A Magyar Tudomány Ünnepét 2003 óta minden évben megünneplik november 3-án – azon a napon, amelyen 1825-ben Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, amelyet 1840-től Magyar Tudományos Akadémia néven ismerünk. Ezen ünnephez Magyarországon és a határon túli területeken többhetes rendezvénysorozat kapcsolódik: tudományos fórumok, kiállítások, előadások és bemutatók zajlanak évről évre egy-egy vezérgondolat jegyében, amely idén az „értékteremtő tudomány” fogalmához fűződik. A rendezvénysorozathoz kötődve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RF KMF) november 13-án konferenciát szerveztek Kárpátalja 100 éve címmel, amelyen elsősorban a magyar társadalomtudományi kutatások vidékünkön történő hasznosulását helyezték fókuszba.
A rendezvényt Orosz Ildikó, a főiskola rektora nyitotta meg, aki beszédében az elmúlt évszázadban más-más államhoz tartozó Kárpátalja lakosságának a mindennapjait megnehezítő csatározásokról ejtett szót: minden egyes váltáskor új törvények léptek életbe, nyelvek váltották egymást, s ember volt a talpán, aki megállta helyét. Aki a leginkább megsínylette a nagypolitikai játszmát, az a kisember volt – fogalmazott a rektor. „Azért is fontos a konferencia, mert nekünk – akik itt élünk és elszenvedtük közvetve nagy- és dédszüleink lévén – kell megmutatni a világnak, hogy milyen hatással van bizonyos nagypolitikai játszma az emberekre, akik csak statisztaként szerepelnek egyes tárgyalóasztaloknál. Nem nézik az ő sorsuk alakulását, nem veszik figyelembe, hogyan kell élni, és hogy élhetővé válik-e egy ilyen tárgyalóasztalnál meghozott döntés azok számára, akik itt élnek” – mutatott rá Orosz Ildikó a száz évvel ezelőtti hangulatot idéző jelenkori helyzetre, amikor ismét nagypolitikai játszmák csataterévé vált Kárpátalja.
A konferencián szerteágazó témákat érintettek. Az előadásokban kitértek a nyelvész társadalmi felelősségvállalására, a magyar nyelv tanításának Kárpátaljára vonatkozó kérdéseire, a magyar mint idegen nyelv oktatásának problémáira szláv környezetben, a rendszerváltás problémájára a kárpátaljai magyar irodalom hagyományának folytonosságában; számos történelmi és társadalomtudományi kérdést tekintettek át, az Ungvári Kerület mint Kárpátaljai előképe, Perényi Zsigmond bemutatása, mint Kárpátalja kormányzói biztosa, a Magyar Királyságnak a XIX. század végére és a XX. század elejére jellemző politikája, az 1919–1938 között történt helységváltozások, a csehszlovák történeti munkákban fellelhető vidékünk történetének reprezentációja, a múzeumok ügye az említett időszakban, az 1938–1944 közötti nemzetiségi viszonyok, a szovjetesítés kezdetei és a magyar lakosság 1944–1945-ben történt elhurcolása, a kárpátaljai református egyház a késő sztálinizmus (1944–1953) korában, a kárpátaljai magyarság mozgástere a brezsnyevi időszakban, illetve az elmúlt száz évben végbemenő lakosságszám-változások és éghajlati változások Kárpátalján. Az előadók között volt Brenzovics László KMKSZ-elnök is, aki történész lévén az 1938–1944 közötti kárpátaljai nemzetiségi viszonyokat mutatta be. A konferencia megerősítette: a XX. században a különböző államok kötelékében lévő Kárpátaljának, szülőföldünknek százéves múltjára visszatekintve nyilvánvaló a megannyi megpróbáltatást túlélő kárpátaljai magyarság ereje és hite a jobb jövő reményében.
A rendezvény a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja és Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontja szervezésében valósult meg.
lexi
