztráltak egy törvényjavaslatot, mely szabályozná más államok szimbólumainak használatát az önkormányzati hivatalok épületein. Legalábbis, ez a hivatalos magyarázata.
Azonban, ha a valóságból indulunk ki, a törvénytervezet A magyar zászlókról Kárpátalján címet is viselhetné. A dokumentum hatalmas „szurkolótáborral” rendelkezik, hiszen hazafiasan hangzik, és a patrióták által helyesnek tartott célt kívánja elérni.
Mindennek ellenére, ha a Legfelső Tanács megszavazza, az országnak fel kell készülnie a „mellékhatásokra” is, elsősorban, a szomszédokkal való konfliktusokra.
A magyar zászlók jelenléte az önkormányzati hivatalokon nem most vált problémává. Az elmúlt 10 évben azok, akik először járnak Beregszászban vagy a környező magyar falvakban, sokszor felteszik a kérdést: ez valóban Ukrajna?
A helyi magyarság viszont az évek alatt már hozzászokott a hasonló kérdésekhez, s kész válasszal szolgálnak az érdeklődőknek. Előszeretettel tájékoztatják a kérdezőket, hogy a hivatalokon az ukrán zászló is el van helyezve, mégpedig a normáknak megfelelően: magasabban a többinél és balra a magyar zászlótól. Hozzáteszik azt is, hogy a piros-fehér-zöld nem Magyarország zászlaja, hanem a magyar népé, s hogy a kihelyezésüket még 2008-ban megszavazta a helyi vezetőség. És végül, de nem utolsó sorban, minden, amit nem tilt az ukrán törvénykezés – engedélyezett.
A törvényjavaslat szerzőit pont az utolsó érv vezényelte a dokumentum szerkesztésekor. Elmondásuk szerint ez Ukrajna, a kormányzati szervek szintén ukránok, ezért azok épületein nem loboghatnak más országok szimbólumai.
Fontos megemlíteni, hogy az 5049-es számú törvényjavaslatot a Nép szolgája, a Bizalom és a Jövőért párt 29 képviselője kezdeményezte. A dokumentum fő szerzője Anatolij Kosztyuh kárpátaljai képviselő.
Amennyiben elfogadják a törvényt, az adminisztratív épületek homlokzatán és helyiségeiben, illetve a helyi önkormányzatok kommunális vállalatai, hivatalai és szervezetei épületének homlokzatán kizárólag Ukrajna zászlaját engedélyezik kihelyezni. Az adminisztratív hivatalok esetében kivételt képeznek azok az esetek, ha az adott épületben külföldi delegáció tartózkodik. Ez a kivétel azonban nem terjed ki a kommunális tulajdonban lévő vállalatokra, hivatalokra és szervezetekre, melyekbe az iskolák és más szociális objektumok is beletartoznak.
S ha még nem lenne elég, a törvény azt javasolja a képviselőknek, hogy minden plenáris ülés elején és végén énekeljék el az ukrán himnuszt, más országok himnuszának eléneklése pedig szigorúan tilos.
Miért is nem fog ez működni? A himnusz esetében kicsit egyszerűbb a megoldás. Senki számára nem titok, hogy az adott pont a szürtei „himnuszbotrány” miatt került be a dokumentumba, azonban a helyi képviselők akkor a még nem létező törvénynek megfelelően jártak el: az ülés elején elénekelték az ukrán himnuszt, a magyar himnusz pedig az ülés formális lezárása után hangzott el. Az pedig, hogy betiltsák magánemberek számára, hogy az ülés lezárását követően más énekeket énekeljenek el, „kissé” túlzás lenne.
A zászlókkal már más a helyzet, azonban ez esetben sem lehetetlen a törvény megkerülése. A szomszédos Szlovákiában, ahol szintén tilos más országok szimbólumainak használata az épületeken, függetlenül azok tulajdonjogától, a magyarok mégis találtak megoldást a problémára. Zászlórudakra függesztették ki a magyar zászlót, s az érvényben lévő törvény ezt nem tiltja.
A fent leírtak alapján nagyon úgy tűnik, hogy a kárpátaljai magyarságnak fel kell készülni egy újabb döfésre. Vajon milyen sors vár zászlóinkra? Zászlóinkra, melyeket már számos alkalommal meggyaláztak, letéptek, elégettek, s melyeket mi minden egyes alkalommal, gondos szívvel megvédtünk.
