Egy aranykorról emlékeztünk meg egy vészterhes korszakban
Miközben bizonyos ukrán politikai erők mindent megtesznek a magyar–ukrán viszony megmérgezéséért, addig a Huszton 2013 óta megtartott Bethlen-napok azt bizonyítják, hogy különböző nemzetiségű, nyelvű, kultúrájú (de a közös keresztény kultúrkörbe tartozó) emberek békésen is tudnak egymás mellett élni, ha tisztelik egymást.
Október 7-én, a csípős őszi reggelt követően, „az idős hölgyek nyarának” melengető verőfénye köszöntötte a VI. Bethlen-nap résztvevőit, mely rendezvényt az idén is a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezte meg, a KMKSZ Huszti Alapszervezetével, a helyi polgármesteri hivatallal, valamint a helybeli református és római katolikus egyházközséggel együtt. A máramarosi város főterén felállított szabadtéri színpadon – a megnyitóünnepség felvezetéseként – a konferansziék felidézték, hogy Bethlen Gábort, Erdély legnagyobb fejedelmét 1613. október 23-án választották meg a Máramaros vármegyét is magába foglaló fejedelemség uralkodójává, ő pedig felvirágoztatta országa gazdaságát, kultúráját, oktatásügyét, s európai szintre emelte fejedelemségét. 1622-ben a Habsburgokkal megkötött béke értelmében birtokába került Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj vármegye, valamint Tokaj, Munkács, illetve Ecsed vára is. És Bethlen Gábor uralkodása alatt Erdély, illetve a hozzá kapcsolt régió egyaránt aranykorát élte. Neki állít emléket ez a fesztivál, melyet 2013 őszén – hagyományőrző céllal – Bethlen fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából indítottak útjára a szervezők. Huszt és a fejedelem kapcsolatának kapcsán pedig megjegyezték, hogy az uralkodó öccse, Bethlen István Máramaros örökös főispánja lett, és fényes palotát rendezett be magának a huszti várban.
A megnyitó kezdetén a Salánki Íjászkör és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hagyományőrzői – korhű viseleteket öltve – dramatizált formában eljátszották Bethlen Gábor bevonulását Husztra, ahol a várkapitány köszöntötte az uralkodót, aki megerősítette jogaiban a vidék lakóit, s megígérte: senkinek sem engedi meg, hogy bármiben megkárosítsa őket.
A múlt felvillantása után aztán visszatértünk a jelenbe. Dr. Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet vezetője, a Rákóczi-főiskola rektora, a KMPSZ elnöke, megyei tanácsi képviselő megnyitotta a rendezvényt, beszédében pedig méltatta Bethlen Gábor bölcsességét, mellyel azt is megakadályozta, hogy a Habsburgok „mentsék meg” a töröktől, de azt is, hogy a törökök „mentsék meg” a Habsburgoktól, s elérte, hogy országa minden népe szabadon éljen, fejlődjön szülőföldjén. Majd idézte a nagy uralkodó híressé vált kijelentését: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” E kijelentést a jelenre vonatkoztatva pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Bethlen példáját szem előtt tartva nekünk is mindent meg kell tennünk vidékünk fejlődéséért, amit csak saját erőnkből képesek vagyunk megtenni. S méltatta Huszt város vezetését, amiért szépen felújították az ünnepségnek helyet adó főteret.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul kifejtette: Bethlen Gábor emlékezetéhez híven nekünk is meg kell őrizni saját szabadságunkat, saját nyelvünket, anyanyelvű iskolarendszerünket, kulturális örökségünket. Emellett együtt kell működnünk azért, hogy létbiztonságot teremtsünk minden itt lakó polgár számára. Ez a feladatunk, ezen munkálkodunk, ezért dolgozunk a gazdasági fejlődésért, Bethlen szellemében. A gazdasági élet fellendítésének fontosságát üzeni a fejedelem mind a magyaroknak, mind az ukránoknak, akik itt élnek a XXI. században.
Ivan Fegyko alpolgármester is örömét fejezte ki a rendezvény kapcsán, elismerve, hogy Huszt is része a magyar kultúrának. Míg Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke felszólalásában a térséget gazdagító jelenségnek nevezte a vidék népi, kulturális sokszínűségét, azt, hogy itt különböző kultúrák élnek és fejlődnek egymás mellett, s annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a továbbiakban is maradjon meg ez a kulturális sokszínűség. A megnyitót tárogatójátékával színesítette Pirigyi Gergely tárogatóművész. Az ünnepség hivatalos részét végül Simon Sándor református lelkész és Szulincsák Sándor huszti római katolikus plébános imája zárta le.
Ezt követően népzenei, tánc- és néptáncegyüttesek vették birtokba a színpadot. Fellépett a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola tánccsoportja, a Tiszacsomai Bokréta Hagyományőrző Csoport, a Bustyaházai Vasárnapi Iskola, a Huszti Elit Tánccsoport, a Viski Szivárvány Tánccsoport, az Aknaszlatinai Nefelejcs Néptáncegyüttes, a Husztyani együttes, a Viski Bicskások, valamint a Rusznaki együttes. Majd a magyarországi Leander Kills együttes tartott könnyűzenei koncertet a leszálló őszi estében.
S miközben a színpadon egymást váltották a különböző nyelvű, illetve tánc- és zenei stílusú együttesek fellépései, az érdeklődők felkereshették a fesztiválra érkezett borászok, méhészek, népművészek standjait. A benei Anicka Csilla horgolást oktatott a gyerekeknek, akik kis medalionokat készíthettek. László Árpád sárosoroszi-salánki borász már kiforrt fehér és vörös újborokkal, valamint gyümölcspálinkákkal – közöttük újdonságként dinnyepálinkával, illetve a Babám csókja fantázianevet kapott muscat ottonel desszertborával (mely édes, mint a babám csókja) – fogadta a vendégeit. Orosz Ruszlán derceni borász itt és most elsőként jelentkezett száraz fehér tokaji furmintjával és alibernet száraz vörösborával. A Beregsomból érkezett Tóth Margit süteményeit, míg falubelije, Barkaszi Levente sajtkészítő tehéntejből előállított sajtjait, valamint ordát kínált eladásra. Bíró Ferenc standján – akit a KMVSZ beregi régiója 2018-ban az év méhésze díjban részesített – akác-, vegyes virág-, hárs-, lucerna- és tatárkamézek, valamint mézes gyümölcspálinkák sorakoztak. Pák Ferenc benei borász fehér- és vörösborok mellett rozéval, borkorcsolyaként pedig aszalt szilvával és aszalt körtével kínálta vendégeit, s emellett szilvalekvárt is bocsátott eladásra. A szintén Benéből jött Varga István borász pedig úgy informált, hogy Huszton még mindig nagyobb a kereslet a félédes borokra, de már a szárazakat is sokan kedvelik.
A beregszászi Homa Katalin a pólófestés modern és az üvegfestés régi világába kalauzolta el az érdeklődőket, de gesztenyékből készített figuráival és ikebanákkal is várta vendégeit, s gipszfigurák öntésére is tanította a gyermekeket. A Csilla és Zsuzsa lekvárkészítő cég 14 fajta lekvárral, újdonságként pedig áfonya- és szőlőlekvárral jelentkezett. A beregszászi Szerhij Stucsin festett fa díszdobozokat kínált eladásra. A Mezőkaszonyból érkezett Szűcs Zoltán méhész különböző mézekkel, felesége, Mária pedig mézeskalácsokkal fogadta vendégeit. A balazséri Váradi Adrienn sátrában a kíváncsi gyerekek hennafestéssel készült ábrákkal – többnyire virágokkal – ékesíttethették magukat. A Salánkról érkezett Kalanics Éva csuhékarkötők és nagyanyáink kedvelt gyermekkori játékai, a rongybabák készítésével, míg fia, Attila a bőrkarkötő- és a bőrostor-készítés fogásaival ismertette meg az érdeklődőket. A beregszászi Kurmai Irén kalocsai hímzésre tanította a gyerekeket szövőkerete segítségével. A Beregújfaluból jött Jánosik Julianna virág-, míg Jánosik Vivien makramékészítést tanított, míg a gáti Mátyus Erikától a gyermekek megtanulhatták, hogyan lehet nejlonharisnyából virágot készíteni. A guti Pocsai Erzsébet csuhébaba-készítésre oktatta a gyerkőcöket. A Viskről érkezett Szenek Miklós pirográfiára tanította a gyerekeket, akik villanyárammal melegített izzószállal égettek figurákat falemezekre, míg maga az oktató gravírozott fa dísztárgyakat kínált megvételre. Az ugyancsak viski Nagy Mónika pomponokat és horgolt karkötőket készített. A benei Bábel Imre szövést, a beregszászi Géczi Irén pedig gyöngyözést tanított. S természetesen nem maradtak el az ételkészítők sem…
Összességében elmondható, hogy a magyar felszólalók, kézművesek, borászok, ének-, zene- és tánccsoportok közelebb vitték a huszti ukránokhoz (vagy részben ruszinokhoz) a magyar kultúrát, a maguk részéről mindent megtéve a magyarellenes propaganda ellensúlyozásáért.
Az ünnepség lebonyolítását a magyar kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Lajos Mihály
