Tősgyökeres kárpátaljaiként rendszerint némi nemamihibánk szégyenérzettel vegyes furcsa nagyképűséggel nyugtáztam anyaországi vagy a Kárpát-medence más részébe szakadt ismerőseim hüledezését a képtelenebbnél képtelenebb ukrajnai sztorik hallatán. Tudják, amolyan kárpátaljaimagyarvagyokkeménységgel. Az utóbbi hónapok oktatási ámokfutása hatására mostanában már szemrebbenés nélkül vettem tudomásul a napi híreket. Rendre szinte rezignáltan nyugtáztam: országunk hozza a formáját, s nekünk valahogy orvosolnunk kell a politika által ejtett sebeket.
Azonban ezen a héten sikerült meglepnie az Ukrajnának becézett nagyhatalmi játékszernek. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) által az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány ellen indított bűnvádi eljárás, bevallom, sokkolt. A kezdeti düh aztán rövidesen átcsapott visszafoghatatlan vigyorgásba, mert hát, lássuk be, ez aztán tényleg köznevetség tárgyává tette az ország hű védelmezőit. A közösségi hálókon megindultak a találgatások: ugyan mi indíthatta erre a szégyentelen, nevetséges tettre az SZBU-t? Miben látja a veszélyforrást? A nyertes pályázatoknak köszönhető némi kárpátaljai gazdasági fellendülésben? A hivatalosan behajtott adónak nevezett sarcban? A lakosság nemzetiségtől független elvándorlási hullámának enyhülésében?
Mitől tarthatnak? A nyertes pályázatoknak köszönhetően sokan a mezőgazdaságba fektettek be. Talán traktoros hadjárattól félnek? Vagy a szolgálat munkatársai mostanság enyhén túlzásba vitték a Transformers-filmek nézését, s ellenséget látnak minden új gépben? Esetleg a fóliasátrak izzasztó melegében növekvő uborkák valamilyen különleges, ukránokra specializálódott emberevő növények lennének?
A hivatalos indoklás szerint az SZBU „az Unióból érkező támogatásokban az ország területi integritásának veszélyét látja”. Nos, ennyi erővel az országhatárokat szemtelenül figyelmen kívül hagyó vakondokok ellen is illene már eljárást indítani a mélyen tisztelt biztonsági szolgálatos uraknak s hölgyeknek. Csak úgy mondom.
Összegezzük az SZBU s ezzel együtt az ország vezetésének logikáját:
– minden, az elvándorlás gondolatát félredobó – de minimum elodázó –, a külföldi (történetesen magyar), hivatalosan követhető, az ukrán államkasszát gazdagító segítséget igénybe vevő, Kárpátalján gazdálkodó vállalkozó ukrán állampolgár szeparatista;
– minden, a becsületesen, békésen itthon dolgozó (történetesen magyar) lakosokat megbélyegző, a pályázati kritériumoknak nem megfelelő, a vizionált mézesbödönből nem részesülő ukrán állampolgár honvédő patrióta.
Megfordul-e valaha e képtelen logika? Nem tudom. Elvész-e valaha türelmünk e képtelen ország irányába? Egész biztos. Mit fog tenni akkor Ukrajna, amikor kiválóan működő biztonsági szolgálatának köszönhetően már nem lesz kit szeparatistának bélyegeznie e vidéken – el sem merem képzelni. De a képtelen logikát követve valószínűleg el sem tudnám képzelni…
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma
