Terjedelmes interjút közölt a napokban Íjgyártó Istvánnal, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövetével a glavcom.ua portál. Manapság nem túl gyakori, hogy kíváncsiak lennének a magyar diplomaták véleményére Kijevben. Ha mégis idézi őket a sajtó, általában csak azért, hogy riogassák mondandójukkal a lakosságot, rögzítsék a magyar kormányzat állítólagos Moszkva-barátságáról Ukrajnában kialakított hamis képet. A mostani azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Íjgyártó Istvánnak módja nyílt részletesebben kifejteni a magyar álláspontot számos fontos kérdésben, bár az interjút készítő újságíró körömszakadtáig képviselte-védte az ukrán érdekeket, vagyis meg sem próbálta az elfogulatlanság látszatát kelteni.
A magyar diplomata azzal kezdte, hogy tiszta vizet öntött a pohárba az ukrán–magyar konfliktus természetét illetően.
„Elmondhatjuk, hogy a tavalyi esztendőre esett a feszültség csúcsa a kétoldalú kapcsolatokban. […] A magyar álláspont mindig is jogi volt, míg az ukrán mindig is politikai. A legtöbb megbeszélés az ukrán és a magyar fél közötti üzengetésre korlátozódott. Ez nem volt klasszikus vita, tárgyalás a szó legszorosabb értelmében. Nem érezzük különösebben pozitívnak, amit az ukrán sajtóban írtak Magyarországról. Azt írták, hogy Magyarországnak állítólag területi követelései vannak Ukrajnával szemben, mondván a kárpátaljai magyarok azt akarják tenni, ami a Donyec-medencében és a Krímen történt.”
A glavcom.ua újságírója viszont éppen a Krímen és a Donyec-medencében törtétekkel igyekezett indokolni az ukrán hozzáállást, mondván az orosz külképviseletek annak idején szintén „útleveleket osztogattak” az Ukrajna részét képező félszigeten, arról beszéltek, hogy az orosz nyelvet elnyomják. A vége megszállás lett. „Érti ön, hogy a hasonló cselekedetek Magyarország részéről éles fogadtatásra számíthatnak az ukrán társadalom részéről?” – szegezte végül a nagykövetnek a kérdést a riporter.
„Válasszuk szét a jogi és a politikai részeket. Az egyik magyarországi vezető nemrégiben reményét fejezte ki, hogy az ukrán–magyar kérdések rendezése nem az ukrán–orosz kapcsolatok fókuszán keresztül történik. Hiszen ha mindig potenciális ellenségként lépnek fel Magyarország vonatkozásában, ahogyan (Ukrajna) Oroszország ellen cselekszik, az semmi jóra nem vezet. Mindig azt fogjuk hallani, hogy „a kárpátaljaiak szeparatisták”, „lesz egy második Krímünk” és így tovább. A helyiek biztonságban érezhetik magukat ilyen légkörben?” – kérdezett vissza a diplomata.
Kárpátalján autonómiának kell lennie Ukrajnában? – szegezte neki Íjgyártó Istvánnak a következő, némileg félrevezető kérdést az ukrán újságíró, hiszen nem a magyar közösség önrendelkezéshez való jogára kérdezett rá.
„Ugyan miféle autonómia? Kárpátalján 1,2 millió az ukrán, a magyarok 150 ezren vannak. Melyek a szeparatizmus, az autonómia előfeltételei? Talán Kijevben azt hiszik, hogy a legtöbb ukrán egyáltalán nem a „miénk”, hogy ők szlovák vagy magyar pártiak? […] Az I. világháború után területeink Csehszlovákiához kerültek, Erdély Romániához távozott. Kiderül, hogy Magyarország hibát követett el, amikor nem semmisítette meg annak idején a nemzeti kisebbségeket, hogy azután ne adjon okot területei elcsatolására? De vajon helyes logika-e ez? Nem. Ez a háború logikája, a konfliktus logikája, amelynek nem lehet helye. Jól tudjuk, hogy Ukrajnának nagyon nehéz Oroszországgal, és a béke elérése hosszú folyamat. A kisebbségi jogok tiszteletben tartása és az államon belüli autonómiák egyaránt létező gyakorlatok Európában, amelyek figyelembe veszik a nemzeti tényezőt, az adott régióban élő embereket” – hangzott a magyar válasz.
Aztán óhatatlanul szóba került az ukrán oktatási törvény. Ezt is a magyar nagykövet hozta szóba.
„Jusson eszünkbe Az oktatásról törvény, annak 7. cikkelye. Ez arról szól, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak, kivéve az ukrajnai krími tatárokat, az iskolákban nincs lehetőségük az anyanyelvükön tanulni, kizárólag csoportokban és osztályokban. Ma Kárpátalján több mint 60 olyan iskola működik, amelyek jövője bizonytalan. Valószínű, hogy 2023-ig a törvényt nem hajtják végre. Nem világos, hogy mi fog történni azután. Minden, amit most látunk, hatalmas lépés visszafelé a kapcsolatainkban. Hiszen a szocializmus idején, a csehszlovák időszakban, amikor Kárpátalja annak az országnak a része volt, ezek az iskolák működtek. Működtek a múlt század ’90-es évei után is, amikor Ukrajna függetlenné vált.”
És itt elérkeztünk a beszélgetés egy igen érdekes részéhez, amelyet érdemes hosszabban idézni.
– Azokat az időket említi, amikor Ukrajna nem volt független, és nem is gondolhatott a saját politikájának alakítására, valamint a függetlenség első éveit, amikor ez a politika éppen csak kialakulóban volt. Miért nem veszi figyelembe Magyarország a megváltozott körülményeket?” – vetette fel az újságíró az oktatási jogok szűkítésére vonatkozó észrevételekre válaszul.
– Tudja, ezek a kisebbségek már 100 éve léteznek. Mi a jogi részről beszélünk, válaszul pedig politikai érveket hallunk. Tehát a politikai rész elsőbbséget élvez a jogi felett, az emberek anyanyelven történő oktatáshoz való joga felett. Ebben a vitában ez a mi fő problémánk. Jól tudom, hogy 2014 után egy teljesen más politikai, akár azt is mondhatjuk, geopolitikai helyzet alakult ki. Ezt a kérdést azonban semmilyen geopolitikai helyzet nem igazolhatja.
– Ön beregszászi születésű. Hogyan értékeli az ukrán nyelv ismeretének szintjét ebben a városban?
„Csak az elemi iskolában tanultam ott, mielőtt Magyarországra költöztem. És a második nyelv az orosz volt. Szintén probléma volt akkor, a Szovjetunió idején, hogy az ukrán iskolákat átállították az oroszra. Ezért nem értem, miért nem értik az ukránok a mi problémáinkat, amikor ugyanezzel szembesültek maguk is?”
A glavcom.ua újságírója az interjú egy későbbi szakaszában a magyar nagykövetnek szegezte a kérdést: kész Magyarország segíteni magániskolák létrehozását Ukrajnában?
„Tudja, ez etikai kérdés. Hiszen az itt élő emberek dolgoznak, adót fizetnek. Ugyanakkor fizetett oktatásban fognak részesülni? Vagyis, ha nem vagy ukrán nemzetiségű, nem érdekelsz engem – úgy tűnik, ez Ukrajna logikája. Kiderül, hogy Ukrajna csak az ukránoké?” – fejtette ki Íjgyártó István.
Felmerült, hogy nemrég Ukrajnában vizsgálódott a Velencei Bizottság a nyelvtörvény végrehajtása kapcsán. A magyar várakozásokról szólva Íjgyártó kifejtette:
„A Velencei Bizottság az Európa Tanács tanácsadó testülete, amely a kisebbségi jogok védelmének egyik legfontosabb jogi hídfőállása. Ami Az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról szóló törvényt illeti, a mi álláspontunk szintén kritikus volt. Az elfogadását kezdeményező politikusok kijelentették, hogy a törvény semmilyen módon nem korlátozza a kisebbségek jogait, de ez nem igaz. Azt mondták nekünk, hogy fél év múlva lesz olyan törvény, amely figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek nyelveinek helyzetét. Az ukrán nyelv működéséről szóló törvényt már az ENSZ-ben is bírálták. Reméljük, hogy a Velencei Bizottság gondosan megvizsgálja a helyzetet.”
Arra a kérdésre, vajon Magyarország elfogadja-e, bármi szerepeljen is a Velencei Bizottság ajánlásaiban, a nagykövet hozzátette:
„Ukrajna azt mondja, hogy ez a törvény nem vonatkozik a kisebbségekre. A Velencei Bizottság viszont meg fogja kérdezni, és hol a nemzeti kisebbségi nyelvek védelméről ígért törvényjavaslat? Tekintettel minderre a Bizottság egyelőre nem vitathat meg egy nem létező törvényt.
Ismét felmerült a kérdés, miért akadályozza Magyarország Ukrajna és a NATO együttműködését. Íjgyártó István ezzel kapcsolatban is kifejtette a sokszor hangoztatott magyar álláspontot.
„Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország nem blokkolja Ukrajna integrációját a NATO-ba. Csak egy fórumot blokkolunk, ez a politikai szint, a NATO–Ukrajna Tanács. És blokkolni fogjuk továbbra is. Miért blokkoljuk ezen a politikai szinten a közös nyilatkozatokat? Mert a NATO nem csak katonai szervezet. Ha NATO-taggá akarsz válni, kötelezettséget kell vállalnod az emberi jogok tiszteletben tartására. Véleményünk szerint az elfogadott oktatási törvény ellentétes ezekkel az elvekkel. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez semmilyen módon nem zavarja Ukrajna katonai, adminisztratív integrációját a NATO-ba.”
Talán mondanunk sem kell, hogy az ukrán sajtó, ezen belül a kárpátaljai is, általában azt az egyetlen gondolatot ragadta ki az interjúból, hogy Magyarország továbbra is akadályozni fogja Ukrajna és a NATO magas szintű kapcsolatait.
(zzz)
