Kárpátaljai magyar közösségünk legnagyobb tragédiájára, a sztálini lágerekben elpusztított magyar férfiakra emlékeztek megyénk városaiban és falvaiban.
Nagyberegen november 17-én, szombaton a Nagyberegi Református Líceum aulájában vetítették le a Nagy Zoltán Mihály azonos című regénye alapján Zsigmond Dezső által rendezett A Sátán fattya című nagyjátékfilmet az érdeklődő helybéliek számára.
Vasárnap református istentisztelettel folytatódott az elhurcoltakra való emlékezés, majd 12 órától a temetőkertben felállított emlékműnél Vass Bertalan, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyberegi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, közöttük az anyaországi Püspökladányból érkezett vendégeket és Debrecen város küldöttségének tagjait, akik együtt emlékeztek a nagyberegiekkel.
Tóth László lelkipásztor által tartott áhítatot követően a Nagyberegi Református Líceum diákjai irodalmi műsorral tisztelegtek az elhurcoltak emléke előtt. A műsort Gálfi Dezső nevelőtanár állította össze.
Az anyaországi vendégek közül elmondta még gondolatait a debreceni Lánczy Lajos, valamint a püspökladányi Tóth László.
Nemzeti Himnuszunk eléneklése után a résztvevők elhelyezték az emlékműnél a kegyelet koszorúit és virágait.
Munkácson november 25-én emlékezett a város magyarsága a sztálini lágerekbe elhurcolt ártatlan magyar és német áldozatokra. 1944-ben a Rákóczi-kastély udvarán gyülekeztek a sztálini lágerekbe induló magyar és sváb férfiak, ma azon a helyen áll Matl Péter szobra, emlékeztetve közösségünk legnagyobb tragédiájára, a falon pedig a város 149 mártírjának neve van felvésve az emléktáblákra.
A szemerkélő esőben összegyűlt emlékezőket Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarság ellen elkövetett embertelen gaztett végrehajtói azóta sem lettek név szerint megnevezve, se megbüntetve. Nem rehabilitálták ebben az országban azokat az áldozatokat sem, akiknek egyetlen bűnük a nemzetiségük volt. Bár az eseményeket alakítani nem tudjuk, bizakodunk abban, hogy ha 74 évig nem is történt meg, de egyszer csak megtörténik, és igazságot szolgáltnak majd az elpusztított magyaroknak. Addig is évente összegyűlünk és megemlékezünk áldozatainkról, és imádkozunk értük – mondta a KMKSZ-alapszervezet elnöke, aki külön köszöntötte Buhajla József ungvári magyar főkonzult, Gulácsy Géza megyei képviselőt, a KMKSZ alelnökét, Lapatyuk Krisztinát, Schink Istvánt és Holub Teodort, a Munkácsi Városi Tanács képviselőit, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét, a Munkácsi Németek Szövetségének képviseletében megjelent Varvarceva Mariannát és Matl Péter szobrászművészt.
Buhajla József főkonzul felidézve az egykori eseményeket, elmondta: „A sztálini Szovjetunió 74 évvel ezelőtt kezdte meg az ártatlan civilek, magyarok és németek málenkij robot néven emlegetett összegyűjtését, elhurcolását, ami minden alap nélkül, a vonatkozó nemzetközi egyezmények súlyos megsértésével történt. A sztálini önkény az alapvető humánum sárba tiprásával fiatalkorúakat, nőket, időseket és betegeket is elhurcoltatott, a fasiszta haláltáborokat is megszégyenítő körülmények közé. Sokukat hiányos öltözetben hajtották a gyűjtőtáborba, sokan közülük már az úton meghaltak a kegyetlen bánásmód, a hideg és az éhség következtében.” A főkonzul hangsúlyozta, hogy az elhurcolt áldozatokra emlékezni kell, amit kötelességünk átadni az utánunk jövő nemzedéknek, hiszen nincsen jövője annak a népnek, amely nem emlékezik a múltjára. A diplomata végezetül kijelentette: „A kárpátaljai magyarság számára csak egyetlen helyes út létezik: ez az összefogás. Kárpátalján nem engedhetjük el egymás kezét, és az anyanemzet sem fog soha hátat fordítani az itt élőknek. Ha kell, erején felül is támogatni fogja az arra rászorulókat.”
Zemkó Tibor, a Munkácsi Öregcserkész Csapat vezetője gyermekkori személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, hogy édesapja egy jóakaró tanácsa ellenére sem tudta azt mondani, hogy ruszin. Magyarként vállalta a sorsát, elment társaival a lágerbe, ami az egészségébe és végül az életébe került.
Popovics Emese magyar népdalt énekelt, majd Snep Román római katolikus plébános és Gulácsy Dániel református lelkész imádkozott mártírjaink lelki üdvéért.
A Munkácsi Római Katolikus Egyházközség énekkarának az alkalomhoz illő előadását követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait az emléktáblánál.
Zápszonyban nemzeti himnuszunk eléneklése után, a sztálinizmus és a II. világháború áldozatainak templom melletti emlékművénél Csatáry Zsolt, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke mondott emlékbeszédet, kiemelve: „A zápszonyi férfiak a szolyvai gyűjtőtáborba kerültek, ahol 12 ezer foglyot őriztek. Fűtetlen, bűzös, nyomorúságos barakkokban tartották a rabokat, éheztek, fáztak. A legyengült embereket betegség tizedelte. A táborban aratott a hastífusz. A halottakat szekéren vitték a temetkezőhelyre, 20-30 embert is beletuszkoltak névtelenül egy gödörbe. Értük nem szólt a harang…”
Orosz Zsolt zápszonyi református lelkipásztor rávilágított: a Szovjetunióban úgy gondolták, hogy felépítenek egy olyan jövőt, amely Isten nélküli, mert úgy vélték, Isten nem létezik. Végül egy olyan társadalmat hoztak létre, amely nemcsak Isten nélküli volt, de embertelen is lett.
Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul emlékeztetett arra, hogy a magyar lakosságot begyűjtötték, és továbbküldték őket a Szovjetunióba kényszermunkára. A táborban az odahurcoltak harmada pusztult el, a Gulágra küldötteknek pedig a fele soha nem tért haza. A málenkij robotra kárhoztatott emberek bűne mindössze magyar származásuk volt.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének és a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke az 1944-ben elhurcolt 40 ezer kárpátaljai magyar férfira emlékezve kifejtette: „Történelmünk okán – úgy gondolom – jobban meg kellene értenünk egymást a többségi nemzettel, hisz az ukránok is sok veszteséget éltek meg. Nem sikerült az I. világháború végén létrehozniuk az önálló Ukrajnát, majd az erőltetett iparosítás eredményeképpen az 1930-as években sok millió ukrán éhhalált halt békeidőben” – emlékeztetett, bizakodva abban, hogy országunk vezetői mindezeket figyelembe véve változtatnak majd hangnemükön és politikájukon. Mert a kárpátaljai magyarság nem ellensége ennek az országnak, ellenkezőleg: szorgos építői lehetnénk a számunkra elfogadható feltételek biztosítása esetén.
Bacskai László, Zápszony polgármestere hangsúlyozta, hogy ami velünk, kárpátaljai magyarokkal 1944-ben megtörtént, az a legnagyobb borzalom, ami vetekszik a holokauszttal. Mindkét esetben nemzetiségi, faji alapon küldtek embereket a halálba. A sztálini lágerekben pedig magyar közösségünk legjobb emberei estek áldozatul.
Megható volt a Zápszonyi Általános Iskola Turóczi Zsuzsanna tanárnő által felkészített tanulóinak verses, dalos emlékező műsora. Majd a Bátyúi Együtt Nyugdíjasklub megható összeállítása zárta a megemlékezést.
Az 50. zsoltár eléneklése után a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.
Guton harangszóra gyülekeztek a sztálini terror helyi áldozataira emlékezők az óvoda felújított dísztermében, ahol tematikus pannókon igyekeztek a szervezők szemléletesen bemutatni a 74 évvel ezelőtti tragikus eseményeket. A szolyvai emlékparkot és a nemrég ott tartott megemlékezést, az azon részt vevő gutiakat pedig egy fotókiállítással igyekeztek a szervezők bemutatni a hozzátartozóikra emlékező falubelieknek.
A megjelenteket Tóth Angéla, a KMKSZ helyi alapszervezetének alelnöke köszöntötte.
Dr. Erdei Péter beregszászi magyar vezető konzul beszélt a 74 évvel korábbi eseményekről. Majd Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke és Balogh Attila, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke elevenítette fel mindazokat a borzalmakat, amelyeket őseinknek magyarságuk vállalása miatt el kellett viselniük.
A guti református és baptista egyházközségek az alkalomhoz illő énekekkel tették meghittebbé a közös emlékezést. Imádkozott az áldozatokra emlékezve Nagy Szabolcs református lelkész.
A guti iskolások irodalmi műsorral készültek az alkalomra. Majd a zsúfolásig megtelt terem közönsége közösen megtekintette A Sátán fattya című filmet.
A megemlékezés végén megkoszorúzták a sztálinizmus guti áldozatainak emlékművét.
Badalóban november 25-én koszorúzással és filmvetítéssel emlékeztek a mártírokra. Az 1944 őszén a sztálini lágerekbe hurcolt magyar férfiak közül 64-en soha nem látták viszont szülőfalujukat. Az istentiszteleten Sápi Zsolt református lelkipásztor a keresztények üldöztetéséről beszélt, és azt emelte ki, hogy 74 évvel ezelőtt az akkori mártír áldozatoknak magyarságukért és keresztény hitükért kellett meghalniuk. Az istentiszteletet követően a templom szomszédságában található Mártírok emlékparkjába vonultak a megemlékezők, akiket elsőként Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, a járási tanács képviselője köszöntött. Beszédében a kárpátaljai magyarság elleni legkegyetlenebb bűntettének nevezte az 1944-es eseményeket. ,,Az itt lévő emléktáblán 150 név szerepel, akik közül 88-an soha nem látták viszont szülőfalujukat. Minden szám, minden név mögött emberi sorsok, emberi tragédiák vannak, hiszen falunkban sem volt olyan család, aki ne gyászolt volna férjet, testvért, vagy közeli hozzátartozót. Alapvető kötelességünk, hogy örökre őrizzük meg emléküket…”
Napjainkról szólva, azt emelte ki, hogy manapság ugyan látszólag békében élünk, de a kárpátaljai magyarságnak most is meg kell küzdenie kultúrájáért, anyanyelvéért, jogaiért, iskoláiért, egyszóval fennmaradásáért. – Mindezekért csak úgy tudunk hatékonyan küzdeni, ha maradunk. Maradunk őseink, szüleink földjén, nem hagyjuk el azt a szülőföldet, amelyet több mint ezer éve a teremtőtől kaptunk örökségbe – fejezte be gondolatait.
,,Az emlékezés kapcsán óhatatlanul is párhuzamot vonunk a 74 évvel ezelőtti események és a mostani helyzet között – mondta beszédében Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul –, hiszen ma is szakadnak szét a családok, rohamosan fogy a magyar nemzetiségűek száma Kárpátalján. Ezt a harcot azonban a helyi magyarságnak már nem egyedül kell megvívnia, hiszen támaszul itt áll mögötte az anyaország is.”
Köszöntötte az egybegyűlteket Szalai Imre, Badaló polgármestere is, aki hangsúlyozta, hogy azért fontos emlékezni ezekre a borzalmakra, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg. Mint mondta, emlékeinket át kell adni gyermekeinknek, unokáinknak, azért, hogy tanuljanak a múltból.
Miután Sápi Zsolt református lelkipásztor rövid fohászt mondott az áldozatokért, a gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola gyermekei adták elő az alkalomhoz illő műsorukat, majd a jelenlévők a megemlékezés koszorúit és virágait elhelyezték az emlékmű talapzatánál.
A délutáni órákban a helyi kultúrházban filmvetítésre került sor: az odaérkezők megtekinthették A Sátán fattya című filmet.
bzs, jéel
