“A nemzeti kisebbség képviselői viszont nem tágítanak: teljes magyar nyelvű oktatást követelnek, habár ők is ismerik a Velencei Bizottság javaslatait, melyek alapján Ukrajnának nem kell módosítania az Oktatásról szóló törvény nyelvi cikkelyét…”
Az idei felvételi időszak lassan a végéhez ér. Az oktatási minisztérium fő feladata jelenleg az új tanév megszervezése, amely leginkább az első osztályosok számára lesz különleges: ők az új állami szabvány szerint tanulnak majd. A Hlavkom hírportál július 25-én nagyinterjút közölt Lilija Hrinevics miniszter asszonnyal, ebben az oktatási szférát érintő reformok mellett kitértek a magyar kisebbséggel való viszonyra is.
Hrinevics az elmúlt egy évben a magyar nemzeti kisebbség vezetőivel, oktatási szakembereivel folytatott megbeszéléseket a 2017 szeptemberében elfogadott új oktatási törvény, illetve annak az oktatás nyelvére vonatkozó cikkelye kapcsán. Az írás szerzői már a felvezető szövegben fontosnak tartják megemlíteni, hogy Hrinevics nemcsak a „szokásos” miniszteri teendőknek tesz eleget. Az oktatási törvény ugyanis a nemzetközi politikai színtérre is kikerült azáltal, hogy a magyarság körében nagy mértékű elégedetlenséget váltott ki. Mint fogalmaznak, a szakminiszter idejének jelentős részét a magyar vezetőkkel való tárgyalásokkal töltötte, s azzal foglalkozott, hogy „próbálja leküzdeni Magyarország ellenállását” a témában. Az írásból – melynek részleteit az alábbiakban magyarul közöljük – kiderül, hogy az oktatási miniszter továbbra is sajátos módon értelmezi a Velencei Bizottság ukrán oktatási törvényre vonatkozó javaslatait, ahogy a kárpátaljai magyar érdekképviseleti szervezetek vezetőivel folytatott tárgyalásokat is.
– Miben különbözött az idei külső független tesztelés (ZNO) az előzőektől? Hogyan értékelik az eredményeket?
– Abban különbözik, hogy idén először a szakiskolák, szakközépiskolák diákjainak is ZNO-vizsgát kellett tenniük ukrán nyelvből és irodalomból, mert csak így kaphattak érettségi bizonyítványt. Ennek eredményeként az idén duplájára nőtt azoknak a száma, akik nem tették le az ukrán vizsgát: a múlt évi 7,55 százalékhoz képest a diákok 14 százaléka nem érte el a minimumot.
Ugyancsak idei újítás, hogy az idegen nyelvből tett vizsga kiegészült hallás utáni szövegértési feladattal. Kétségtelen, hogy az angol vizsgán a szövegértés szükségessége vita tárgyává vált, arra hivatkozva, hogy a diákok nem hallották, nem értették vagy túl nehéz volt a feladat. Az eredmények azonban mást mutatnak: a diákok csupán 0,02 százaléka nem tudott egyetlen helyes választ sem adni a szövegértés kérdéseire. Ez csupán 18 gyerek a közel 86 ezerből. Az elemzések azt mutatják, hogy az eredmények hasonlóak az előző évekéihez, vagyis az alacsony, közepes és magas pontszámot elérő diákok aránya megfelel az eddigi tendenciának. A feladatok nehézségi szintjén kívül érkeztek panaszok a tesztek levezetésének körülményei miatt is. Megvizsgáltuk a beadott 66 fellebbezést, s kiderült, valójában csak négy helyszínen volt valós fennakadás, technikai hiba.
– Tehát csak technikai jellegű problémák adódtak?
– Igen, vagyis a szövegértési feladat tartalma és felolvasásának sebessége helyes volt, illetve megfelelő nehézségi szintű volt. A szövegértés kapcsán felmerült aggályok azonban azt bizonyítják, hogy az iskolákban az idegen nyelveket keveset hallgatják, vagy keveset tanítják hallás után értelmezni azt. Pedig ez nagyon fontos kommunikációs készség. Habár nagyon komoly és költséges feladat, de biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb elérjük azt, hogy a ZNO-vizsgákon ellenőrizni tudjuk a diákok beszédkészségét is.
– Megvannak-e már a vizsgaeredmények konkrét iskolákra felbontva?
– Ez az összesített elemzés mindig augusztus végére–szeptember elejére készül el. Ez alapján összevetjük a feladatokhoz kapcsolódó eredményeket. Ennek köszönhetően évről évre tökéletesíthetjük a tesztfeladatokat.
Az a vágyunk, hogy megtaláljuk azokat a feladatokat, amelyek révén a lehető legpontosabban értékelhető válik a diákok teljesítménye. Az évek során nagy mennyiségű analizálható anyagot gyűjtöttünk, amely elérhető a honlapon.
„A ZNO eredményei nem mindig tükrözik a tanintézmény munkájának minőségét”
– Milyen következtetéseket vonnak le akkor, ha látják, hogy egyes iskolák végzősei évről évre rossz eredményeket mutatnak fel? Ilyenkor a minisztériumnak vagy a helyi illetékes hatóságnak kell lépnie?
– Természetesen az iskola fenntartóinak és igazgatóságának kell kiderítenie, hogy mi az oka a rossz vizsgaeredményeknek. Ez lehet például egy adott tanár alacsony színvonalú munkája. De ne feledjük, hogy a ZNO-ra nem lehet abszolút mérceként tekinteni: az eredményei nem mindig tükrözik az iskolában zajló munka valós értékét. Példának okáért a gazdagabb családok magántanárhoz járatják a gyerekeiket, így a magasabb presztízsű tanintézmények – ahol a gazdag családok gyerekei tanulnak – eredményessége nő. De mi áll valójában emögött: az iskolai pedagógusok munkája vagy a magántanároké? Senki sem tudja.
– Ez arra az esetre példa, ha az eredmények nagyon jók. Mi van akkor, ha rosszak?
– A rossz eredményeknek különböző okai lehetnek. Például a Beregszászi járásban a magyar tannyelvű iskolák végzőseinek több mint hetven százaléka, akárcsak tavaly, idén sem érte el az ukrán nyelv és irodalom külső független teszt alsó ponthatárát. Ilyenkor a tanár a hibás? Természetesen nem. Ekkor avatkozunk be mi a helyzetbe: egyszerűen több óraszámot kell fordítani az ukrán nyelv oktatására, valamint a felső tagozaton tanulók esetében folyamatosan át kell térni egyes tantárgyak oktatását illetően az államnyelvre. Mivel a jelenlegi oktatási rendszerben a magyar nemzetiségű gyerekek nagyon keveset beszélnek ukránul, nem fejlesztik a szókincsüket. Ők otthon, az utcán és az iskolában is folyamatosan magyarul beszélnek. Nekik gyakorlatilag nincs elég órájuk, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet. Jelenleg hatalmas, nemzetközi szintű viták alakultak ki az amúgy teljesen jogszerű oktatási törvényünk azon álláspontja kapcsán, miszerint kénytelenek vagyunk növelni az ukránnyelv-órák számát a kisebbségi iskolákban, hogy lépésenként bevezethessük a kétnyelvű oktatást. Ez a többi közt a rossz ZNO-eredmények következménye.
– Magyarország azonban makacsul ellenzi az oktatási törvényünket.
– Úgy vélem, ez már nem az oktatás színvonalának a kérdése, hanem a nagypolitikáé. A két ország oktatási, illetve külügyminisztere megbeszéléseket folytatott a témában. Szijjártó Péter a sajtótájékoztatón pontosan közölte, hogy a magyar fél elvárja Ukrajnától a Velencei Bizottság állásfoglalásának betartását. Ez valóban nagy lépés a részükről, hiszen az elején a magyar kormány hallani sem akart a változásokról, status quót hirdetett, száz százalékban magyar nyelvű oktatást követeltek. A magyar külügyminiszter hozzátette: az ukrán oktatásügynek egyeztetnie kell a magyar kisebbséggel. Már megkezdődtek ezek a tárgyalások, s jóllehet, hosszúra nyúltak, több pozitív eredmény született általuk például arra vonatkozólag, hogyan tökéletesítsük az ukrán nyelv oktatását. A nemzeti kisebbség képviselői viszont nem tágítanak: teljes magyar nyelvű oktatást követelnek, habár ők is ismerik a Velencei Bizottság javaslatait, melyek alapján Ukrajnának nem kell módosítania az Oktatásról szóló törvény nyelvi cikkelyét, ám a magyar kisebbség képviselői – akik közvetlen kapcsolatban állnak Szijjártó Péterrel és Magyarországgal – pontosan ezeket a változtatásokat kérelmezik – mondja a miniszter asszony.
Lilija Hrinevics hozzátette, bízik benne, hogy ennek a történetnek a végére pontot tesz majd az alkotmánybíróság, mely ősszel vizsgálja meg a nyelvi cikkelyt; ők készek megvédeni azt az álláspontot, hogy az megfelel Ukrajna Alkotmányának. Hozzátette, Magyarország az oktatási kérdésen túl A nyelvről és A kettős állampolgárságról szóló törvénytervezetekkel kapcsolatban is nyilatkozott már, amiből szerinte az a következtetés vonható le, hogy a magyar fél mindig keresni fogja a Nagy-Magyarország retorikáját erősítő érdekeket, témákat.
Szerinte a Velencei Bizottság megerősítette, hogy Ukrajna álláspontja helyes: a gyerekeknek tudniuk kell az államnyelvet, hiszen ez a társadalmi jólét és egység egyik fő alkotóeleme – véli a szakvezető, majd így folytatja:
– Már elkezdtük a nyelvi cikkely megvalósítását. Az első osztályosok számára gyakorlatilag megdupláztuk az ukránórák számát. Ebben az évben a kormány pénzt folyósított a nemzetiségi iskolákban lévő ukrán nyelvi szaktermek felszereltségének fejlesztésére, valamint húszszázalékos prémiumot állapított meg a kisebbségi iskolákban dolgozó ukrántanároknak, hiszen ők éveken át hátrányos helyzetben voltak. Hogy a változások visszafordíthatatlanok legyenek, helyesen és fokozatosan kell bevezetni azokat. Ez vonatkozik a tanári képesítés (kvalifikáció) emelésére is. Hiszen az a pedagógus, aki eddig magyarul vagy oroszul oktatta például a matematikát, nem fog tudni megfelelő képesítés nélkül átállni az ukrán nyelvű oktatásra. Legfeljebb valamilyen szörnyű kevert nyelvet használ majd, vagy csupán a látszat szintjén valósítják meg a változtatást. Amikor csak mondják, hogy ukránul tanítanak, de az osztályteremben, a zárt ajtók mögött az oroszt használják továbbra is. Mi arra törekszünk, hogy a tanáraink valóban tudjanak ukránul tanítani, és tanítsanak is.
– Hogyan fogják ellenőrizni ezt a folyamatot?
– Az oktatási intézmények ellenőrzése a helyi hatóság feladata. Utóbbiak viszont pártfüggőek Ukrajna keleti és nyugati részén egyaránt. Ez normális jelenség – végül is demokratikus országban élünk. Azonban szükségünk van egy független ellenőrző szervre, amely valós információkkal szolgál a minisztériumnak. Ennek érdekében létrehoztuk az Országos Oktatásminőségi Bizottságot, amelynek regionális irodái működnek majd, azok fogják helyben ellenőrizni az oktatási folyamatot, és hiteles információkat fognak gyűjteni.
„A 60-40-modell értelmében az érettségi megszerzésekor a diákok a tantárgyak legalább 60 százalékát ukrán nyelven fogják elsajátítani”
– A magyarok mellett a románokat és a bolgárokat is aggasztja az új ukrán oktatási törvény.
– Ez hibrid háború. Amikor elfogadtuk a törvénytervezetet, akkor az összes külföldi médium azt írta, hogy Ukrajna be akarja zárni a nemzetiségi iskolákat, és az 5.osztálytól kezdve teljes ukrán nyelvű oktatást akar bevezetni. Így a kisebbségi gyerekek elveszítik nemzeti identitásukat, és az a tanuló, aki még nem tud jól ukránul, soha nem fogja megfelelően elsajátítani a tananyagot, ezért nem tanulhat tovább. A sajtó ezt a hírt kapta fel az oktatási törvénnyel kapcsolatosan.
Lengyelország, Románia, Bulgária oktatási minisztereivel tárgyalásokat folytattunk, melyek során mi pontos információkkal szolgáltunk nekik, különösen a Velencei Bizottság ajánlásainak kézhezvétele után. Személyesen is részt vettem a bizottság könnyűnek nem mondható ülésén, ahol megvédtük az álláspontunkat, és elmagyaráztuk, hogy nem fogjuk megsérteni a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyerekek jogait.
Párbeszédet folytatunk mindegyik érintett országgal. Lengyelországgal és Bulgáriával már aláírtunk egy okiratot, amelyben rögzítettük álláspontunkat; velük jó irányba halad az együttműködés. Romániával kapcsolatban vannak vitás kérdések, hisz esetükben, akárcsak a magyar kisebbségnél, összetettebb a kérdés, lévén, más nyelvcsaládhoz tartoznak, így nekik nehezebb elsajátítaniuk az ukrán nyelvet. Erre való tekintettel különböző modelleket dolgoztunk ki a kétnyelvű oktatás bevezetésére. Valahol ez hosszabb, valahol rövidebb ideig tartó folyamat lesz. Ezt a modellt nevezzük 60-40-modellnek, mely szerint a középiskola befejezéséig a tantárgyak legalább 60 százalékát a tanulók ukrán nyelven fogják tanulni. Vagy ha akarják, akár többet is. De kevesebbet nem. Ez azokra az iskolákra vonatkozik, melynek nyelve az Európai Unióban használt nyelvek egyike.
– A botrányos magatartásáról elhíresült Larisza Nyicoj írónő Dmitro Tabacsnikhoz hasonlította Önt, amiért a 60-40-modell mintájára megállapodást kötött bolgár kollégájával. A parlament viszont ezt a kvótát még nem fogadta el.
– Csak a munkámat végzem, azokat a feladatokat, amelyeket az állam rótt rám. A kétoldalú tárgyalás egy ezek közül. Ezeken a találkozókon vitatjuk meg a szakmai kérdéseket, majd közzétesszük a sajtóban az eredményeket. Ezt a modellt használják az európai országok is, pont ezért bólintott rá a Velencei Bizottság. De ebből is politikai kérdést csináltak. Egyrészről egyesek, mint például Larisza Nyicoj, azt mondják, az ukrán nyelvet hozzuk ezáltal hátrányos helyzetbe. Másrészről ott vannak a magyar kisebbség vezetői, akik azt állítják, hogy meg akarjuk fosztani gyermekeiket nemzeti identitásuktól, és durván megsértjük a jogaikat. Egyik félnek sem tudunk teljes mértékben eleget tenni. Ezért számunkra csak egy kiút van: betartva az Alkotmányban foglaltakat minőségi oktatást biztosítani a tanulók számára. Megengedhetetlen, hogy egy ukrán állampolgár csak közvetlen lakóterületéhez kötődjön, és ne tudja elolvasni vagy kitölteni adóbevallását, mert az iskolában nem részesült megfelelő oktatásban. Mi ezen változtatni fogunk, habár innen is, onnan is lesznek majd felénk panaszok.
„A munkaerőpiacon hetven százalékban kétkezi munkásokat keresnek, viszont a végzősök nyolcvan százaléka egyetemekre felvételizik”
– Ukrajnában hiány van a kétkezi munkásokból. Hogyan fogják ösztönözni a végzősöket arra, hogy a divatos egyetemek helyett válasszák inkább a szak(közép)iskolákat? Hisz körülöttünk egyre több az ügyvéd, de nincs kinek megjavítani a lefolyót.
– Az a helyzet, hogy a munkaerőpiacon hetven százalékban kétkezi munkásokat keresnek, viszont a végzősök nyolcvan százaléka egyetemekre felvételizik. Sajnos Ukrajnában a szakiskolai végzettségnek soha nem volt tekintélye. De ez nem tükrözi a valóságot, mert ha a bérek szempontjából nézzük a dolgot, akkor sokszor szak(közép)iskolai végzettséggel nagyobb fizetésre tehetünk szert, mint egyetemi diplomával.
A szak(közép)iskolák felszereltsége sajnos nagyon elavult, így múlt századi gépeken próbáljuk megtanítani fiataljainkat a modern szakmákra. Épp ezért a kormány szakiskolai központok létrehozását kezdeményezte. Ezeket a legkeresettebb szakmák elsajátításához szükséges gépekkel szereltük fel, és ide jöhetnek gyakorlatra a szakiskolák diákjai. Tavaly és tavalyelőtt erre a célra 50 millió hrivnyát, míg idén 100 milliót különítettünk el, ez azonban nagyon kevés egy ekkora rendszer kiépítésére. Az EU-val pedig – a felsőoktatási együttműködésen túl – szakiskolai infrastrukturális projektben állapodtunk meg. Az unió pénzügyi segítséget ad korszerű szakiskolai berendezések vásárlására és az épületek felújítására.
Második lépésként bevonjuk a szakközépiskolák ellátásába a különböző minisztériumokat és a munkaadókat. Például a közutak javítására rengetek pénzt ad az infrastrukturális minisztérium, de nincsenek szakképzett ukrán munkások a feladatok elvégzésére. Hogy ne kelljen vendégmunkásokat alkalmazni, azt szeretnénk, hogy a minisztérium a munkálatokra kijelölt összeg 0,02 százalékát fordítsa a hazai munkások képesítésére. A munkaadók esetében pedig egyezményt kell aláíratnunk azokkal a diákokkal, akiknek a tanulmányait a munkaadók fizetik, miszerint a diploma megszerzése után minimum két évet az adott munkaadónál fognak dolgozni. Így megelőzhetnénk azt is, hogy a frissdiplomások külföldön keressenek munkalehetőséget. Ez a rendszer egyszer már működött.
Kárpátalja.ma
