Interjú Szilágyi Mátyás főkonzullal
A napokban ellátogatott szerkesztőségünkbe Magyarország Beregszászi Konzulátusának két vezetője, Szilágyi Mátyás főkonzul és Beke Mihály András első beosztott konzul. A diplomaták látogatásuk során ismerkedtek kollektívánkkal és a Kárpátalja szerkesztőségében folyó munkával. Az alkalmat kihasználva a két ország és a határ menti régiók kapcsolatairól, a kárpátaljai fejlesztésekről, valamint az ezzel kapcsolatos tervekről kérdeztük Szilágyi Mátyást.
– Ukrajna és Magyarország kétoldalú kapcsolataiban talán az elmúlt év volt a legtöbb konfliktussal terhelt. Hogyan élte meg ezt a beregszászi konzulátus vezetőjeként?
– Szokás mindent a politikai problémák köré csoportosítani, a legpesszimisztikusabb nézőpontok erre koncentrálnak elsősorban. Viszont sokkal kiegyensúlyozottabb képet tudunk felrajzolni, ha azt is figyelembe vesszük, hogy mi mindent sikerült elérni. Minden nehézség ellenére az építkezés folytatódik tovább, ami alapvetően arra irányul, hogy Magyarország minél több tekintetben segítse a kárpátaljai magyar közösség életét minden területen. Az oktatás, a kulturális élet, a sport, a műemlékvédelem és más területeken rengeteg olyan pozitív, hasznos, jó hangulatú projekt és tevékenység valósult meg, ami mégiscsak gazdaggá teszi a 2018-as évet, holott a kétoldalú kapcsolatokban valóban inkább a megoldatlan kérdések, feszültségek, domináltak, mint a jelenlegi állapotában a nemzeti kisebbségi anyanyelvi oktatás terén változatlanul és elfogadhatatlanul jogkorlátozó szabályozást tartalmazó oktatási törvény vagy a hasonló módon visszalépéseket magában foglaló államnyelvtörvény-tervezet. Magyar részről az adott kérdésekben elfoglalt, határozott álláspontunk mellett is kifejezetten szorgalmaztuk, hogy más területeken viszont – a közös infrastruktúra fejlesztési projektekben elsősorban – próbáljunk a feszültségi helyzeteken túllépni, így ennek is köszönhetően már tavaly októbertől a diplomáciai kontaktusok is beindultak. Rengeteg közös elképzelés van, amelyek megvalósítása mindkét ország számára hasznos előrelépés lenne. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy az idén Ukrajnában esedékes elnök- és a parlamenti választás nagymértékben determinálja ezeket a lehetőségeket – ami nem szokatlan, ez jellemzően mindenütt így van a világban. Mi mégis abban reménykedünk, hogy a mindkét fél számára hasznos projektek minél hamarabb megvalósulhatnak.
– Hol tart a határátkelőhelyek bővítésének és a Beregszászt elkerülő utaknak az ügye?
– Összeálltak azok a szakértői munkacsoportok, amelyek már az egyes részleteket igyekeznek kidolgozni. Úgy tűnik, hogy kölcsönösen van érdekeltség az említett projektek iránt. Bízom abban, hogy belátható időn belül elkezdődhetnek a Munkácsot a határral összekötő út munkálatai, valamint a Beregszászt elkerülő út kivitelezése.
A magyar–ukrán határ térségének az a legnagyobb megoldatlan problémája, hogy a közlekedés, a határon való átkelés nem XXI. századi, európai feltételrendszerben zajlik, hanem sajnos, sok esetben elmaradott és nem közönségbarát viszonyok között. Ezeken a viszonyokon kellene minél hamarabb javítani. Tárgyalóasztalon van a záhonyi határhíd mellett egy újabb híd megépítésének a kérdése, ami rendkívül fontos lenne, hisz tehermentesítené a jelenlegi nagyon szűk keresztmetszetű határátkelőhelyet.
Rendkívüli jelentősége lesz annak a ténynek, amikor a magyarországi autópálya eléri a magyar–ukrán államhatárt. A két ország megállapodása értelmében a keresztező pont Beregdaróc és Beregdéda határában lesz, ami egy új autópálya-határátkelőhely kiépítését és megnyitását teszi szükségessé. Egy ilyen átkelőhely pedig egészen másfajta átkelési feltételrendszerrel bír, mint azt a többi országgal már megépült autópálya-átkelőhelyeknél is láthatjuk, és egy jóval zökkenőmentesebb, kényelmesebb, gyorsabb utazást biztosít. Nekem meggyőződésem, hogy egyre inkább körvonalazódik ukrán oldalon, hogy feltétlenül szükség van itt is az ország fővárosa felől érkező autópálya teljes kiépítésére. Mindenképpen ebbe az irányba fog a Kijevből jövő forgalom koncentrálódni. Azt gondolom, hogy az említett lépések generálják majd a következő, további fejlesztéseket is.
A tervek között szerepel, hogy ebben az évben jó lenne egy határozott lépést tenni a Nagypalád–Nagyhódos közötti, már nagyobb részben elkészült határátkelőhely megnyitásának ügyében is. Az ezen a területen működő szakértői csoport következő összeülésére várunk. Meg kell határozni még bizonyos szabályozásokat, eljárási rendet a határátlépésnek a technikai, adminisztratív működésével kapcsolatban. Itt elképzeléseink szerint egy közös helyen történő határellenőrzés, útiokmány-kezelés lenne az elérendő cél, ami reményeink szerint meggyorsítaná a határátlépést. Tudomásom szerint Ukrajnában ez lenne az első ilyen típusú határátkelő.
– Több környezetvédelemmel és hulladékkezeléssel kapcsolatos közös fejlesztés tervéről is lehetett korábban hallani. Hol tartanak ezek a projektek?
– Ilyen például a Makkosjánosi területén lévő szemétfeldolgozó üzem, amelynek befejezése nagyon fontos lenne, hisz hulladék szempontjából tehermentesíthetné a térséget. Fontos cél a Tisza és mellékfolyói vízminőségének a javítása. Ezzel kapcsolatban kiemelném a már korábban bezárt és vízzel feltöltött aknaszlatinai sóbányák rehabilitációjának a szükségességét – amelyek ma még veszélyeztetik a folyó élővilágát. Ezzel kapcsolatban a korábban már megindult, tudományos projektet lenne szükséges következetesen továbbvinni és a gyakorlatba átültetni. Tehát minden, Tisza mentén élő ember számára fontos kérdés az ottani helyzet rendezése. Az említett kérdéseket súlyponttal szerepeltetjük a kétoldalú tárgyalások napirendjén.
– A magyar támogatással remélhetően megvalósuló infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásokon túl, a jelenlegi helyzetben van remény a két ország gazdasági együttműködésének bővülésére?
– A két szomszédos ország gazdasági együttműködésének területén még nagyon sok kihasználatlan lehetőség kínálkozik. Ugyanakkor a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban nagyon sok minden a szerződéses, jogi keretektől függ. Az országaink által létrehozott gazdasági vegyes bizottság (GVB) már több éve nem ülésezett. Már nagyon aktuális lenne összehívni a GVB következő ülését. Míg például a közúthálózat fejlesztéséért felelős kormányzati szakértői testületek között az utóbbi hónapokban rendszeres a kontaktus, addig a gazdasági együttműködést szabályozók esetében ez jelenleg hiányzik. Pedig jó lenne ezt a nagy bizottságot is összehívni, mert ez szabályozhatna olyan kérdéseket, amelyek lehetővé tennék a kétoldalú kereskedelmi forgalom bővülését, és utat nyithatnának a befektetések számára is. A magyarországi befektetők érdekeltek abban, hogy a nagy ukrán piacon különösen olyan szektorokban, ahol Magyarországnak európai vagy világszinten is jelentős hozzáadott szaktudásbeli, technológiai értéke van, így a víziparban, egészségiparban, a turisztikai infrastruktúra kiépítésében, az élelmiszer-, a gyógyszer-, a könnyű- és a vegyipar bizonyos ágazataiban kihasználják az Ukrajnával történő együttműködésben rejlő lehetőségeket.
Ukrán vállalkozások részéről is erős az érdeklődés a magyarországi piac iránt. Jelenleg elsősorban az élelmiszeripar, tej- és édességipar területén vannak olyan vállalkozások, amelyek már meggyökereztek Magyarországon és szépen fejlődnek, de más ukrán befektetők részéről is van érdeklődés a magyarországi befektetések iránt.
– Bár nem Lengyelországra vagy Csehországra jellemző számban, de egyre több ukrán állampolgár, közöttük a hágókon túli ukránok is keresnek és találnak Magyarországon munkát. Ez a folyamat Magyarország gazdasági fejlődésével még nagyobb arányú is lehet. Szívesen látják Magyarországon az ukrán munkavállalókat?
– A munkaerőhiány az utóbbi években Magyarországon is – akárcsak Nyugat-Európában, illetve Közép-Európa egészében is – egy meghatározó gazdasági adottsággá vált. Mindez párosult azzal a jelenséggel, hogy a munkanélküliség szinte teljesen felszámolódott nálunk. Emiatt nagyon nehéz megfelelően szakképzett, magas kvalitású munkavállalókat találni. Ugyanakkor az egész világon általánossá vált, hogy a munkaerő folyamatosan vándorol. Ilyen feltételrendszer közepette egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a hiánynak a betöltésére milyen térségből, milyen kulturális közegből érkeznek a vendégmunkások. Újabban kialakult az Európai Unió tagállamai között egyfajta versenyfutás az ukrajnai szabad munkaerőért. Tudjuk, hogy kétmillió ukránnál is többen dolgoznak Lengyelországban, nagyon sokan vannak Csehországban, egyre többen Szlovákiában is. Az említett országok nagy komparatív előnnyel rendelkeznek, mivel szláv nyelvet beszélő országok, ahol könnyebben megy a beilleszkedés az ukrán emberek számára. A magyar nyelv sokkal nehezebben megtanulható, de sokan megtanulják és a magyar honfitársaink mellett is egyre több ember vállal Ukrajnából munkát Magyarországon. A magyar állam ezt a rendezett migrációt nagyon régen nem akadályozza már, csak a rendezetlen, illegális migráció problematikus, amely zömében az afrikai és közép-keleti térségből érkezik, amelyet álláspontunk szerint egy történelmi-kulturális, nyelvi-nemzeti identitását megőrizni óhajtó európai államnak mindenképpen keretek között szükséges tartania, hiszen az ország őshonos lakosságát nem hagyhatjuk kicserélni.
Mindezek mellett természetesen a magyar nemzetpolitika elsődleges célja, hogy a magyar emberek lehetőség szerint a szülőföldjükön maradjanak, vagy legalábbis visszatérjenek oda külföldi munkavállalás után. Ebben minden lehetséges eszközzel támogatjuk a Kárpát-medencében, 1100 éves szülőföldjén élő magyar közösséget. Ezen alapszik a Magyarországról Kárpátaljára irányuló, történelmileg precedens nélküli támogatáspolitika.
– Valóban, közvetve vagy közvetlenül, de ma már szinte minden Kárpátalján élő magyar részesül a magyar állam támogatásából. Továbbra is marad a nagyvonalú támogatáspolitika, vagy bizonyos mértékű visszalépésre lehet számítani?
– Nemhogy visszalépés, hanem további előrelépés várható. A gazdaságfejlesztés, így az Egán Ede-program keretében a makroprojektek kiírása is beindul. Az eddigi infrastruktúra-fejlesztésre irányuló programok még nagyobb energiával folynak majd tovább, gondolok itt az óvodaprogramra, a bázisiskolák fejlesztésére, kultúrházak, magyar házak, egyházi intézmények, az egészségügyi, a sport infrastruktúra, az idegenforgalom minden területen várható újabb nagyarányú fejlesztésére, ami minden Kárpátalján élő embernek előnyös nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, mert ez az egész régiót gazdagítja. Azt látjuk egyébként, hogy ezeknek a támogatási programoknak rendkívül jó a fogadtatásuk nemcsak a magyar, hanem a teljes lakosság körében.
– A hagyományos konzuli tevékenység mellett sok kulturális programot is támogat a konzulátus és Magyarország. Milyen programokkal készülnek 2019-ben?
– Az idei évet Magyarországon Rákóczi-emlékévvé nyilvánítottuk. Ismeretes, hogy Kárpátalja – az ungi, beregi, ugocsai és máramarosi régió – a XVII–XVIII. századi kuruc szabadságmozgalmak, így a Rákóczi-szabadságharc szűkebb pátriája, egyúttal a Rákócziak földje. Ennek itt, Beregszászban egy kiemelkedő mozzanata lesz II. Rákóczi Ferenc lovas szobrának felavatása, amely méltó továbbörökítése a Nagyságos Fejedelem itteni emlékezetének. Egy olyan magyar fejedelemről van szó, aki az addigi esetekben csak rendi szabadságharcot kiterjesztette a nemzet egészére, azokra az emberekre is, akik nem a nemességhez tartoztak. Ráadásul a ruszin népet tartotta a magyar mellett a „leghűségesebb nemzetnek”, „gens fidelissimá”-nak, és ez a kölcsönös megbecsülés oda és vissza igaz, hiszen a ruszinok körében is komoly kultusza volt és van Rákóczinak, hisz a Nagyságos Fejedelem által vezetett szabadságharc szülőföldje Kárpátalja. Ugyanebben a szellemben február első felében a nagyszőlősi járásbeli Salánkon, történészek előadásait meghallgatva, illetve korabeli zenei műsorral fogunk emlékezni a Rákóczi-szabadságharc utolsó országgyűlésére, az 1711. február 11–18. közötti salánki országgyűlésre.
Túl a Rákóczi-emlékévre tervezett programokon általánosságban is elmondhatom, hogy színvonalas magyar kulturális programokban gazdag lesz az idei év mind a kulturális, mind a tudomány-, mind pedig a sportdiplomáciai rendezvények, programok, illetve az oktatási intézményeket támogató, valamint az ifjúsági programjaink terén is. Több konkrétumot nem szeretnék elárulni, hisz a legtöbb esetben még zajlanak az egyeztetések.
– A társadalmi szervezetekkel és a helyi sajtóval is nagyon jó kapcsolatokat tart fenn a konzulátus. Ennek része a most szerkesztőségünkben tett informális látogatás is?
– Itt, ahol a magyar közösség kisebbségi élethelyzetben van, a helyi magyar sajtónak hatványozottan fontos a szerepe. Azon kívül, hogy a közérdekű információk lakossághoz történő eljuttatásáról, egyfajta fórum biztosításáról gondoskodnak, tudósítanak a helyi hírekről, megjelenik a kárpátaljai magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban a szülőföld íze, hangulata, levegője, ezzel nagyon nagy szolgálatot tesz a Kárpátalja hetilap az itt élőknek, kárpátaljai magyar honfitársaink lokálpatriotizmusát, a helyi közösségek önnön értékeinek tudatát erősítve. Túl azon, hogy hogyan áll a világ, az emberek elsősorban arra kíváncsiak, hogy a saját viszonyaik miként alakulnak. Ezekre a kérdésekre pedig az itteni magyar sajtóból kaphatják meg a választ még azok a kárpátaljaiak is, akik ideiglenesen szülőföldjüktől távol dolgoznak. Gratulálok az önök által végzett, küldetés értékű, áldozatos munkához!
Badó Zsolt
