A kárpátaljai magyar szórványközösségek helyzetéről Sari József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke lapunknak adott interjújában a közelgő választások fontosságára hívja fel a figyelmet. „Azt gondolom, hogy annyit érünk, amennyit fel tudunk magunkból mutatni, választásokra készülve nagyon fontos, hogy jó eredményeket érjünk el” – hangsúlyozta az elnök. De megtudhatják azt is, hogy milyen a kárpátaljai szórványmagyarok jelenlegi helyzete, milyen küzdelmeik és kitűzendő céljaik vannak, hisz a szórvány fáklyái még lobognak, s lángjukat őrizni kell.
– Küzdelmes évet zárt a kárpátaljai magyarság. Hogyan tudná összefoglalni a Felső-Tisza-vidék elmúlt évét?
– Először is szeretném elmondani, hogy szimbolikus, hogy az évértékelő interjú épp a KMKSZ felső-Tisza-vidéki székházában történik, azért is, mert harminc év után van egy olyan otthona a felső-Tisza-vidéki magyarságnak, amelyet mindenki sajátjának érezhet, és ahová mindenkit szeretettel várunk. Nem könnyű évet zártunk, tele volt gondokkal, bajokkal, problémákkal. Úgy érzem, hogy a jövőben sem lesz könnyebb dolgunk. Azonban nagyon fontosnak tartom, hogy az elmúlt harminc év alatt egy olyan oktatási rendszert sikerült kiépíteni a Felső-Tisza-vidéken, amely felkarolja a teljes szórványt. Ez hatalmas munka volt, azonban a magyar szó megtartásának egyik kulcsfontosságú útja. Még most is sok a megoldandó kérdés ezen úton, de mindent meg kell tenni, hogy továbbra is megmaradjon, ezt pedig úgy tudjuk megvédeni, ha közösen összefogunk az egyházzal, civil szervezetekkel, és együttes erővel kiállunk oktatási intézményeink mellett.
– Milyen beruházások, fejlesztések valósultak meg az elmúlt egy év folyamán a Felső-Tisza-vidéken a KMKSZ-székházon kívül?
– A székház volt az egyik legnagyobb projektünk. Ugyanakkor fontosak a többi Felső-Tisza-vidéken megvalósult beruházások is. Két közösségi ház is átadásra került: az egyik Rahón, a másik pedig Gyertyánligeten. Nagyon fontosak ezek a létesítmények, mert itt a magyarságnak biztos helye van. Emellett fontos, hogy olyan programokat szervezzünk, amelyek megtöltik élettel ezeket a házakat. Megmaradásunk egyik útja lehet az is, ha nem szeparálódunk el a körülöttünk élő népektől, hanem megpróbálunk közösséget alkotni velük, hiszen együtt élünk, az együttlét pedig létforma, és a fennmaradásunk egyik alapja lehet, ezért azt gondolom, hogy nem szabad elszakadnunk a velünk élő nemzetektől. Attól vagyunk színesek és többek, hogy különböző nemzetek kultúrájával élünk együtt. Ezt kellene megértetni az ukrán állammal is.
– A KMKSZ egyik legrégebbi kulturális rendezvénye a Felső-Tisza-vidékhez köthető. Milyen kulturális programokkal szolgálnak évente a szórványban?
– Az Arany Ősz Kórustalálkozó egyidős a KMKSZ-szel, 2019-ben voltunk harmincévesek. Ez egy nagyon fontos esemény a számunkra. Végiggondolhattuk, hogy honnan indultunk el és hová jutottunk. Valahol a kezdet kezdetén is az volt az alapfelállás, hogy olyan rendezvényt hozzunk össze, amely közösséget teremt. Ezért fontos az, hogy az Arany Ősz harminc éve rendszeresen megrendezésre kerül. Szerettük volna a teljes Felső-Tisza-vidéket, illetve a tömbmagyarságot is bekapcsolni. Ezenkívül Erdélyből és az anyaországból is érkeznek kórusok. A másik közösségmegtartó rendezvény a FELTISZA, amelyet az egyház szervez, amelyben a KMKSZ és a KMPSZ is igyekszik a részét kivenni. A kétnapos rendezvény első napján az oktatással kapcsolatos kérdéseket vitatjuk meg, második nap pedig összejönnek a Felső-Tisza-vidék közösségeinek az együttesei, ahol bemutatják előadásaikat. Szintén fontosnak tartom az aknaszlatinai augusztus 20-i találkozót, ahol szintén jelen vannak a Felső-Tisza-vidék képviselői. Több helyen tartanak augusztus 20-i ünnepségeket Kárpátalján. Természetesen mindenkinek szíve-joga, de azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy a szórványmagyarságot olyan formában is támogassuk, hogy erre a találkozóra minél többen jönnének el Kárpátalja különböző vidékeiről. Meggyőződésem, hogy a tömbmagyarság és a szórványmagyarság kapcsolatát jobban kellene erősíteni. Erősebb kapcsolatokat kellene létrehozni, mert ha a szórvány fogy, akkor előbb-utóbb a tömb is fogyni fog. Ha megszűnik a magyar szó Kőrösmezőn, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. A fesztiválokon kívül évente színházi előadásokra is sor kerül Técsőn, amelyek szintén fontos rendezvények itt, a szórványban. Legutóbb, az Időfonallal olyan előadást tartott a színház, amely megríkatta a közönséget.
– Az oktatási rendszere kiépített a szórványközösségeknek, a kulturális programokban sem szenvednek hiányt. Vannak-e olyan tervek, esetleg projektek, amelyeket még nem sikerült megvalósítani, de fontos lenne a szórványközösség számára?
– Fontos lenne, hogy több figyelmet fordítsunk Aknaszlatinára, hiszen sok minden történik ezen a településen. Nemrég újítottuk fel a Balázs István által kialakított honfoglalási emlékparkot. A bánya megszűnése miatt is nehéz helyzetbe került az aknaszlatinai magyarság számára nagy szükség lenne a közösségi házra. Ebbe érdemes lenne befektetni, hisz fontos a tömb- és a szórványmagyarság kapcsolatát erősíteni.
Tavaly volt egy kétnapos kirándulásunk Erdélyben, ahová a szórványból az aktivistákat vittük el, ezt mindenképp szeretnénk folytatni idén is. A szórványra vigyázni kell, egy emberre is vigyázni kell!
– A kistérségek megalakulása milyen változásokat hoz majd a szórványközösségekre nézve?
– Sajnos a kistérségek megalakulása a szórványközösségeket még jobban ellehetetleníti, hiszen jelentős mértékben csökken a magyar ajkúak aránya az ukrán ajkúakhoz mérten. Vegyük például a Técsői kistérséget, amely már egy éve megalakult. A környékbeli falvakat és Úrmezőt csatolták ide, amelyek teljes mértékben ukrán ajkú települések. Nagy valószínűséggel ki fog alakulni a Viski kistérség, körvonalazódik az Aknaszlatina központú; a kérdés, hogy a román falvak csatlakoznak-e hozzá. Sajnos nem a javunkra történik a kistérségek kialakítása. Idén azonban választások lesznek, és harminc év tanulságát levonva, összefogást tanúsítva jelen kell lennünk ezeken a választásokon. Fontos, hogy keressük a környezetünkben élő más nemzetiségű közösségekkel a kapcsolatot.
– A helyhatósági választások kapcsán van-e már stratégiája a KMKSZ-nek itt, a Felső-Tisza-vidéken?
– Mindenképpen azon vagyunk, hogy a nagyobb szórványtelepüléseken – Visk, Técső, Aknaszlatina – sikerüljön önkormányzati jelölteket pozícióba juttatni, Visk esetében pedig olyan polgármestert, aki helyi származású. Ez felelősségteljes dolog lesz, azt gondolom, hogy rengeteg harcot kell megvívnunk, de harminc éve ezt csináljuk.
– 2020 a nemzeti összetartozás éve. Önök hogyan készülnek erre?
– Fontosnak tartom a magyarországi testvértelepülési kapcsolatok bővítését, valamint a kapcsolatépítést az elcsatolt vidékekkel is: Erdéllyel, Felvidékkel, Vajdasággal, és ami nagyon kimarad a látókörünkből, Burgenlanddal. Érdemes élnünk a Rákóczi Szövetség által kínált lehetőségekkel, hiszen remek programjaik vannak. Kiemelten kell figyelnünk és támogatnunk a táncházmozgalmat, táncegyüttesek fejlődését a Felső-Tisza-vidéken, hiszen ezek közösségeket teremtenek.
Váradi Enikő
