Múlt szerdán ismét összegyűltek az ungvári járási Palágykomorócon, hogy történelmünk egyik szomorú időszakára emlékezzenek a református templomkertben.
A Himnusz eléneklését követően Andrejcsák-Tóth Anetta, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Palágykomoróci Alapszervezetének elnöke, járási képviselő szólt a jelenlévőkhöz, akik az est csendjében emlékezni mentek a sztálini önkény és a második világháború áldozatainak emlékművéhez:
– Olvassuk a neveket és emlékezünk: emlékezünk egy apára, egy nagyapára, egy kedves szomszédra vagy egy jó barátra, sok fiatal pedig egy-egy róluk hallott történetre. Nem teltek el évszázadok, az emlékek még frissek, sokan még maguk elé idézik az elhunytak mosolyát, fülükben cseng, ahogy viszontlátást kívánnak – mondta az elnök asszony és utalt arra, hogy azok, akik elindultak, a hazát mentek szolgálni, eleget tenni az akkori hatalom felkérésének annak reményében, hogy jobb jövőt teremtenek vele az itthon maradt szeretteiknek. – És a három nap az örökkévalóságba torkollott… – jegyezte meg szomorúan. – Mindazok, akik látták őket elmenni, a nevek helyett arcokat látnak ezen az emlékművön, amely több, mint puszta neveket felsorakoztató sírkő; nem más, mint arcképcsarnok, emlékkönyv. Minden veszteség fájó és az emlékek az idő távlatából nézve még fontosabbak lesznek. Emlékezzünk ma az elesettekre úgy, mint szolgálattevő, kötelességtudó, hazájukat és családjukat mindennél előbbre tartó hazafiakra – hangsúlyozta Andrejcsák-Tóth Anetta.
A település lakosai közös imával folytatták az emlékezést. Szkoropádszky Péter görögkatolikus parochus Izajás próféta Könyvének 9. fejezetéből idézve hirdette: „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd” – hangzottak az atya szavai a fagyos estén.
A megemlékezés végén a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet, majd átvonultak a község klubjába, ahol a Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült A Sátán fattya című filmet tekintették meg.
RV
