„Cum Deo pro Patria et Libertate” – volt olvasható a latin felirat II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hadi lobogóin, melyeket Kárpátalján 1703. május 21-én elsőként Mezőváriban bontottak ki, jelezve: a jogaiktól és földjeiktől megfosztott magyar rendek, de elsőként az elnyomásban élő jobbágyok elégedetlenségéből fakadó szabadságharc elkezdődött. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Rákóczi-szabadságharc kezdetéről, a zászlóbontás 316. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést május 19-én a mezővári református templomban.
A délelőtti istentiszteletet követően Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára üdvözölte a megemlékezőket, majd Berki Károly helyi alapszervezeti elnök mondott köszöntőt. „A történelem során gyakran előfordult, hogy egy népnek, nemzetnek döntenie kellett arról, ami fontos számára: a legdrágábbról, a szabadságáról, amely a legnagyobb érték az ember életében” – húzta alá, beszédében rámutatva: amikor a magyar nemzet számára fontos eseményre emlékezünk, akkor tiszteletet fejezünk ki elődeink iránt, ugyanakkor cselekedeteik igazolási pontok is lehetnek számunkra és a jövő nemzedéke számára is.
A Magyar Országgyűlés a 2019-es évet II. Rákóczi Ferenc-emlékévnek nyilvánította, ennek kapcsán a magyarság elgondolkodik azon, hogy mi az a rendkívül fontos üzenet, amit a függetlenségi szabadságküzdelem és a Nagyságos Fejedelem emléke hordoz: a magyarságnak minden új korszakban újra és újra meg kellett erősödnie – emelte ki beszédében Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul. „A történelem tragédiái minden időben arra ösztönözték a magyarság vezetőit és az egész magyar nemzetet, hogy tartsák meg a magyarságot, folytassák az ősök megkezdett munkáját, adják át a hagyományt, maradjon meg a magyar államiság” – jelentette ki. Magyarország ennek szellemében vállal folyamatosan alkotmányos felelősséget a határain kívül rekedt magyar nemzettársaiért, ami a magyar nemzet egységét és összetartását testesíti meg, ez pedig különösen fontos Kárpátalján, ahol a magyar nemzet szabadsága és közösségi jogai jelenleg a legnagyobb veszélyben vannak – tette hozzá a főkonzul.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke egy igeszakaszt olvasott fel, amely után aláhúzta: Istennek gondja van az ő népére. Ezt követően a Te vagy a legény, Tyukodi pajtás című kuruc tábori dalt játszotta tárogatón Pirigyi Gergely.
Beszédének kezdetén, felelevenítve a Rákóczi-szabadságharc kitörésének előzményeit, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezet és a Beregszászi Járási Tanács elnöke kiemelte: Mátyás király óta először II. Rákóczi Ferencnek sikerült nemzeti hadsereget felállítani és harcba vezetni. Annak ellenére, hogy a nyolc éven át tartó küzdelem elbukott, Rákóczi a magyar történelem egyik legelismertebb, hősies alakja lett, akinek eszménye évszázadok óta megtartója és kifejezője a magyar nép szabadságvágyának – hangsúlyozta Sin József, majd hozzátette: „A Nagyságos Fejedelem önzetlen hazaszeretete és akarata is nagy szerepet játszik abban, hogy egyre biztosabban beszélünk a határok fölötti egységes magyar nemzetről és törekvésekről. […] Rákóczi szimbóluma annak a szellemiségnek, amely képes egy magasabb célnak alárendelni az életet, képes összefogni. Az ilyen emléknapok erősítik a hazaszeretetet és a nemzeti önbecsülést.”
„A Rákóczi-szabadságharc a magyar történelem egyik legszebb története, amely szabadságvágyról és hitről szól” – kezdte ünnepi beszédét Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, aki felidézte II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás, a sókereskedéssel foglalkozó tarpai módos jobbágy szabadság iránti vágyát és tetteit, akinek Rákóczi Brezán (Brezna) várában nyújtotta át a felkelésre invitáló brezáni kiáltványt. A hosszas küzdelem után a szabadságharc ugyan elbukott, a szatmári békével azonban mégis sikerült olyan kompromisszumot kötni, amely lehetővé tette a magyarok jogainak fennmaradását, és azt, hogy a XVIII. század folyamán a magyar állam fejlődjön, s a magyar nyelv és kultúra ne tűnjön el. „Teljesen nyilvánvaló, hogy a mai helyzetünkben lehet analógiát találni a korábbi történésekkel, hiszen ami a legfontosabb, és amiért mindig fogunk emlékezni Rákóczira, az a magyar népre is jellemző szabadságszeretete” – jelentette ki Brenzovics László. Sajnos, jelenleg is olyan helyzet alakult ki, amikor egy újonnan szerveződött hatalom nem akar tudomást venni arról, hogy mi egy olyan nép vagyunk, amely ezer éve él a szülőföldjén, amelynek megvan a saját nyelve, a saját kultúrája, vallása, oktatási rendszere, amelyhez ragaszkodik és meg akarja tartani minden körülmény között – mondta reflektálva arra, hogy a kárpátaljai magyarságnak napjainkban is küzdenie kell azért, hogy szokásait, nyelvét, szabadságát továbbra is fenntartsa. „Reménykedjünk abban, hogy a helyzet jobbra fordul. Minden nehézség ellenére számos eredményt elértünk, hiszen az idő a kitartó emberek oldalán áll. Mindenkit arra biztatok, hogy emlékezzünk minden évben Rákóczira, küzdjünk a magyarság szabadságáért, hiszen a jelszó ugyanaz maradt: »Istennel a hazáért és a szabadságért«” – fűzte hozzá az elnök.
A köszöntőket követően Kész Barnabás néprajzkutató, történész felolvasta a brezáni kiáltvány rövidített változatát, majd a korhű öltözékekbe öltözött „kurucok” kibontották Rákóczi a haza védelméért harcba hívó zászlóit.
A megemlékezésen magával ragadó közös énekes-verses-zenés produkciót adott elő a Hangicsáló együttes és a BorzsaVári népi zenekar, akik felkészítője Kovács Erika.
A rendezvény a templom falán elhelyezett Rákóczi-emléktábla megkoszorúzásával ért véget. A koszorúzás alatt Pirigyi Gergely játszott tárogatón.
Csuha Alexandra
