Pénteken délután az ungvári járási Ketergény sírkertjében felavattak egy síremléket, amelyet a KMKSZ helyi alapszervezete állíttatott. Zombor Karolina, a KMKSZ Ketergényi Alapszervezetének elnöke a vendégek bemutatását követően kihangsúlyozta: nem csupán egy síremlék ez, hanem a nemzeti összetartozás emléke; majd felidézte a sírhely történetét.
A magyar honvéd 1944 októberében került a temető kertjébe. Szemtanúk szerint a szomszéd falu, Homok irányából két orosz katona szekéren kísérte a foglyot. A temetőhídon megálltak, leszállították a katonát, leütötték, majd lehúzták a bakancsát és elmentek. Mire a szemtanúk odaértek, a fogoly már nem élt. A nyakában lógott egy láncon a dögcédula: Demeter Zoltán, Székesfehérvár. Azt nem tudták, hogy hány éves volt, de 29-32 évesnek látszott. A helyiek elhantolták a katonát, és a fogságból hazatérve Úr Miklós kovácsolt egy fejfát, amelyre mindössze annyi volt írva: Itt nyugszik egy magyar katona. A sírnak a Bodnár család viselte gondját. De a ketergényiek is gyakran megálltak a katona sírhelye mellett, egy-egy ünnep alkalmából virágot is helyeztek rá, és gyertyát gyújtottak. Nem merült feledésbe a haza védelmezőjének emléke, hanem megőrizték, és nemzedékről nemzedékre továbbadták. Több próbálkozás ellenére sem sikerült megtalálni az elhunyt katona hozzátartozóit. Most a közösség úgy döntött: maradandó emléket állít a magyar honvédnek. Az emberi törődés és becsület ékes példájának lehettünk tanúi a közös történelmi múltról való megemlékezésen.
– Szinte nincs olyan magyar, akinek a családjában, a felmenői között ne lenne egy hősi halott. A háborúban elesett nagyapákról szóló történetek szájról szájra hagyományozódnak, és a fiók mélyéről megsárgult fényképek kerülnek elő – jegyezte meg Bege Krisztina, Magyarország ungvári konzulja. – Nagyon sokan nem tudják, hol nyugszanak szeretteik. De magyarként kötelességünk leróni tiszteletünket hőseink előtt, és úgy kell cselekednünk, hogy kivívjuk utódaink megbecsülését. Az alkalom arra figyelmeztet minket, hogy ma már csak a béke és az országok közötti szoros baráti együttműködés fontosságának üzenetét hordozhatja a világháborúban vívott véres küzdelem emléke – zárta gondolatait az anyaországi diplomata.
– Egy kis magyar közösség emléket állított egy második világháborúban elhunyt magyar honvédnek. Emléket állított egy olyan világégés áldozatainak, amely tízmilliók szenvedését és halálát okozta – kezdte beszédét Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke. – Ezzel a történettel ez a kis közösség kifejezte azt is, hogy mennyire fontosnak tartja a múltra való emlékezést, mert valóban minden korban és mindenhol jelen volt az emberség és embertelenség – fogalmazott és arra szólított fel mindenkit, hogy az emberséget gyakorolják.
– A múltból erednek gyökereink, és ezeken keresztül táplálkozunk, hogy leküzdhessük napjaink nehézségeit. A múlt és a történelem nemcsak események sorozata, hanem elsősorban tanulságok sorozata – mondta Barta József és kihangsúlyozta: „A XX. század két nagy világégésének a legnagyobb tanulsága az, hogy a háború nem oldja meg, hanem csak fokozza az emberek problémáit. Ezért annak az elkerülése mindenkinek az egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Örüljünk, hogy mi Kárpátalján békességben élünk, és őrizzük meg ezt a stabilitást, mert csak így tudjuk megteremteni egy szebb jövő alapjait. S az is nagyon fontos, hogy az ország keleti részében véget érjen a háborús konfliktus” – szögezte le a politikus.
Végezetül Pohareczky Róbert római katolikus plébános megáldotta a síremléket, majd a téglási Dominus kórus szolgált, és a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
R. V.
