Koszorúzással és tűzgyújtással emlékeztek Visken a trianoni centenáriumra

Az egykori koronavárosban június 4-én a helyi civil szervezetek együtt koszorúztak, majd meggyújtották az összetartozás tüzét. A százéves évfordulóra – bár az időjárási viszonyok nem voltak kedvezőek – jelentős létszámmal emlékeztek a viskiek.

A délután folyamán a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete, a KMKSZ Viski Alapszervezete, a Visk Jótékonysági Alapítvány, a Viski Zöld Falusi Turizmus, valamint a Kárpátaljai Magyar Népművészeti és Hagyományőrző Egyesület képviselői helyezték el a református templomban az emlékezés koszorúit a trianoni emlékműnél. A delegáció a Himnusz eléneklését követően Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezet elnöke emlékező gondolatait hallgatta meg. Az elnök elmondta: bár száz éve, hogy a magyar nemzetet szétszakították, az mégis él, és újra egyesült, hiszen nem lehet szétszakítani azt, ami összetartozik.

A koszorúzást követően a delegáció a Viski Tájház udvarára vonult, ahol nagyobb létszámba emlékeztek meg a száz éve történtekről. A megemlékezésen a szervezők levetítették a Hagyományok Háza Trianon 100 online műsorát, ezt követően Szeles Evelin tolmácsolásában Juhász Gyula Trianon című verse hangzott el. A Viski Szivárvány táncegyüttes előadásában viski táncokat láthattak, Cubik László történész pedig a trianoni békediktátumról beszélt, majd Becske Attila Reményik Sándor versének előadása zárta a kulturális műsort. A Szózat eléneklése után, a szakadó eső ellenére a viskiek is meggyújtották az összetartozás tüzét, ahol egymás kezét fogva énekelték az Ismerős Arcok ikonikussá vált dalát, a Nélküledet. 

Száz év után az egykori koronaváros szórványszigetként, őrtűzként a szlávtengerben jelzi a máramarosi hegyek lábainál, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. Mert bár elszakíthattak bennünket, de el nem tiporhatnak, míg szívünk együtt dobog.

VE