1989 óta nem volt olyan esztendő, amikor január 22-én világszerte a magyarok ne emlékeztek volna meg a magyar kultúra napjáról. Bár sokan tudják, de nem árt emlékezni, hogy Kölcsey Ferenc, nemzeti imádságunk szerzője 1823-ban a „mai” keltezést jegyezte a Himnusz egyik tisztázott változatára.
A beregszászi posta épülete már szebb napokat is megélt, de talán az volt a legdicsőbb nap az épület életében, amikor Kölcsey ott adta fel postára a Himnuszt. Éppen ezért idén is – ahogy az elmúlt évek során mindig – az említett közigazgatási intézmény falára kihelyezett Kölcsey-emléktáblánál méltatták a magyar kultúra napját Beregszászban. Az idei megemlékezés azonban eltért a korábbiaktól. Megszoktuk, hogy a karantén ideje óta minden főhajtás ún. „néma” tisztelgés. Annak indult a mai is, de egy ilyen eseményen nehéz csendben maradni. Halkan, de azért mégis felcsendült nemzeti imánk az emléktáblánál összegyűlt néhány ember torkából.
„A kultúra az a közeg, amibe beleszületünk, amiben jól érezzük magunkat, és hogy ez továbbá is így maradjon, fenn kell tartanunk a kultúránkat: kötelesek vagyunk ápolni, védeni, valamint továbbadni a fiatal nemzedék számára” – hangsúlyozta dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya.
Babják Zoltán polgármester elmondta, hogy polgármesterként mindig arra törekedett és fog is, hogy Beregszász város és a kistérség minden nemzetisége békében tudjon egymás mellett élni. „A Kölcsey-tábla és a Sevcsenko-emlékmű között nagyjából 70 méter távolság van. Sajnos, az ukrán és magyar barátság között több” – mutatott rá a polgármester, majd mindenkinek boldog és békés megemlékezést kívánt.
„Szatmárcseke légvonalban 12 kilométerre fekszik tőlünk. Bár ott fejezte be Kölcsey a Himnuszt, mégis csak itt tudta feladni, hisz itt volt akkoriban a legközelebbi postahivatal” – idézte fel a történelmi hátteret Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezetének elnöke. „A magyar kultúra nekünk, magyarok számára a legfontosabb érték. Ezt nem lehet egyik napról a másikra »megszerezni«: több száz év alatt alakult és fejlődött olyanná, amilyen napjainkban” – folytatta Molnár D. István, majd a következő szavakkal zárta beszédét: „Kell egy olyan nap, amikor megemlékezünk kulturális értékeinkről és kincseinkről.”
SD
