Ahhoz, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) be tudja tölteni hivatását: a kárpátaljai magyarság összefogását, kultúránk és nemzeti öntudatunk ápolását, illetve nemzetrészünk érdekvédelmét, nemcsak az szükségeltetik, hogy vezető kisebbségi politikusaink minél okosabban és minél bátrabban politizáljanak, hanem az is, hogy alapszervezeteink minél aktívabb munkát fejtsenek ki a történelmi emlékezet és a nemzeti kultúra őrzése, a közösségszervezés, valamint a választásokra való mozgósítás terén. Hiszen – mint nevük is mutatja – ők jelentik azt az alapot, melyre a KMKSZ felépítménye épül. S minden aktív alapszervezet, minden aktív alapszervezeti elnök megérdemli, hogy odafigyeljünk rájuk, mint például a tiszaújlaki alapszervezetre, és elnökére, Bencze Rudolfra, akit első ízben a 2005-ös tisztújításon választott elnökké a tagság, azóta pedig minden tisztújításon bizalmat szavaznak neki. De miként is kezdődött elnöki tevékenysége?
– Először is pontosítottam a taglétszámot. A korábbi adatok szerint ugyanis több mint hatszáz fő tartozott a szervezethez, de időközben, a 2000-es évek első felében többen áttelepültek Magyarországra, sokan pedig elhaláloztak, s kiderült, hogy 340–350 főre csökkent a létszámunk. Jelenleg pedig 420-an vagyunk – fejti ki Bencze Rudolf. – A taglétszám pontosítását követően felelevenítettünk egy négy-öt éve szünetelő régi szép hagyományt, mi szerint a tiszaújlaki Turul-ünnepséget az egykori sóház falán elhelyezett Esze Tamás-emléktáblánál tartott megemlékezéssel kezdjük meg, hogy ne felejtsük el az itt lezajlott történelmi eseményeket. Hiszen Esze Tamás 1702 őszén is lerohanta a sóházat, megvéve a maga kárát a javait jogtalanul elkobzó sótiszteken, majd a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor, röviddel a tarpai, mezővári, beregszászi zászlóbontás után, 1703. május 24-én ismét megrohamozta a császári őrség által védett sóházat, s ez a sikeres rajtaütés is a Rákóczi-szabadságharc kezdeti eseményei közé tartozik. Majd elhatároztuk, hogy ugyancsak a hajdani sóház falán emléktáblát állítunk a szabadságharcban részt vett tiszaújlaki kurucoknak. Veress Zsolt helybeli történelemtanár segítségével levéltári kutatásokat végeztünk, melyek eredményeként kiderítettük, hogy településünkről ötvenkét lakos állt be a Nagyságos Fejedelem zászlaja alá, majd 2012-ben, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete, valamint a megyei szervezet támogatásával fel is avattuk az emléktáblájukat az egykori sóház falán. Mindemellett pedig egészségügyi felvilágosító előadást is szerveztünk, melyen dr. Gaál Géza, a Beregszászi Járási Kórház belgyógyászati osztályának a főorvosa beszélt a cukorbetegségről.
– Néhány éve tervbe vették egy Kossuth-mellszobor felállítását is.
– Amint módunk nyílik rá, szeretnénk is megvalósítani az elképzelésünket. De már addig is, a tavalyi Turul-ünnepség keretében, felavattuk az 1848-ban nemzetőrnek beállt 163 tiszaújlaki lakos emléktábláját, akiket aztán a Munkács melletti katonai táborban honvédekké képeztek ki, s különböző fegyvernemekbe osztották be őket. Névsorukat dr. Csatáry György történésztől, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárától tudtuk meg, az emléktáblát pedig a KMKSZ megyei szervezetének a támogatásával állítottuk fel. S mivel Tiszaújlak szorosabban kapcsolódik a Rákóczi-szabadságharchoz, mint az 1848–1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz, ezért a jövőben a Kossuth-szobor mellett egy Rákóczi-mellszobrot is szeretnénk felállítani, melyek elkészíttetéséhez a KMKSZ megyei szervezetétől fogunk segítséget kérni.
– A Turul-ünnepség napján több rendezvényt is lebonyolítanak.
– Igen. Korábban a volt sóház udvarán meglévő kis futballpályán, majd az új ukrán középiskola műfüves labdarúgópályáján focitornákat szerveztünk a helybeli és a tiszaújhelyi öregfiúk, valamint több alkalommal a Nagyszőlősi Sportiskola növendékeinek a részvételével, s néhány év kihagyás után idén ismét megszervezzük ezt. Emellett a hajdani sóház udvarán nem rendszeres jelleggel, de súlylökő, illetve kézlenyomásos versenyeket is lebonyolítunk, rendszeres jelleggel megtartjuk a hangversenyeinket a Beregszász Dixieland Band, a helyi Virágh Csaba zenész által vezetett együttes, illetve a Tiszaújlaki Művészeti Iskola tanárainak, diákjainak – az utóbbiak sorában a nagyon tehetséges Kovács Gábor hegedűtanulónak – a részvételével, de fellépett itt már a Kokas Banda, s egy ízben a helyi cigányzenekar is. 2012-ben és 2013-ban állatkiállítást rendeztünk, nagy testméretű tyúkok, házigalambok bemutatásával. A polgármesteri hivatal segítségével pedig vidámparkot szervezünk, egész napos kikapcsolódást nyújtva a gyermekeknek. Természetesen megtartjuk a március 15-i, az október 23-i ünnepségeket, továbbá megemlékezünk az 1944 őszén elhurcolt tiszaújlakiakról. A közösségépítés jegyében pedig kirándulásokat szervezünk a tagság számára, s eljutottunk már például Egerbe, vagy éppen a Szinevéri Nemzeti Parkban lévő medve-rezervátumba is.
– Mennyire tudják mozgósítani a tagságot, a választópolgárokat a választások alkalmával?
– El tudjuk érni, hogy nálunk mindig a KMKSZ jelöltjei győznek. Sokakat sikerül meggyőznünk, hogy a mi jelöltjeinkre adják a voksukat, arra apellálva, hogy például a KMKSZ-nek is szerepe van a beiskolázási támogatásokban, megannyi magyar tannyelvű iskola felújításában. Az idei parlamenti választásokon is nálunk dr. Brenzovics László, Szövetségünk elnöke kapta a legtöbb szavazatot. Nem tudtuk viszont megakadályozni a szavazatvásárlásokat, melyekről mi is tudtunk, melyek tényét jeleztem a KMKSZ vezetésének is, a Tiszaújlaki Polgármesteri Hivatalnak is, de tehetetlenek voltunk ez ügyben, hiszen nem akadályozhattuk meg, hogy a voksvásárlók felkeressék otthonaikban a választópolgárokat, és hogy az utóbbiak eladják a szavazatukat. És van itt is egy probléma: az ünnepi rendezvényeinkre, sajnos, kevesen jönnek el, mivel sokan külföldön vállalnak munkát, több itthon dolgozó lakos figyelmét pedig lekötik a megélhetési kérdések. Tiszaújlak elöregedett, mivel sok fiatal nemcsak munkát vállal a határ túloldalán, hanem ki is települ. A folyamatot csak úgy lehetne megállítani, ha az ukrán állam adókedvezményekkel támogatná az itteni vállalkozókat, hogy tudják fejleszteni a cégeiket, tudjanak minél több munkást felvenni, és azoknak tisztességes fizetést is biztosíthassanak. Mi pedig addig is igyekszünk összefogni a helyi magyarságot, s evégett tervezzük, hogy olyan történelmi előadásokat is szerveztünk, melyek lekötik a lakosok figyelmét.
Lajos Mihály
