Családias hangulatú megemlékezésre került sor október 20-án a Nevetlenfalui Középiskola udvarán, ahol Illés Józsefet, az ötvenhatos forradalom egyik helyi hősét méltatták az egybegyűltek.
A jelenlévőket Budaházi-Imszticsei Kornélia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének elnöke, valamint Oroszi József, Nevetlenfalu polgármestere köszöntötte. A rendezvényen tiszteletét tette többek között Erdei Péter beregszászi konzul, Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, ’56-os elítélt, Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács és a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, ifjabb Illés József és Illés Magdolna, Illés József családtagjai, Varga János az ’56-os nagyszőlősi csoport tagja, valamint Kész Barnabás megyei képviselő.
Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára a rendezvény mottójául Bibó István szavait választotta: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” 1956. október 23-án Budapesten először az egyetemisták, majd egyre nagyobb tömegek lázadtak fel a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. Bár Kárpátalja akkor már a nagy szovjet birodalom igája alatt sínylődött, mégis voltak olyan bátor emberek, diákok és gyerekek, akik a kilátástalanság ellenére bátrak voltak cselekedni, továbbá leleplezésük után is elviselték a vaskezekkel lesújtó hatalom büntetését. Ilyen hős forradalmár volt Illés József, aki diáktársaival együtt röplapok terjesztésével vette ki részét a zsarnokság elleni tiltakozásból. Az úgynevezett nagyszőlősi politizáló csoport az 1954-ben megnyílt Nagyszőlősi 3. Sz. Magyar Tannyelvű Középiskola – főleg a járás falvaiból származó – tanulóiból állt: Illés József, Varga János, Milován Sándor, Dudás István, Kovács Zoltán, Seres Jolán, Paládi Ida. A nagyszőlősihez hasonló egyéni és csoportos szervezkedések Mezőkaszonyban, Gálocson és vidékünk más településein is előfordultak. Róluk szólt a megemlékezés, elsősorban Nevetlenfalu egykori lakosáról, a nagyszőlősi csoport elsőrendű vádlottjáról: Illés Józsefről.ű
„A Szovjetunió erős falán az első repedéseket az ’56-os forradalom okozta” – kezdte ünnepi beszédét Erdei Péter. A forradalom résztvevőit kellőképpen motiválta a szabadság iránti vágy, és ezen törekvések meghozták a gyümölcseiket, hisz 1989-ben Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. Bár a Szovjetunióra úgy tekintettek, hogy majd elhozza az egyenlőséget, de mindannyian jól tudjuk, hogy nem ez történt. A magyarok ez ellen emelték fel a szavukat. „Nem féltek, bátrak voltak, és bár elbuktak, ez a forradalom reménysugár volt és lesz is minden magyar számára az idők végezetéig” – zárta szavait a konzul.
A Nevetlenfalui Középiskola tanulóinak és tanárainak megható verses-zenés műsora után Milován Sándor személyes emlékeit osztotta meg a méltatott hőssel kapcsolatban. „Senki nem tartott beszédet a Jóska temetésén. Egy lyukas magyar zászlóval takartuk le a koporsóját. Milyen ember volt? Sokszor járt nálunk, anyám nagyon szerette, mindig sokat viccelt” – kezdte a szintén meghurcolt forradalmár. Elmondása szerint Illés József olyan ember volt, aki nem kívül hordta a magyarságát. Elmesélte, hogy amikor az ítélet kihirdetése után Ungvárról Lembergbe vitték őket, ott egy nagy teremben kellett várakozniuk, amikor körbevette őket egy csoport kitetovált „ruszki”. Az eléggé agresszív megjelenésű emberkék ugyanis szemet vetettek Jóska tarisznyájára, amely több kisebb tarisznyából állt. „Osszuk el!” – mondták a fiatalemberek. Nem volt mit tenni, elosztották, sőt mi több, Jóska még egy kisebb bemutatót is tartott a melákoknak a tarisznya használatának mikéntjeiről.
Varga János, Illés József „bűntársa” is beszámolt egy-két olyan történésről, amely közös élményként szolgált barátjával kapcsolatban. Elmesélte, hogyan alakult meg ez a csoport, miként várták őket a KGB-sek a fizikavizsgájuk után, illetve hogy milyen dolgokat kellett átélniük a lágerben.
Ezt követően Borbély Valéria, a középiskola történelemtanára ismertette röviden Illés József életrajzát, majd Kész Margit méltatta a hős innovatív pedagógusi és közösségszervezői tevékenységét. A visszaemlékezések sorát a családtagok zárták.
„1956. október 23-án a magyar nép ismét egy nemzetté kovácsolódott” – kezdte ünnepi beszédét Barta József. Ahogy a legtöbb forradalmat, ezt is a fiatalok kezdeményezték, mert igazságra és boldogságra vágytak, amelyekért az életüket sem sajnálták: fegyvert fogtak, küzdöttek, és pár nap alatt elsöpörték a zsarnokságot. Érdekes, hogy a hermetikusan lezárt határokon átjutott az információ, és Kárpátalján is mozgolódni kezdtek a fiatalok: röplapokat kezdtek terjeszteni. Ők igazi hősök, mindannyian. A világ nem értette, hogy a kis magyar nemzet hogyan mer szembeszállni a szovjetekkel. Mégis küzdöttek, harcoltak, kiálltak önmagukért és bebizonyították, hogy bár létszámban aprónak is tűnik egy nemzet, de lélekben attól még hatalmas. Helytállásuknak köszönhették és köszönhetjük mi is, kárpátaljaiak, hogy még vagyunk. „Hinnünk kell, hogy a mai világban sikerül nekünk is megmaradnunk, és ez a hit kell, hogy működtesse tetteinket életünk minden napján. Nézzünk fel ezekre a hősökre, vegyünk példát tőlük!” – zárta szavait az alelnök.
Az ünnepség záróakkordjaként a méltatott hős emléktáblájának megkoszorúzása szolgált. A rendezvény a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nevetlenfalui Alapszervezetének szervezésében valósult meg.
Simon Dávid
