Fotó: bocskor.fidesz-eu.hu

Bocskor Andrea: „Bár fizikailag 1700 kilométerre vagyok, gondolatban mindig otthon”

Lapunknak adott interjút Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselő. A politikust az eltelt ötéves ciklusról, a parlamenti választások utáni változásokról, a tapasztalatairól, jövőbeli terveiről kérdeztük.

– 2019. május 23–26. között európai parlamenti választásokat tartottak. Az eredmények értelmében az eltelt 5 éves ciklus után tovább folytathatja munkáját az Európai Parlamentben a Fidesz–KDNP frakciójában első kárpátaljai származású képviselőként. Mit emelne ki az eltelt ciklusból, illetve melyek azok a főbb változások, amelyek a májusi választásokat követték?

– Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy folytathatom a munkát az Európai Parlamentben (EP), hiszen az eltelt 5 év is azt bizonyította, hogy a kárpátaljai magyar közösségnek számos olyan ügye van, amelyről a nemzetközi és az európai politikumnak is értesülnie kell. Úgy gondolom, hogy 2014 óta Kárpátalja nagyon határozottan felkerült az európai politika térképére, és mindenki tud arról, hogy Ukrajnában van egy kárpátaljai magyar közösség, amely jól szervezett érdekképviselettel rendelkezik, kész kiállni a jogaiért, kész harcolni azért, hogy a kárpátaljai magyar gyerekeknek továbbra is legyen magyarul jövője. Az európai parlamenti mandátumom egyrészt lehetőséget nyújtott nekem felszólalni több fórumon: plenáris üléseken, szakbizottsági üléseken, s itt elmondani az álláspontunkat, másrészt a kárpátaljai magyarság vezetőinek lehetőséget tudtam biztosítani, hogy közvetlenül elmondják a tapasztalataikat az ukrajnai mindennapi helyzetről az EP-képviselőknek és más EU tisztségviselőknek. Számos fontos találkozót sikerült megszervezni például Joseph Daullal, az Európai Néppárt elnökével, Antonio Tajani EP-elnökkel, Johannes Hahnnal, az Európai Bizottság (EB) korábbi szomszédságpolitikáért felelős biztosával, Markku Markkulával, a Régiók Bizottságának korábbi elnökével. A kárpátaljai magyar közösséget ért számos jogsértésről tájékoztattam levélben az EP és EB vezetőit pl. a március 15-ei nacionalista felvonulásokról, a KMKSZ-iroda elleni terrortámadásról és az oktatási és nyelvtörvény hátrányos következményeiről. Mindezek eredményeképpen a kárpátaljai magyarság helyzete folyamatosan napirenden volt az EU és Ukrajna közötti hivatalos egyeztető tanácsok ülésein.

A 2019-es választások óta nagyon sok változással kellett szembenéznünk. 2014-ben, amikor EP-képviselő lettem, egy egységesebb parlamentben kezdhettem a munkát: megvoltak a nagypolitikai frakciók és erővonalak, amelyek ideológiai és elvi alapon álltak, megvoltak a „játékszabályok”, amelyeket meg kellett tanulni. Azonban elindult egy liberális-baloldali eltolódás az EP-ben, és az EPP-n belül is, így előfordult, hogy már nem ideológiai alapon kezdtek politizálni a frakciók, ezért nézeteltérésbe keveredtünk a saját pártcsaládunkkal is. 2015-től a konfliktust elsősorban a migrációs válság okozta, amikor a véleménykülönbség egyre tisztábban látható lett, a bevándorláspárti képviselők több durva támadást indítottak Magyarország ellen. 2019-től kezdődően egyre nehezebb politizálni az EP-ben, ugyanis még inkább fragmentálttá vált a parlament, szélsőséges nézetek és módszerek kerültek elő, s egy új téma kezd a fókuszba kerülni, amelyet mi klímaőrületnek vagy klímahisztinek szoktunk nevezni egymás között, amellyel a baloldali nézeteket próbálják ebbe a köntösbe bújtatva ráerőltetni Európára, s a hagyományos keresztény értékek, a család, a nemzet, a konzervatív szemlélet egyre inkább kezd marginalizálódni.

– Érzékelhető-e lényeges változás az egész Európa sorsát befolyásoló alapvető kérdésekben az EP, valamint az EB új vezetésének munkájában?

– 2019 májusában megválasztották az új összetételű parlamentet, amely amellett, hogy fragmentált, nagyon rendhagyó munkamódszereket alkalmazó, sokkal radikálisabb, hangosabb képviselőkkel lett tele. Emiatt sokszor azt tapasztaljuk 2014-hez képest, hogy az új európai parlamenti képviselők nem tisztelik a házszabályokat, a szokásjogot és a parlamenti hagyományokat, és sok mindenben megnehezítik a munkát, ami miatt nehéz kompromisszumokat kialakítani. Már júliusban elkezdődtek azok a viták, amelyeket a magyar baloldali és liberális politikusok kezdtek el szítani az EP-ben, akik megpróbálták megakadályozni, hogy a Fidesz–KDNP-s politikusok pozíciókat kapjanak az EP szakbizottságaiban, például az én esetemben is a júliusi Kulturális és Oktatási Bizottság-beli alelnökválasztást el kellett halasztani. Ennek az áskálódásnak azonban nem lett eredménye, hiszen őszre sikerült lefolytatni a frakciókkal azokat a tárgyalásokat, melyek a józan ész érve alapján mégiscsak az eddigi munkát és eredményeket alapul véve, és a régi EP-képviselőtársak támogatásával végül is a megválasztásomhoz vezettek. Az új Európai Bizottság megválasztása ugyancsak egy hosszas folyamat volt. Itt is szembesültünk a bevándorláspárti baloldal, a zöldek és a liberálisok támadásaival, melyeknek az elszenvedője Trócsányi László volt, akit a magyar kormány először európai uniós biztosnak jelölt. Ilyen körülmények között elég nehézzé vált az érdekérvényesítés, de ezek a támadások még jobban megerősítenek minket a magyar érdekek mentén való politizálás és a magyar érdekek melletti kiállás fontosságában. A magyar kormány és a mi munkánk sikerét mutatja, hogy Várhelyi Olivér személyében mindezek ellenére magyar kézbe került egy nagy jelentőséggel bíró portfólió, a szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosi tárca, ami nekünk, kárpátaljai magyaroknak is jó hír, hiszen ezáltal magyar biztos felügyeli az EU és Ukrajna közti kapcsolatrendszert.

– Az Ön ottani tevékenysége alatt a kárpátaljai magyarság tekintetében melyek azok az eredmények, amelyeket fontosnak tart kiemelni?

– Az európai uniós politizálás igazából a „kis lépések politikája”, főleg ha kisebbségpolitikáról van szó. Az Európai Unió továbbra sem tartja annyira lényegesnek az őshonos kisebbségek jogait, mint a bevándorlókét vagy a menekültekét, ezért folyamatosan ösztönözni kell ezt. A kárpátaljai magyarság szempontjából kiemelten fontos a különböző érdekek és jogsérelmek artikulálása, illetve az, hogy tudjanak arról, hogy mi történik valójában a kárpátaljai magyar közösséggel. Jelentősnek tartom azokat a rendezvényeket, fórumokat és konferenciákat, amelyeken el tudtuk mondani valós információkat egyrészt Ukrajnáról, másrészt a kárpátaljai magyarokról. Figyelemre méltó eredménynek tartom, hogy a 2014–2019 közötti ciklusban a legtöbb Európai Unió és Ukrajna kapcsolatát rögzítő dokumentumba, jelentésbe, zárónyilatkozatba sikerült belevinni azokat a kisebbségvédelmi kitételeket, amelyek felhívják Ukrajna figyelmét arra, hogy az európai integrációs folyamat, a reformok és törvénykezés során figyelembe kell venni a kisebbségi szempontot, a nemzeti kisebbségek érdekeit. Mindig szóvá tettük, hogy az anyanyelv egy kisebbség életében a legfontosabb eszköze a megmaradásnak, tehát az anyanyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás és média az elsődleges egy-egy közösség szempontjából. Ami elszomorító, hogy annak ellenére, hogy számos dokumentumba – pl. az EU–Ukrajna közötti csúcstalálkozók zárónyilatkozataiba is – bekerültek ezek a mondatok, Ukrajna sajátosan értelmezi ezeket a pontokat és az európai fórumokon azt deklarálja, hogy ők nem csökkentik, hanem növelik a kisebbségi anyanyelvű polgárok jogait azzal, ha megszüntetik a színmagyar iskolákat, mert ezzel biztosítják az integrációnkat az ukrán társadalomba. Sajnos, több EP-képviselő egyetért ezzel az érveléssel, mivel a balti országok is ilyen oktatási és nyelvi intézkedéseket hajtottak végre az oroszok és az orosz nyelv dominanciájának megszüntetése érdekében. Persze a mi esetünk más, mivel a 150 ezres kárpátaljai magyar közösség nem jelent fenyegetést az ukrán nyelvre vagy nemzettudatra vonatkozóan, de ezt már általában elfelejtik észrevenni. Az EU továbbra is elnéző Ukrajnával a kisebbségvédelmi feltételek végrehajtásánál, mivel továbbra is fontos, hogy megtartsák Ukrajnát az „európai úton”.

Mindezek mellett Kárpátalját nemcsak politikai szempontból sikerült felhelyezni a térképre, hanem kulturális szempontól is: számos, hagyományossá vált rendezvénynek köszönhetően bemutattuk vidékünk múltját, kincseit. Az elmúlt években öt Brüsszeli Kárpátalja Napot szerveztünk, amelyeken meg tudtuk mutatni a kárpátaljai magyar közösség történeti gyökereit, jellegzetességeit, értékeit, a művészeti eredményeket és a kulturális értékeket, amelyek fontos közösségösszetartó erőként vannak jelen. 2019-ben egy újabb programot indítottunk Kárpátalja népszerűsítésére, amelyet a Sodró Alapítvánnyal közösen a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával valósítottunk meg Kárpátalja ezer arca címmel. Ezt bemutattuk már Rómában a Magyar Akadémián, ahol részt vett Brenzovics László KMKSZ-elnök és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektor asszonya, valamint hasonló program valósult meg New Yorkban is Magyarország Főkonzulátusán, ahol nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az imázsépítés fontosságáról.

– Az eltelt ötéves ciklus után milyennek érzékeli a szerepét jelenleg a parlamentben mint kárpátaljai magyar?

– Az én szerepem nem változott, továbbra is egy vagyok a 751 képviselőből. Az Európai Parlamenten belül mindenki egyedi, és a saját választópolgárainak az érdekeit próbálja meg érvényesíteni. A Fidesz–KDNP listájának köszönhetően vagyok itt, és egy vagyok a 13-ból, így ez a szerep felértékelődik. Mint említettem, elsősorban a Kulturális és Oktatási Bizottság tartozik a felelősségi körömbe, ahol a kárpátaljai magyar oktatással és kultúrával kapcsolatos aspektusok mellett fő feladatom Magyarország és a magyar érdekek képviselete, a magyar oktatás-, kultúrapolitika és a magyar szempont érvényesítése a magyar EU-s programok, mint az Erasmus+ vagy Kreatív Európa feltételeinek és költségvetésének megtárgyalásánál. Bár fizikailag 1700 kilométerre, gondolatban mindig otthon vagyok, s együtt örülök annak, ha sikereket érünk el, ezek pedig azokat a pozitív, megerősítő impulzusokat jelentik, hogy igenis van a kárpátaljai magyarságnak jövője a szülőföldjén, vagyunk annyira kitartóak, szívósak és bátrak, hogy minden nehézség és politikai ellenszél ellenére tovább küzdjünk és tovább folytassuk a munkát.

– Milyen tervei vannak a 2020-as évre?

– 2020 a magyar kormány által meghirdetett nemzeti összetartozás éve, ezért számos program megvalósítására nyílik lehetőség ennek jegyében Kárpát-medence-szerte. Itt, az EP-ben teljesen kézzelfogható a nemzeti összetartozás, hiszen a Fidesz–KDNP listáján itt vagyok én mint kárpátaljai, de van vajdasági képviselő is, és az RMDSZ-es kollégákkal is szoros az együttműködés. Nagyon sajnálom, hogy 2019-ben felvidéki kolléga nem került be az EP-be, de 2014–19 között onnan is volt. Fontosnak tartom, hogy a nemzeti összetartozás jegyében több helyszínen is megjelenjen a kárpátaljai tematika, ehhez kapcsolódóan a brüsszeli Balassi Intézettel már vannak közös terveink. Júniusban lesz az EP-ben egy rendezvényem, amelynek a témája még egyelőre legyen meglepetés. Úgy gondolom, hogy Kárpátalja bármilyen kis szeletét mutatjuk meg Európa szívében, az csak pozitív lehet. Be kell mutatnunk, hogy a kárpátaljai magyarok nem idegenek és vendégek, hanem egy szülőföldjén ezer éve élő közösség, amely büszke arra a régióra, ahol él, és büszke arra, hogy magyarként meg tudott maradni szülőföldjén, be kell mutatnunk, hogy a kárpátaljai magyar közösség nem elválasztja Ukrajnát Európától, hanem éppen hogy hídként szolgálhat, hogyha európai módon hagyják szabadon fejlődni nemzeti közösségként, amint arra számos példa van.

Csuha Alexandra