Váriban és Beregszászban kibontották a nagyságos fejedelem zászlaját
1703. május 21-én bontotta ki Esze Tamás Tarpán és Mezőváriban a nagyságos fejedelem „Cum Deo pro patria et libertate”, azaz „Istennel a hazáért és szabadságért” feliratú zászlaját, és felolvasta a Brezánban kelt kiáltványt, másnap megtette ezt Beregszász piacterén is, ezzel vette kezdetét a Rákóczi-szabadságharc. A 315 évvel ezelőtti eseményekről emlékeztek meg május 23-án Mezőváriban,
a KMKSZ helyi alapszervezete, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola, a Mezővári Református Egyházközség, valamint a Pro Cultura Subcarpathica Civil Szervezet által szervezett emlékünnepségen, majd május 25-én a Beregszászi Városnapok hivatalos megnyitóünnepsége előtt megtették azt a beregszászi Kossuth téren is.
A mezővári református templom melletti téren Kész Barnabás főiskolai tanár, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője korhű katonai egyenruhában idézte fel az egykori eseményeket, majd felolvasta Rákóczi brezáni kiáltványát. Ezt követően az ugyancsak korhű egyenruhában lévő főiskolai hallgatók kibontották és meglengették a történelmi zászlókat, „Vivat Rakóczi!” kiáltások közepette.
A templomban Menyhárt István református lelkész hirdette Isten igéjét, hangsúlyozva: „Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van…”
Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke közös emlékezésre szólította a jelenlévőket: „Ha gondolatban visszaforgatjuk az idő kerekét, szinte látni véljük, amint paraszti gúnyába öltözött mezővári férfiak jelennek meg itt, az Isten háza melletti téren, hogy meghallgassák a magyar nemzet mellett elkötelezett vezetőiket. Vajon 1703. május 21-én milyen erők, milyen közös terhek hívták ki házaikból, terelték egybe ezeket az embereket? A válasz egyszerű – a szabadság és nemzetük iránti elkötelezettség. Mert minden egyes nemzedék életében legalább egyszer elhangzik a hívó szó.”
Szilágyi Mátyás, Magyarország beregszászi főkonzulja ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Rákóczi rendi felkelése egyben az egész nemzet szabadságharca volt. Ez a harc a legjelentősebb rendi szabadságharc volt, egyesítve a XVII. század sorozatos szabadságküzdelmeinek energiáját és törekvéseit. Ugyanakkor ez volt az első olyan szabadságharca a magyar nemzetnek, amely a nemzeti egységre épült. Annak az egységnek pedig ma is nagyon fontos az üzenete.”
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének és a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke kijelentette: „II. Rákóczi Ferenc örökségét, eszményét és emlékét megőrizzük, hisz ezek adnak erőt a mindennapi küzdelmeinkhez, amit mi kárpátaljai magyarok békésen, találkozók, tárgyalások alapján szeretnénk megoldani a már-már létünket fenyegető politikai történések közepette is. Bármi is lesz, nem hagyjuk a templomot, a templomot és az iskolát. Mert Isten az igaz ügyet nem hagyja el” – zárta gondolatait Sin József.
Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese arról biztosította hallgatóságát, hogy megyénk vezetése támogatja a kárpátaljai magyar közösséget jogaikért folytatott küzdelmükben. Kijelentette: „Úgy gondolom, hogy az itt ülő gyerekeknek és szüleiknek joguk van eldönteni, hogy milyen nyelven tanuljanak. Biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy anyanyelvükön, államnyelven, vagy akár az Európai Unió más nyelvén tanulhassanak. Én ebben mindig támogatni fogom önöket az ezer éve soknemzetiségű Kárpátalján.”
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke a 315 évvel ezelőtti események kapcsán elmondta: „Úgy gondoljuk, hogy a nép felbuzdulása volt egy magasztos cél érdekében – valószínű, hogy ez a meglátás helyes. Ha történész nagyítóján keresztül megnézzük, hogy a szabadságharc egyes mozzanatai mennyire voltak katonailag megalapozottak, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az egészében inkább a vágy és az érzelmek domináltak, mint a hideg racionalitás, az esélyek objektív analízise. Így volt ez Rákóczi idejében, 1848-ban, 1956-ban és tulajdonképpen így van ma is. Ha megnézzük, hogy Magyarország micsoda küzdelmet vív olyan erők ellen, amelyek a fél világot már birtokolják, és most az életösztönét és hitét vesztett Európára csapnak le, láthatjuk, hogy anyaországunk nem fél ettől a küzdelemtől és kiáll, harcol a magyar nemzetért. Valahogy így teszünk mi is, amikor a magyarság érdekeit védjük. Azt a zászlót, amit 30 esztendővel ezelőtt kibontottunk a kárpátaljai magyarság jogainak védelmében, azt nem tehetjük le, vinnünk kell tovább, és ha a Jóisten erőt ad, akkor vinni is fogjuk” – hangsúlyozta Gulácsy Géza.
Az emlékünnepséget a Mezővári Református Gyülekezet felnőtt és gyermekkórusai és a BorzsaVári Népi Zenekar Kovács Erika és Kovács Sándor által összeállított közös ünnepi műsora zárta, majd a jelenlévők megkoszorúzták a templom külső falán lévő emléktáblát.
Beregszászban május 25-én egy lovas hölgy és korhű ruhába öltözött hagyományőrzők, valamint főiskolai hallgatók szekéren vonultak át a városnapok miatt igazi vásári hangulatúvá vált városközponton, majd a művelődési ház előtti nagyszínpadról Kész Barnabás főiskolai tanár, megyei képviselő Esze Tamást megszemélyesítve bemutatta, hogy mi is történt 315 évvel ezelőtt a beregszászi zászlóbontáskor. Majd Ferenci Attila színművész felolvasta Rákóczi kiáltványát, amit Jackánics Vaszil ezúttal felolvasott ruszin nyelven is. A résztvevők megkoszorúzták Esze Tamás beregszászi szobrát és ezzel kezdetét vette a háromnapos városnapi forgatag Beregszász városában.
Badó Zsolt
