Tudományos szakember, demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség aktív tagja, aki szívén viseli a kárpátaljai magyarság sorsát és megmaradását – Molnár D. István. Hetilapunknak adott interjújából megismerhetjük őt, munkásságát, mindennapjait.
– Meséljen magáról, gyermekkoráról, tanulmányairól!
Nagydobronyban születtem 1979-ben. Ott jártam iskolába. Tanáraim megalapozták az egyes tantárgyak, így a földrajz, biológia és a fizika iránti szeretetemet. Édesapám darukezelőként dolgozott, édesanyám diszpécserként. Szüleink a nehéz gazdasági helyzet ellenére mindent megtettek azért, hogy húgommal ne szenvedjünk hiányt semmiben. Jó volt Dobronyban gyereknek lenni, ismertem a fél falut, pedig nagy falu, rólam is mindenki tudta, ki vagyok (édesapámnak köszönhetően, akit mindenki ismert). Nekem és a húgomnak az volt a dolgunk, hogy tanuljunk. A középiskolát 1996-ban fejeztem be, ugyanebben az évben, augusztusban felvételt nyertem a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola beregszászi kihelyezett tagozatának angol–földrajz szakára. Fél év múlva megalakult a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, így januártól átkerültünk az ukrán oktatási rendszerbe, és keresztfélévesként kezdtük elölről tanulmányainkat. A főiskolás évek tartalmasan teltek, tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak, részt vettem szinte mindenben, ami a főiskolán zajlott: színjátszó körtől tánckörön át, sportkörökben, de még énekkarba is jártam egy ideig.
Feleségemmel, Svetkó Erzsébettel egy évfolyamra jártunk, ő angol–történelem szakon tanult. Sokáig csak mint barátok ismertük egymást, később szerelem lett belőle. 2006-ban házasodtunk össze, kisfiunk, István 2009-ben született. Habár tanulmányaim kezdetétől többet tartózkodtam Beregszászban, mint Nagydobronyban, hivatalosan 2006-tól vagyok beregszászi lakos.
– Kérem, mutassa be a munkahelyét! Ott milyen pozíciót tölt be jelenleg?
– A főiskolát 2002-ben fejeztem be. Ugyanebben az évben kezdtem el dolgozni a főiskola bázisán működő LIMES Társadalomkutató Intézetben. Később gyakorlati órákat kaptam a Természettudományi Tanszéken. 2003-ban felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának Földtudományok Doktori Iskolájába, ahol 2006-ban szereztem meg az abszolutóriumot. Közben a LIMES Társadalomkutató Intézetből két intézet lett – a Hodinka Antal Nyelvi Intézet és a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet – én a Hodinka Antal Intézetben folytattam a munkát. Doktori disszertációmat A hatalomváltások hatása Kárpátalja népességszámának alakulására 1869-től napjainkig címmel 2013-ban védtem meg. Közben előadásokat kaptam a Földtudományi és Turizmus Tanszéken, ahol jelenleg is tanítok térképtant, geoinformatikát, a társadalomföldrajz alapjait és a világgazdaság földrajzát, illetve a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontnak is tudományos munkatársa vagyok.
2014-től a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének vagyok az elnöke, 2015. november 23-tól városi képviselő is a Beregszászi Városi Tanácsban.
– Milyen szinten érintett az október 25-ei helyhatósági választásokban?
– Október 25-én jelöltként indulok a KMKSZ színeiben a Beregszászi kistérség képviselői pozíciójáért a beregszászi 1. sz. választói körzetben. Fontos, hogy a magyarságnak megfelelő képviselete legyen a tanácsban. Az elmúlt öt évben számos eredményt sikerült elérni a választói körzetemben: számos utcában sor került a villanyoszlopok cseréjére, így az áramellátás sokkal jobb minőségű lett; több szakaszon a gázvezetékek meghibásodásából adódó problémák is orvosolva lettek; a Sztefanik utca teljes hosszán kiépült a járda, megújult az Oázis melletti parkoló, fiatal platánfákat telepítettek. Számos lakossági megkeresésre sikerült pozitív megoldást találnunk, ugyanakkor sok olyan, a várost érintő probléma van, melyek megoldását kezdeményeztem, és még folyamatban van az ügy (pl. a Sport utca víz- és csatornahálózatának kiépítése, utak javítása). Ezeket mindenképpen szeretném véghez vinni. De egyéb problémák is vannak a városban, a körzetemben, melyeket meg kell oldani.
K. K.
