A lakitelekiek nyerték el a böllérkirály címet
Tizenkettedik alkalommal rendezte meg Kárpátalja egyik legnépszerűbb turisztikai rendezvényét a beregszászi járási Mezőgecse a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal támogatásával.
Idén a böllérversenyen tizenkét csapat vett részt, bemutatva saját településük, régiójuk hagyományos ízeit. A versenyzők már a kora reggeli órákban lázas sütés-főzésbe kezdtek, hogy idejében elkészüljenek az étvágygerjesztő ételekkel.
A főszervező, Mester András, Mezőgecse polgármestere, a KMKSZ önkormányzati titkára még reggel elmondta: „Tizenkét csapat nevezett a versenyre: többségük Kárpátaljáról, de van egy-egy Lemberg megyéből, továbbá testvértelepüléseinkről, a magyarországi Lakitelekről és Szatmárcsekéről, valamint a vajdasági Kispiacról. A felvidéki Nagymad polgármestere, László Gábor is itt van velünk, de ők nem állítottak csapatot. Sajnálatosan falunk sem képviselteti magát idén a versenyen, alábbhagyott ez a vállalkozó szellem nálunk, Mezőgecsében is, azok, akik ezzel foglalkoztak, ma már mind külföldön dolgoznak.” Bizony, pár évvel ezelőtt nehezen hittük volna, de nemcsak Gecséből, az egész Beregszászi járásból sem érkeztek versenyezni vágyók. Kárpátaljai magyar csapat is csak egy volt, Nagydobronyból, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Balogh László vezette csapata.
A több mint egy évtized alatt a disznóvágással kapcsolatos hagyományokat bemutató rendezvényből egy országos hírű, disznótoros ételeket felvonultató gasztronómiai fesztivállá alakult a böllérverseny. Az ukrán állatvédő szervezetek nyomásának engedve, no meg a megyében folyamatosan jelen lévő sertéspestisjárványra hivatkozva már több éve nem vágtak a helyszínen egyetlen disznót sem. Korábban néhány csapat még a faluban leszúrt sertéseket helyben perzselte és dolgozta fel, de mostanra ez is csak kisebb részben, a lakitelekiek sátrában zajlott mindenki számára látható módon. A három-négy fős ukrán csapatok többnyire mindent félkészen hoznak, nem töltenek a helyszínen még kolbászt sem, csak azt leshetik el tőlük a turisták, hogy miként kell megsütni. Mindennek a lényege pedig a profitmaximalizálás. A két évvel ezelőtti böllérkirály magyarázta el, hogy míg ők tizenöt fős csapatukkal reggeltől megfeszített erővel dolgoztak, mégis csak délre készültek el a legtöbb disznótoros ételükkel, addig a kis csapatoknál folyamatosan vásárolhattak, fogyaszthattak az érdeklődők délelőtt kilenctől este négyig – a rendezvény végéig. S persze az sem mindegy, hogy négy- vagy 15 felé kell osztani a bevételt. De végtére is ez a rendezvény nem a bevételről kellene, hogy szóljon. A böllérverseny nem lett rosszabb, csak kevésbé a böllérek, inkább a szakácsok, borászok, pálinkakészítők termékeit lehet ott megcsodálni, és nem utolsósorban megkóstolni, ami kétségkívül a legvonzóbb dolog az egész rendezvényben. Mester András elmondta, hogy a járványveszély miatt a csapatok bevizsgáltatott és tanúsítvánnyal rendelkező sertéshúst dolgozhatnak fel a helyszínen, az aznap reggel leszúrt és ott perzselt, darabolt disznót pedig nem lehet olyan gyorsan bevizsgáltatni.
A nyíregyházai Czegle Tibor volt a három kárpátaljai és két magyarországi tagból álló zsűri elnöke. Ő már hosszú évek óta állandó résztvevője a rendezvénynek, a rendezvény kapcsán lapunknak elmondta: „A gasztronómia, az étkezés felé hajlott el a rendezvény. Végig kell néznünk itt a soron, és láthatjuk, hogy talán inkább ez kell az ide látogatóknak, hogy jól érezzék magukat és változatos ételekhez, italokhoz juthassanak hozzá. A tavalyihoz képest az ételkínálat változatosabb, több a látogató, arról értesültem, hogy 200-250 kilométeres távolságról is eljöttek erre a rendezvényre. A csapatok nagyobb része félig-meddig készen hozta az alapanyagokat. Korábban látványos volt a reggeli disznóölés, de mire azt feldolgozták, megfőzték, sok idő eltelt. A félkész anyagokból hamarabb készülnek el az ételek. Van itt hurka, kolbász, pecsenyék és mindenféle disznóhúsból készült ételek tömkelege, csak ámulunk-bámulunk. A csapatokról azt kell mondanom, hogy mindenki profi, elég csak végigmenni, hogy lássuk, mennyire bőséges és változatos a kínálat, nehéz a fogásokban hibát találni.”
A Szerbiából, a vajdasági Kispiac faluból érkezett csapat a hagyományos magyar disznótoros sültek mellett egy szerb ételt is kínált az érdeklődők számára, a „pljeskavicát”. A húspogácsákat sütögető Szarapka Ede polgármester elmondta: „Ez egy sertés-, bárány- és marhahúsból összekevert lapított húspogácsa. A három hús különböző állaga miatt ez összeragad, nem potyog szét sütés közben sem. Legjobban talán a hamburgerhez hasonlít, mert egy jellegzetes lepényszerű tésztába tesszük, körözöttel és hagymával dúsítjuk. Így egy nagyon ízletes, vajdasági étellel tudunk az idelátogatóknak szolgálni. Ezenkívül van még nálunk rostélykolbász, aminek az az érdekessége, hogy malac- és báránybélbe van töltve, csak kisujjnyi vastagságú, ezáltal sokkal ízletesebben átsül.” Szarapka Ede a körülötte sürgölődő 8 fős csapatról elmondta, hogy a magyar–szerb határtól körülbelül 10 kilométerre fekvő településről jöttek. Rendszeresen ott vannak kárpátaljai testvértelepülésük rendezvényein.
Szatmárcseke csapatánál sütöttek füstölt és friss kolbászt, szalonnát, fasírthúst, amit különféle köretekkel, például toroskáposztával kérhettek ez érdeklődők. Nagy sikert aratott a szilvapálinkájuk és a forralt boruk is, amiből a teljes készletet eladták egykettőre. Hadadi Ferenc egy hagyományos sparhelten sütötte a húst, ami a kor igényeinek megfelelően már gázfűtésesre van átalakítva.
A legnagyobb sürgés-forgás kétségkívül a harmadik testvértelepülés, Lakitelek sátrában volt. Ők, a Hurkalandorok csapata, a régi szokásoknak megfelelően helyben dolgozták fel a félbevágott állapotban odahozott sertést. Igyekeztek hagyományos eszközökkel dolgozni. Zobokiné Kiss Anita, Lakitelek polgármestere elmondta: „Most készültünk egy kis pluszkülönlegességgel: minden évben hiányolták a bográcsban főtt pörköltöt, úgyhogy most azt is fogunk főzni. Egyébként pedig a szokásos a menünk: a reggeli fogópálinka és forralt bor után sült vér, sült máj, velős pecsenyehús, majd készül a májas hurka, kolbász és a toroskáposzta.”
Az egyetlen kárpátaljai magyar csapat vezetője, a nagydobronyi Balogh László fiával együtt frissen töltötte a kolbászt, s elmondta, hogy 80%-ban mangalicahúsból, 20%-ban pedig szürkemarha húsából keverték össze a kolbásztölteléket, amit helyben sütöttek, bárki megkóstolhatta. Ők egy kevés vízben előbb főzték, majd amikor lefőtt a víz, a zsírban egy kicsit megsütötték a kolbászt. Készítettek szürkemarhahúsból bográcsgulyást is, illetve lehetett náluk füstölt sonkát és szalonnát is vásárolni.
Még a vegetáriánusok és az édesszájúak sem maradtak éhen, hisz a benei Hadadi Csilla lekváros palacsintát sütött, a bótrágyi Váradi Viktória faszenen sütötte a székely kürtőskalácsot, és lehetett kapni náluk díszes mézeskalács figurákat is. Illetve egy külön sátorban kóstolgathatta bárki a kárpátaljai magyar borászok jó minőségű borait.
A rendezvény hivatalos megnyitására délben került sor a böllérverseny nagyszínpadán. Köszöntötte a közönséget Mester András polgármester mellett a két társszervező, Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója, valamint Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő. Isten áldását kérte a jelenlévőkre Dávid Árpád helyi református lelkész és Iván Gábor görögkatolikus parochus. Ott volt még a bemutatott vendégek között Hancsók Szabolcs, Magyarország Földművelésügyi Minisztériumának referense, Békésyné dr. Lukács Angéla beregszászi magyar konzul, a testvértelepülések polgármesterei, Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, megyei képviselő, Rezes József, a megyei nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője, Orosz János, a Kárpátaljai Magyar Polgárőrökért Egyesület elnöke, Izsnyéte polgármestere, továbbá a Beregszászi járás és Beregszász város vezetői.
A színpadon a jó hangulatról az asztélyi Kázmér Ferenc gondoskodott, a kulturális műsorban felléptek a mezőgecsei Kék Viola és Szivárvány táncegyüttesek, valamint a tiszacsomai Piros Pántlika és Bokréta tánckar táncosai.
Ezúttal a borászok számára is hirdettek versenyt, akik a disznótoros ételekhez illő száraz borokkal nevezhettek. A versenyben fehérbor kategóriában Varga István benei borász vitte el az első díjat egy 2016-os traminivel, a második helyezett a derceni Orosz Ruszlán 2017-es chardonnay-ja lett, míg a harmadik az ugyancsak benei Bíró Ernő pölöskei muskotálya a 2016-os évjáratból. A vörösborok kategóriájában a kígyósi Sass Krisztián 2016-os karlot bora nyerte el az első helyezést, a második helyre a szőlősgyulai Simon István 2017-es golubok borát sorolta a három kárpátaljai és két magyarországi szakemberből álló zsűri. Ebben a kategóriában harmadik helyezést a Cotnar borászat 2016-os cabernet sauvignon bora ért el.
A böllérkirály címet végül a lakiteleki csapatnak ítélte a zsűri, ez a döntés, azt gondolom, nehezen vitatható. A rendezvény, ha vesztett is korábbi hagyományőrző jellegéből, de kétségtelenül jó reklám a kárpátaljai magyar és magyaros gasztronómiának, valamint Kárpátaljának mint turisztikai desztinációnak.
Badó Zsolt
