Amint arról beszámoltunk, 2018. október 4-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa első olvasatban megszavazta az új nyelvtörvényt. Az „első olvasatban” azt jelenti, hogy a parlament elé benyújtott számos nyelvtörvény tervezete közül a jogalkotók a 2017. június 9-én regisztrált 5670-д számú tervezetet tekintik az új jogszabály végső szövegének kialakítása során alapnak, ehhez a változathoz lehet a későbbiekben módosító javaslatokat tenni, és ezt a tervezetet terjesztik majd valamikor a parlament plenáris ülése elé vitára, illetve szavazásra.
A 5670-д számú és Закон України „Про забезпечення функціонування української мови як державної”, azaz: Ukrajna törvénye „Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról” című törvényről az elkövetkezendő napokban, hetekben valószínűleg sokat lehet majd hallani, olvasni, nagy vonalakban ismertetjük annak tartalmát. Nem részletes elemzésre vállalkozunk, hanem csupán a jogszabály irányultságának bemutatására. Sorozatunk első részében az 1–8. cikkelyeket mutattuk be.
A jogszabály negyedik részének nagyon hosszú a címe: ЗАСТОСУВАННЯ ДЕРЖАВНОЇ МОВИ В РОБОТІ ОРГАНІВ ДЕРЖАВНОЇ ВЛАДИ, ОРГАНІВ ВЛАДИ АВТОНОМНОЇ РЕСПУБЛІКИ КРИМ, ОРГАНІВ МІСЦЕВОГО САМОВРЯДУВАННЯ В УКРАЇНІ, ДЕРЖАВНИХ І КОМУНАЛЬНИХ ПІДПРИЄМСТВ, УСТАНОВ ТА ОРГАНІЗАЦІЙ, ІНШИХ СУБ’ЄКТІВ ГОСПОДАРЮВАННЯ ДЕРЖАВНОЇ І КОМУНАЛЬНОЇ ФОРМ ВЛАСНОСТІ (Az államnyelv használata az államhatalmi szervekben, a Krími Autonóm Köztársaság állami szerveinél, az önkormányzatoknál, az állami és kommunális vállalatoknál, intézményeknél és szervezeteknél, egyéb, állami és kommunális tulajdonban lévő gazdasági egységekben), és a 9–19. cikkelyeket foglalja magába. Amint az várható, a 9–10. cikkelyekben a jogalkotó kötelezően előírja az államnyelv használatát minden rendezvény, értekezlet, ülés stb. során a hosszú címben megnevezett intézményekben. Az államnyelv használata kötelező a fent nevezett szervek minden írásos dokumentumában is. Azt azonban megengedi a jogszabály 9. cikkely 2. pontja, hogy más nyelvek is használhatók legyenek az üléseken, rendezvényeken, ám ha ezt a résztvevők közül legalább egy igényli, a szervezők kötelesek biztosítani az ukrán nyelvű fordítást számukra. A 10. cikkely 8. bekezdése szerint a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatát a nevezett helyzetekben egy külön, a nemzeti kisebbségekről szóló törvény szabályozza majd.
A 11. cikkely a bíróságokon, a 12. a fegyveres erőknél, a 13. a rendvédelmi szerveknél írja elő az államnyelv kötelező használatát. A 14. cikkely meghatározza, hogy az ukrán állampolgárokkal a vám- és határőrizeti szervek munkatársai az államnyelvet kötelesek használni, külföldiekkel más nyelvet is használhatnak. A 15. cikkely a választási folyamat teljes ukrán nyelvűségét írja elő. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a szavazólapok, a választási jegyzőkönyvek készülnek kötelezően ukrán nyelven, hanem még a választási szórólapok, reklámplakátok, információs anyagok is. Ha ez a cikkely hatályossá válik, akkor például az abszolút magyar többségű Nagydobrony, Vári vagy Tiszaásvány helyi önkormányzatának képviselőjelöltjei sem tehetnek ki magyar nyelvű választási plakátot a helyi, zömében magyar anyanyelvű választók tájékoztatásának céljából. A 16. cikkely a nemzetközi szerződések esetén előírja, hogy az egyik példánynak mindenképpen ukrán nyelven kell készülnie.
A következő részben az oktatás, a tudomány a kultúra és a sajtó nyelvhasználatát szabályozó passzusokat ismertetjük.
Folytatjuk.
