Erről volt szó július 7-én, szombaton a XXVI. Kárpátaljai Magyar Szabadegyetem utolsó napjának második panelbeszélgetésén, melyet a moderátor, Moszkovits János, a Figyelő újságírója két szomorú hírrel kezdett: aznap volt Kányádi Sándor temetése, és nemrég távozott az élők sorából Pogány Erzsébet felvidéki magyar közéleti személyiség, a Felvidék.ma alapítója.
A fórumon a részt vevők arra keresték a választ, hogy illúzióink vagy lehetőségeink vannak az EU-ban a kisebbségvédelem terén. Moszkovits kiemelte a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés Kárpát-medencei magyar összefogásnak köszönhető sikerességét. Az aláírások mintegy 80 százalékát Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság adta, és így sikerült áttörni a közömbösség falát.
Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő szerint az EU az értékek és az érdekek uniója, ahol a demokrácia, a szabadság értékeivel valamennyien egyetértenek, de ezeket sajátos módon értelmezik.
– Magyarországnak olyan alapértékbeli gondokat rónak fel, amelyek nem léteznek. Viszont ha a nyugat-európai érdekek úgy kívánják, ezeket a kritikákat az érdekek mentén fogalmazzák meg. Itt jön az, amikor az érdek felülírja az értéket. A kisebbségek esetében szintén ez a két kulcsfogalom játssza a főszerepet. Amikor konkrét dolgokat kellene tenni, elindul a mellébeszélés: figyelemmel kísérjük, támogatjuk, de nem történnek konkrét lépesek – jegyezte meg a képviselő asszony és elmondta, a kis lépéseknek is örülnek.
A Minority SafePack azért tekinthető sikernek, mert polgári kezdeményezésekkel sikerült az Európai Uniót elérni. Hogy ebből lesz-e jogalkotás, vagy irányelv születik, azt még nem lehet tudni.
Az oktatási törvény kapcsán a képviselő asszony elmondta, amikor még csak felmerült, hogy a kisebbség számára kedvezőtlen jogszabály születhet, a 751 EP-s képviselőből több mint harminccal fogalmaztak meg levelet, köztük katalán, baszk, svéd, bolgár, valamint orosz származású balti kollégákkal.
– Majd fokozatosan lemorzsolódtak a támogatóink. Ahogy haladt az ügy előre a magyar diplomácia részéről, az EU-ban rendre mindenki azt mondta, várjuk meg a Velencei Bizottság döntését, ne tegyünk elhamarkodott lépéseket, nehogy orosz bérenceknek tűnjük. Sokszor ebbe a falba ütköztünk. Nehéz volt megértetni, hogy konkrétan a kárpátaljai magyar oktatás mellett emelünk szót – hangsúlyozta Bocskor Andrea.
Sikerült egy erős támogatót találni Antonio Tajani EP-elnök személyében, aki olasz és ismeri a dél-tiroli példát. Fontos, hogy minden záródokumentumba bekerül a kisebbségi jogok védelmének szükségessége.
Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont igazgatója nyelvészként közelítette meg a kérdést, és kifejtette, mi a probléma az ukrajnai oktatási törvénnyel. 2016 júliusában árnyékjelentést nyújtottak be az EU megfelelő bizottságához, 2017 januárjában országjelentést a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ukrajnai alkalmazásáról. Ezekben felhívták a nemzetközi szervezetek figyelmét azokra a problémákra, amelyek már a törvény elfogadása előtt is léteztek. Kiemelték: bűnbakkeresés kezdődött, ami akár pogromokba is torkollhat, és ez már be is következett. A Charta megfogalmazása meglehetősen „puha”. Hivatkozni lehet rá, mert Ukrajna aláírta és ratifikálta is, de a 47 tagállam közül csupán 23 cselekedett így. 9 állam törvényhozása nem írta alá, 15 aláírta ugyan, de nem ratifikálta.
Sándor Krisztinától, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökétől megtudhattuk, az előadásra készülve úgy tervezte, felsorolja a Romániában a 2014 és 2017 között történt legfontosabb ügyeket, de az élet átírta elképzeléseit. Utalt arra, hogy július 4-én a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken megszületett a végleges ítélet a terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi Beke István és Szőcs Zoltán büntetőperében. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két tagját azzal vádolták, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren 2015-ben, a román nemzeti ünnepre szervezett december elsejei katonai parádé alatt. Öt-öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélték a két vádlottat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei nem tudták konkrét bizonyítékokkal alátámasztani a rendkívül súlyos vádakat.
Úgyszintén kedvezőtlen döntést hoztak a Batthyáneum-könyvtár visszaszolgáltatása ügyében. A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszaigényeltek a román államtól. Az épületet a román kormány 1998-ban sürgősségi kormányrendelettel visszaszolgáltatta a római katolikus egyháznak, amit 2002-ben a parlament törvényerőre emelt, csakhogy a román állam intézményei nem hajtották végre.
Az emberi életeket is érintő ügy Beke István és Szőcs Zoltán ítélete, ami a legváratlanabb volt, és nem kétséges, hogy ez egy politikai nyomásra hozott döntés, az európai bíróság előtt folytatódik. Minden politikai párt által támogatott civil felvonulást szerveznek, más típusú akciók és lépések is kiegészítik a tiltakozást.
Romániában is hozzászoktak ahhoz, hogy amikor az emberek zsebét érintő kérdésekről van szó, elterelő céllal más problémát gerjesztenek. Most az új igazságszolgáltatási törvénytervezet van a parlament előtt, amelynek értelmében bárki elítélhető, aki a román nemzetet és államot sértő kijelentést tesz.
– Ha ezt elfogadják, plasztikusan fogalmazva, könnyen lehet, közel kerülünk a börtönhöz – emelte ki Sándor Krisztina.
Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa arról beszélt, hogy ebben a nyomasztó és ellenséges légkörben mit tud tenni a KMKSZ a kommunikáció terén nagyon erős Ukrajnában.
– Van egy megerősödött magyarellenes hangulat, ami egy több éve tartó lejárató és gyűlöletkeltő ukrán médiakampány eredménye. Az ukrajnai sajtóban központi témává váltak a kárpátaljai magyarok, akiket ukránul nem beszélő, már-már analfabéta szeparatistáknak állítanak be. Az ukrán médiában szinte kizárólagosan negatív tartalmú írások jelennek meg a „magyar származású ukránokról”. Hamis és megalapozatlan elméletekkel és vádakkal támadják a magyar közösséget, a magyar intézményeket és szervezeteket, a közösség vezetőit.
Ukrajna a 90-es években soknemzetiségű, független államként jött létre. A jogok papíron le voltak írva, de nem mindig tartották be azokat. Most viszont alkotmányellenes döntéseket hoznak, és a magyarellenesség odáig fajult, hogy focistákat és traktoristákat neveznek szeparatistának.
Elvégeztünk egy kisebbségfigyelő monitoringot, 2014-től kigyűjtöttük a magyarellenes történéseket, és megjelentettük ezeket egy angol, ukrán, magyar nyelvű kiadványban. 2014 és 2018 áprilisa között 182 esetet rögzítettük az ukrajnai magyarellenesség megnyilvánulásaiból. A megnyilatkozásokat számba véve nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságunkkal szemben folytatott ukrán állampolitika céltudatos és következetes módon magyar közösségünk asszimilációjára és ellehetetlenítésére törekszik – mondta el Darcsi Karolina.
A beszélgetés összegzéseként valamennyien egyetértettek abban, hogy nem szabad feladni, mert a közösség jövőjéről van szó. Meg kell találni azokat a lehetőséget, amelyek, ha apró lépésekkel is, de előre visznek.
Rehó Viktória
