Interjú Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzullal
Szilágyi Mátyás, Magyarország új beregszászi főkonzulja május másodikán vehette át Kijevben, Ukrajna külügyminisztériumában a működési engedélyét, a diplomácia nyelvén az exequaturt. Mostantól hivatalosan is elkezdheti diplomáciai tevékenységét régiónkban, ebből az alkalomból beszélgettünk vele életéről, pályájáról és terveiről.
– A kárpátaljai magyarok kíváncsiak: Kicsoda Szilágyi Mátyás? Főkonzul úr, beszélne önmagáról, családjáról, pályafutásáról?
– Kihasználva az alkalmat, Beregszászból köszöntöm kedves kárpátaljai magyar honfitársaimat, minden kedves olvasót. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy az önök patinás, kárpátaljai történelmi városában képviselhetem Magyarországot a Beregszászi Konzulátus vezetőjeként. A Külgazdasági és Külügyminisztériumban lassan 29. éve dolgozom. Előtte a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében román–francia nyelvszakon végeztem egyetemi tanulmányaimat. A ’90-es években hat és fél évig a bukaresti nagykövetségen, a 2000-es évek első felében a Luxemburgi Nagyhercegségben teljesítettem diplomáciai szolgálatot beosztott diplomataként. 2000–2002 között a minisztériumnak a balkáni országokkal fennálló kétoldalú kapcsolatokért felelős főosztályát vezettem. 2008–2012 között a kolozsvári főkonzuli, 2012–2017 között pedig a kisinyovi nagyköveti posztot töltöttem be. Anyanyelvemen kívül orosz, román, francia és angol nyelven beszélek. Két felnőtt gyermekkel – Kristóf és Tímea – büszkélkedhetek.
– Hogyan zajlott az exequatur átvétele a külügyminisztériumban?
– Rövid, ünnepélyes ceremónia volt, amelyre Keskeny Ernő úr, kijevi nagykövet kollégám barátilag elkísért. Kirilics úr, Ukrajna Külügyminisztériuma Konzuli Főosztályának helyettes vezetője olvasta fel, és nyújtotta át az ukrán külügyminiszter és a konzuli főosztályvezető által aláírt exequaturt, sok sikert kívánva munkámhoz. Ezt követően koccintás következett.
– A luxemburgi időszak után Kolozsváron volt főkonzul, majd nagykövet Kisinyovban, mennyiben mások a Beregszászban Önre váró kihívások?
– Semmiképpen sem kisebbek vagy kevesebbek. Moldova Köztársaság után ismét a „közvetlen szomszédságunkba”, szomszédos országba térek vissza. A konzuli misszió egyrészt a magyar állampolgárok, illetve a vízumigénylők irányában kiemelten szolgáltatói, ügyfélbarát kormányzati tevékenységet jelent, amely igen magas felelősséget helyez a külképviselet-vezető és a külképviselet minden egyes munkatársának a vállára. Másrészt, a Kárpát-medencében lévő külképviseleteink elsődleges feladatai közé tartozik a régióban, szülőföldjén élő magyar nemzeti kisebbségi közösség helyzetének figyelemmel kísérése, a vonatkozó alkotmányos kötelezettségeink gyakorlatban való érvényesítése. Nem utolsósorban jelentőségében egyre bővül a két ország, a határ menti térségek közötti gazdasági, infrastrukturális, fejlesztési és kulturális együttműködési formák gazdagítása. Konkrétabb, projektorientáltabb egy határainkhoz közeli konzuli képviselet vezetőjének a tevékenysége, összehasonlítva egy nem szomszédos országba akkreditált nagykövet kötelezettségeivel. A kolozsvári főkonzuli poszttal ugyanakkor lényegesen több a jellegbeli hasonlatosság.
– Milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezett Beregszászba?
– Mint utaltam rá, egy minél ügyfélbarátabb konzulátusi feladatvégzést kívánok elősegíteni. Érdekünk, hogy a turizmus a határ menti régióink között fellendüljön, a gazdasági kapcsolatok élénküljenek, elősegítsük a határon átnyúló közlekedési, távközlési és egyéb, lakosság számára létfontosságú infrastruktúrák, a modern igényeket kielégítő határátkelőhelyek kiépülését. Rendkívül fontos a gyors, zökkenőmentes átjárhatóság biztosítása a határátkelőkön, a várakozási idő minimálisra csökkentése. Minden eszközzel meg kell próbálnunk – mindkét félnek közösen – javítani a határátkelés jelenleg, sajnos, a XXI. századi követelményektől jelentősen elmaradó körülményein.
Minél hatékonyabb, partneri kapcsolatot szeretnék kiépíteni és fenntartani a konzuli kerület megyei, járási és helyi közigazgatási és önkormányzati intézményeivel, a helyi társadalom, így a magyar közösség képviselőivel, szervezeteivel, az egyházakkal, illetve a gazdasági szféra képviselőivel.
Konzulátusi gazdasági kapcsolatteremtő eszközeinkkel olyan szinergiákat szeretnénk működésbe hozni, amelyek az interregionális gazdasági kapcsolatok élénkítését kiváltva a határ mindkét oldalán előnyösek: hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, a harmadik országokba való elvándorlás mérsékléséhez, a térség gazdasági-infrastrukturális, és így szociális és egészségügyi színvonalának is az emelkedéséhez. Jó érzés azt látni, hogy konkrét részterületeken észrevehető javulást, igen fontos eredményeket hoznak immár az Egán Ede-program egymás után megvalósuló, „beérő” projektjei. Ha jól dolgozunk, talán lehet bizonyos szerepünk abban, hogy mind Kárpátalján, azon belül beregszászi konzuli kerületünkben, mind pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is jobban éljenek az emberek.
– Az itt töltött néhány hónap alatt milyen tapasztalatokat szerzett?
– Mélyen megérintett a beregszászi emberek meleg vendégszeretete. A város és az egész régió felbecsülhetetlen kulturális-történeti, műemléki értékekkel, európai szintű és jelentőségű kulturális örökséggel rendelkezik, amely igen közel áll egy magyar ember szívéhez. Ugyanakkor az épületek jelentős része felújításra szorul, az utak sajnos rossz minőségűek, van mit fejleszteni és rendbe hozni. Magyarország ebből a munkából igyekszik kivenni a részét, talán elég itt csak a nagy lendülettel megvalósuló óvodafelújítási programra utalni. Mind határ menti, mind interregionális, mind pedig országos bilaterális szinten is nagyszámú projekt van az asztalon, a megvalósítás különböző stádiumában, amelyek létrejöttük esetén jótékony hatást fognak gyakorolni az emberek életminőségére. A korszerűsített, határt átszelő, régióközpontokat, illetve akár a fővárosokat is összekötő vasútvonalak, valamint az autópálya-összeköttetés megvalósulása eminens érdeke mindkét országnak, a határ mindkét oldalán élő embereknek, magyaroknak, ukránoknak és más nemzetiségűeknek egyaránt.
A kárpátaljai, beregi táj festői, kiváló képzőművészek egész sorát ihlette meg, ennek ékes bizonyítékai jól láthatóak a Péterfalvai Képtárban vagy az ungvári képzőművészeti múzeumban. A helyi konyhaművészet pedig elsőrangú. Kiemelném itt a március eleji Beregszászi Nemzetközi Borfesztivált, a Szól a fülemüle ugyancsak beregszászi néptánc- és népzenei ifjúsági tehetségkutatót, a Beregszászi Városnapokat vagy a június eleji Kárpátaljai Zsidó Napokat. Mindezeken a programokon nagy érdeklődéssel veszek részt.
Magyar diplomata számára megkerülhetetlen és felemelő a magyar honfitársainkhoz fűződő lelki kötődés megélése. Ebben a kolozsvári munkám hangulati sajátosságaival igen nagy a hasonlatosság. A kárpátaljai magyarság példát mutat magyar nemzeti identitás-értékeinek ápolásában, nyelvéhez, kultúrájához, anyanyelvi oktatási rendszeréhez, történelmének tárgyi emlékeihez való ragaszkodásában. Nem sokkal állomáshelyemre való kiutazásomat követően zajlott az 1848-as forradalom évfordulójának megünneplése, amely meghatóan szép, méltóságteljes, egyben a nemzet erejét, tartását megmutató megemlékezés volt.
– A két ország kapcsolatában nem ez a legnyugodtabbnak mondható időszak. Milyen lehetőséget lát a közeljövőben az ukrán–magyar államközi kapcsolatok javulására?
– Magyar részről a prosperáló, demokratikus, stabil, területi integritását megőrző, interetnikai viszonyaiban harmonikus, toleráns, békés Ukrajnát támogatjuk. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a magyar nemzeti kisebbségi közösség megszerzett kisebbségi jogainak megőrzését, az e téren felmerült kérdéseknek a magyar kisebbségi közösség javát szolgáló mielőbbi megoldását. Mindebben elsődleges szerepe a szilárd magyar diplomáciai támogatás mellett a kijevi kormányzat és a magyar közösség közötti tényleges párbeszédnek lehet. A magyar fél ezt támogatja minden diplomáciai szinten és eszközzel.
Badó Zsolt
