Kárpátalja-szerte megemlékeztek az 1956-os magyar szabadságharcról és forradalomról. Beregszászban szűk körben gyűltek össze emlékezni és méltatni a hősöket. Az ünnepségen Orosz Ildikó megyei képviselő elmondta: „1956-ban a kárpátaljai fiatalok is jelét adták annak, hogy mi egy nemzet vagyunk, ezért nekünk tenni kell a saját sorsunkért, nemcsak várni és elszenvedni, hogy valaki megoldja helyettünk a problémáinkat. S mindez így van most is, nemcsak ´56-ban.”
1956 októberében Budapesten a történelem menete fordulatot vett, a megjövendölt kommunista világforradalom helyett kitört a kommunista világ elleni forradalom. A magyar nép felemelte hangját a sztálini rezsim és a szovjet megszállás ellen. A békés tüntetéssel induló forradalom a XX. század magyar történelmének egyik legmeghatározóbb eseményévé vált. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által rendezett ünnepségen a megjelentek a karanténszabályokat betartva emlékeztek az egykori októberi ifjakra. Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnöke, megyei képviselő ünnepi beszédében kiemelte: „Az egész kárpátaljai magyarság követte a forradalom eseményeit a Szabad Európa rádión keresztül, és mindenki abban reménykedett, hátha sikerül.” Kifejtette, a kárpátaljaiak igyekeztek szolidaritásukat kifejezni az anyaország iránt, s mindenki a maga módján tett is érte. Az akkori szovjet propaganda igyekezett megtéveszteni a szovjet lakosságot a Magyarországon történtekről. „Mi, magyarok a rádión keresztül tudtuk miről van szó, ezért falragaszokat tettek ki, hogy a ruszkik menjenek haza, és hagyják Magyarországot, megpróbálták felvilágosítani az orosz és ukrán ajkú lakosságot, hogy mi folyik Magyarországon. Elődeink már látták, hogy a szovjet tankok gyülekeztek, és próbáltak hírt is küldeni Magyarországra. Mindenki azt tette, amit lehetett – erről szól az életünk. Minden korszakban vannak kihívások, amelyekre meg kell adni a választ. Mindig olyan választ adhatunk, ami lehetőségünkhöz képest megengedhető” – fogalmazott Orosz Ildikó, aki szerint ilyen választás lesz október 25-e, amikor nem kell életünket kockáztatni, csak olyan magyar pártokat választani, akik az érdekeinket képviselik, és nem olyan ukrán pártban induló magyar embereket, akik ellenünk szavaztak a nyelvtörvény, oktatási törvény kapcsán. Ez az üzenete október 23-nak.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: „1956 a XX. századi magyar történelem legfényesebb időszaka, hiszen akkor az elnyomott magyar nemzet fölemelte fejét, az elnyomó szovjet diktatúra ellen. Annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyarság még rosszabb helyzetben volt, mint az anyaországi, hiszen megtizedelték a második világháború végén, megfosztották vagyonától és vasfüggönnyel zárták el az anyaországtól, mégis szolidáris volt a magyar forradalommal, és nagyon sokan ültek börtönben a forradalom után azért, mert ezt a szolidaritást tevőlegesen is kifejezték.” Brenzovics azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy akkor Magyarországon és Kárpátalján is voltak olyan emberek, akik ebben a magyar nemzet számára nehéz időszakban a megszálló, elnyomó hatalmat szolgálták ki, és választani kellett a között, hogy az ember a magyarság jogaiért áll ki, vagy pedig az elnyomó hatalmakkal van egy oldalon. Október 25-én megint csak választani kell a kárpátaljai magyarságnak a között, hogy azt a politikai erőt kívánja támogatni, amely védeni és fejleszteni kívánja az itt élő magyarságnak a jogait, vagy pedig azokat az erőket, amelyeknek képviselői között sajnos vannak magyarok is, akik fel akarják számolni nyelvi és oktatási jogainkat.
„Elkeserítő lenne a magyar történelem, ha nem lennének olyan fényes pillanatai, mint március 15. és október 23.” – kezdte beszédét Beke Mihály András, beregszászi első beosztott magyar konzul, aki szerint ezen ünnepek a magyar nemzet szabadságvágyának ünnepei. „Ezek a forradalmak hosszabb távon, de mindig győzelemre, diadalra jutottak, gondoljunk csak a kiegyezésre vagy a rendszerváltásra.” Ez a szabadságharc az egész magyar nemzetet egybekötötte, s az egész magyar nemzet magáénak érezte – jegyezte meg a konzul úr.
A köszöntéseket követően Marosi István görögkatolikus parochus imába foglalta az áldozatok emlékét, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Váradi Enikő
