Ukrán–magyar viszony: Ukrán nemzetegyesítés jogfosztással?

Ukrajnában a külpolitika terén is a mérlegkészítés jegyében telt az újév. Értékelt a sajtó és értékeltek a kormány részéről is. Kiderült, hogy Magyarországot változatlanul Ukrajna egyik legfőbb ellenségének tekintik az országban, s Kijevben már azt is sejteni vélik egyesek, hogy miért nem fog rendeződni a két ország viszonya idén.

Az Ukrajinszka Prizma Külpolitikai Tanács még 2019 decemberében készített felmérést szakértők körében Ukrajna barátairól és „ellenségeiről”, illetve az ukrán külpolitika sikereiről és kudarcairól, amelyet a Jevropejszka Pravda ismertet.

A megszólaltatott „szakértői” közeg jellemzésére elég felidézni, hogy miként értékelték a megkérdezettek a normandiai négyek múlt havi párizsi csúcstalálkozóját. Többnyire (29%) sikeresnek ítélték a találkozót, 9% viszont az év kudarcának tartotta. Az esemény ily módon egyaránt bekerült az ukrán diplomácia öt legnagyobb tavalyi sikere és öt legnagyobb kudarca közé is.

Lényegesen nagyobbnak bizonyult az egyetértés „szakértői” körben Ukrajna „hűséges barátait és kitartó ellenségeit” illetően. Nem meglepő, hogy az ellenségek listájának élén Oroszországot találjuk (a megkérdezettek 99%-a szavazott erre). Annál elképesztőbb lehet sokak számára, hogy a rangsorban a második helyen mindjárt Magyarország következik (64%). A portál megjegyzi, Magyarország immár második éve ezüstérmes ebben a kevéssé megtisztelő összevetésben.

Magáért beszél, hogy a szerkesztők egyetlen mondatnyi kommentárral vagy magyarázattal sem tartották fontosnak indokolni a magyar helyezést. Olvasóink bizonyára tudják, Magyarország azért lett kegyvesztett a nemzetállamot építő ukrán elit szemében, mert kiállt a kárpátaljai magyarság jogai mellett, de vajon az elfogulatlan ukrán polgárok számára is egyértelmű-e, hogy Kijevben azért kezelik ellenségként Budapestet, mert számon meri kérni az oktatás és a nyelvhasználat terén elvett jogainkat?

Sokakban keltett reményt az ukrán–magyar viszony alakulását illetően Volodimir Zelenszkij ukrán elnök újévi köszöntője, amelyben az államfő magyarul is megszólalt.

Amint azt láthattuk-hallhattuk kedden éjfél után a televízióban (vagy utóbb magyarul is elolvashattuk az MTI hírében), Zelenszkij arra kérte az ukránokat, hogy őszintén gondolkodjanak el azon, kik ők, majd példaként felsorolt számos tipikus élettörténetet. Ezután rátért a különböző nyelveket beszélőkre, köztük példaként hozva fel Beregszász lakóját, aki – mint magyarul mondta –, „őrzi anyanyelvét”. Mint fogalmazott, mindannyian ukránok, „nem tökéletesek és nem szentek, pusztán csak emberek”. Végezetül arra kérte az ukránokat, hogy egymás iránt legyenek tisztelettel, tekintettel az egymás közti különbségekre.

„Szeretni Ukrajnát azt jelenti, hogy szeretni minden ukránt, bármely sarkában is született országunknak” – tette hozzá Zelenszkij, aki beszédével nyilván az egységes ukrán nemzet kialakulását igyekezett előmozdítani.

Ugye, milyen szépen hangzik? Csakhogy a kárpátaljai magyarok a múltban számtalanszor megtapasztalhatták már, hogy Ukrajnában feneketlen szakadék tátong a deklarációk és a tettek között.

Újabb „jó” példával szolgált erre a kettősségre Dmitro Kuleba európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes, akivel az Interfax-Ukrajina hírügynökség közölt terjedelmes interjút az újesztendő második napján.

„Nagyon remélem, hogy magyarországi partnereink feladják az értelmezés politikáját és a tények politikájához folyamodnak, amikor a Velencei Bizottság egyes követelményeinek Ukrajna általi teljesítéséről van szó” – jelentette ki egyebek mellett a kormányfőhelyettes, miközben pontosan tudjuk, hogy Ukrajna egyetlen egyet sem teljesített még a szóban forgó bizottsági ajánlások közül.

„Ukrajna részéről garantálhatom, teljes mértékben készek vagyunk annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségek megőrizzék önazonosságukat, hogy ne asszimilálódjanak Ukrajnában, és értékeljük nemzeti identitásukat –bizonygatta néhány mondattal odább a miniszter, aztán következett a szokásos feketeleves: – De van egy nüansz: a következő év »Trianon éve« lesz, a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulója, amely a magyar nép és a magyar állam nemzeti tragédiájának számít. Megértem, hogy ezzel az eseménnyel a háttérben a magyar partnereknek nehéz lesz konstruktivitást tanúsítani bizonyos, a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos kérdések megoldásában. Ezért 2020 nem lesz a legjobb év a konstruktív megállapodások elérésére. Ukrajna azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a megállapodásokat elérje, vagy legalábbis a lehető legközelebb kerüljünk azokhoz.”

Jellemző az Orbán Viktort és kormányát gyakorta Moszkva-barátsággal vádoló ukrán sajtóra, hogy a hírügynökség következő kérdése így hangzott: „Biztos benne, hogy lehetséges az ukrán–magyar kérdés pozitív megoldása Magyarország jelenlegi kormányzatával?”

„Lehetséges. Ellenzem bárki démonizálását – válaszolta Kuleba. – Meg­győződésem, hogy magyar partnereink érdekeltek a normális kapcsolatokban Ukrajnával. Mi is ebben vagyunk érdekeltek. Az egyetlen dolog, amit mondunk nekik, hogy úgy, ahogyan a törvény (vélhetően az oktatási törvény – a szerk.) elfogadása előtt volt, nem lesz többé, nem lesz visszatérés a múltba. Együtt olyan kiegyensúlyozott megoldást kell találnunk, amely megfelel mindkét fél érdekeinek.”

Vagyis, vonhatjuk le a szomorú következtetést, Ukrajna csak olyan megoldást tud elképzelni, amely nem érinti az oktatási törvényt, mely megnyirbálta az ukrajnai kisebbségek jogát, hogy az anyanyelvükön tanuljanak. Így valóban nehéz lesz rendezni az ukrán–magyar viszonyt 2020-ban és az ukrán nemzet­egyesítésre sincs sok remény.

(zzz)