Október 27-én 15.00 órai kezdettel az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából tartottak ünnepélyes megemlékezést a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban, ahol Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke, a kárpátaljai ’56-os események résztvevője tartott előadást az 1956 őszén, illetve az azt követő időszakban végbement történelmi eseményekről. A rendezvény immáron 5. alkalommal a Beregszászi Keresztény Értelmiségek Szövetsége (BKÉSZ) által került megrendezésre.
Elsőként Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke, a rendezvény moderátora köszöntötte az esemény meghívott vendégeit és az egybegyűlteket. Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, továbbá Békésyné dr. Lukács Angéla konzul asszony, illetve jelen volt még dr. Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános.
Molnár János atya nyitóbeszédében elmondta, hogy a magyar történelemnek vannak olyan eseményei, amelyeket az utókor egyszerűen nem felejthet el. Ezek közé tartozik 1956. október 23-a is, amikor a magyar ifjak fölkeltek és azt mondták, hogy NEM a zsarnokságra, nem az istentelenségre, és IGEN a szabadságra, hiszen az Úristen is szabadnak teremtette az embert a saját képe és hasonlatosságára – tette hozzá. Nekünk mint egyházközségnek és a magyar nemzethez tartozó testvéreknek kötelességünk megemlékezni erről az eseményről, amelyen a hősök előtt fejet kell hajtanunk, amelyen hálát kell adnunk a mindenható Istennek azért, hogy voltak olyan elődeink, akik küzdeni tudtak az értékekért s jogainkért, és akik számára nem volt közömbös a nemzet jövője és élete – fogalmazott az atya.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően Szilágyi Mátyás fontosnak tartotta elmondani, hogy úgy emlékezzünk meg a múltbéli eseményekről, hogy ne gyászos történelmi évfordulókat ünnepeljünk, hanem előremutató, jövőbe néző, reményteljes történelmi megemlékezést bonyolítsunk le az össznemzeti kereteken belül. Nagyon fontos, hogy ne a múltba, hanem a jövőbe tekintsünk, és a nemzeti összefogást kell elősegítenünk minden eszközünkkel – hangsúlyozta a főkonzul. Az 1956-os eseményeket a nemzeti összetartozás egyik fontos szimbólumának nevezte, amelybe belefoglaltatott a teljes magyar nemzet erőfeszítése. Mindez történelmileg azt az üzenetet hordozza számunkra, hogy az összefogás a legfontosabb, de ezenfelül ez a mának is fontos mondanivalója – folytatta –, hiszen a mai magyar társadalom – különösen itt, Kárpátalján – szükségét érzi annak, hogy igenis össze kell fogni az erőket. „Magyarok, egymást támogassuk, segítsük, működjünk együtt, tartozzon bárki bármilyen világnézethez vagy pártálláshoz, meggyőződéshez, de a magyar nemzeti ügy az mindenek felett van – ez 1956 üzenete” – mondta el Szilágyi Mátyás.
Ezt követően a rendezvény előadója, Milován Sándor mesélte el a fiatalkori 15 és félévesen átélt történelmi eseményeit, amelyek a nagyszőlősi magyar iskola diákjaként érték őt. Az előadása kezdetén kitért az ’56-os eseményeket megelőző történelmet befolyásoló tényezőkre, illetve az ezt követő időszakot végigkísérve egészen 1956-ig. Az 1956-os kárpátaljai eseményekkel kapcsolatban elmondta, hogy nagyszőlősi csoport tagjaként társaival együtt éjszakánként „Oroszok, haza!”, „El a kezekkel Magyarországtól!” feliratú röplapokat ragasztottak ki a városban. Továbbá olyan ellenállók is akadtak a városban, akik tintásüvegekkel dobálták meg a Nagyszőlősön átvonuló szovjet tankokat. Emellett Beregszászban, Munkácson, Gálocsban is alakultak ellenálló csoportok. Nem volt nehéz a „Bezpekának” a bűnösöket megtalálnia. Megvárták, míg a 10. osztályosok leérettségiznek – én még akkor csak a 9.-et végeztem –, jött egy ember és azt mondta, hogy az igazgató hívat. Én felöltöztem, megállt egy pobeda a házunk előtt, én kimentem és letartóztattak – meséli saját esetét Milován Sándor. A bíróság őt államellenes szervezkedés miatt 4 év fiatalkorúak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézetbe letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Másik 3 társa, Illyés József, Varga János és Dudás István 6, 5, illetve 3 évet kaptak. Az ugocsai fiatalokat először egy ungvári intézetbe szállították, ahonnan majd a sikertelen amnesztia iránti kérésüket követően a lembergi városi börtönbe szállították.
Végül továbbszállították, de előbb szétválasztották és külön vagonokba helyezték el őket a Rivne megyei Dubnóban. Milován Sándor a fiatalkorúak egyik lágerébe került a köztörvényesek közé. Viszonylag elviselhető körülmények uralkodtak ebben a lágerben. Itt esztergályozással töltötte mindennapjait, illetve két ukrán nemzetiségű sorstársával vitatták meg a két ország sajnálatos történelmi eseményeit. Aztán egyik nap a csoportparancsnokuk kimenőt kapott, és hazautazott Moszkvába a családjához. Ezt kihasználva a láger lengyel parancsnoka, aki jóindulattal volt a magyarok felé, Milovánt a bíróság elé vitte, ahol őt azonnal felmentették, így végre hazatérhetett szülővárosába édesanyjához.
Előadása végén felolvasta azt a levelet, amelyet az egyik magyar tanárnője küldött neki a lágerbe. Ebben a tanárnő nagyon ügyesen és burkoltan, az orosz láger cenzúrát kijátszva leírja Milován számára, hogy a fogsága nem fog örökké tartani, ahogy a Szovjetunió sem, illetve vázolta a munka fontosságát, valamint a mindenható Istenbe vetett hit megtartó erejét.
Ezt követően a rendezvény ünnepi műsora következett, ahol a Szent Kereszt Kórus adott elő dalokat, illetve Seres Tímea, majd Bonkaló Beáta, Juhász Fanni és Bence Barbara szavaltak és énekeltek, Pércsi Mária pedig hegedült a közönség számára.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.
D. P.
