Akkor kezdődött Európa hanyatlása

Megújult a radvánci I. világháborús emlékmű

Radvánc ma Ungvár külvárosa, de az első világháború idején még egy kb. ezer lakosú, önálló község volt, ahol többségében magyarok éltek, de jelentős volt a sváb kisebbség is. A kisközségből besorozott katonák közül tizenketten estek el az I. világháború frontjain, nekik állítottak emléket a falu temetődombja szélén lévő egykori kőfejtőben kialakított emlékhelyen a hozzátartozók. Az emlékmű máig fennmaradt, de a két oldalán lévő, kisebb márványtáblák ugyancsak magyar nyelvű feliratát gondos munkával olvashatatlanná tették a szovjet rendszer idején, mivel megpróbálták eltávolítani a táblákat, de az nem sikerült. Viszont a nagy méretű, az áldozatok neveit tartalmazó márványtábla sértetlenül megmaradt. Az időközben rossz állapotba került emlékművet a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány újította fel a Rákóczi-főiskola szakmai hozzájárulásával és a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásával.

Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója a 2011-ben a Kárpátaljai Magyar Pedagógus­szövetség és a Rákóczi-főiskola által létrehozott alapítványról elmondta, azzal a céllal alapították, hogy az esélyegyenlőség jegyében végezzen tehetséggondozó és -támogató munkát. Mindemellett hagyományőrző, hagyományápoló, emléket állító és őrző feladatokat is felvállalnak. 2014-ben, az I. világháború kitörésének centenáriumán konferenciát és szakmai kirándulást szerveztek a világháborús emlékhelyekhez, többek között Radváncra is, ahol vidékünk egyik legnagyobb I. világháborús emlékműve áll. Az emlékművet nagyon rossz állapotban találták, és már akkor eldöntötték, hogy az első adandó alkalommal felújítják, most ez valósult meg a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásának köszönhetően.

Kuti László ungvári magyar konzul emlékeztetett: „Ezek a katonák, akiknek az emlékművénél most állunk, ténylegesen a hőseink voltak. Akik a legtöbbet adták, amit egy ember adhat, az életüket a hazájukért, az otthonukért, a családjukért, sokszor embertelenül nehéz körülmények között harcolva. Ők teljesítették a kötelességüket, az utánuk jövő nemzedékeknek a kötelességük pedig az, hogy emlékezzenek rájuk, ne engedjék feledésbe veszni a hőstetteiket.”

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő emlékbeszédében elmondta: „Az I. világháború kitörésekor senki nem gondolta, hogy négy évig fog tartani, és olyan hihetetlen szenvedéseket fog okozni, különösen Európa számára. A mai Kárpátalja területe ebben az időben frontvonal volt, a hegyek között vívta csatáit az osztrák–magyar és az orosz hadsereg, melyek következtében jelentős pusztítások is voltak, különösen a hegyvidéki területen… Az I. világháborút lezáró rossz békék láttán mindenki számára világos volt, hogy a békeidőszak Európában nem fog sokáig tartani, és 20 év múlva újra megindult egy még nagyobb és még rettenetesebb II. világháború, amely sokkal több emberéletet követelt, és sokkal több pusztítást végzett Európában. A későbbi fasizmus, kommunizmus és más népelnyomó rendszerek gyökere az I. világháborúban keresendő, mint ahogy Európa hanyatlásának kezdete is oda vezethető vissza.”

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a megyei tanács képviselője hangsúlyozta: „Mindannyiunknak okunk van rá, hogy itt legyünk. Mert minden családot érintett ez a háború. Minden családnak voltak veszteségei, és ez a háború határozta meg sorsunkat. A történelem más vágányra terelte az itt élő emberek életét, és a XX. században egyfajta játékszerként tekintettek erre a kis területre, hol ide csatoltak bennünket, hol oda, nem törődve az itt élő emberekkel.”

Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere hangsúlyozta, utalva a most Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktusra is: „A történelem igazolta, hogy soha egy háborúból sem volt még haszon.”

Köszöntötte a megemlékezőket Rezes József, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallásügyi Főosztályának vezetője és Mihajlo Miszjuk, a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatója, majd Csatáry György történész, a Rákóczi-főiskola történelem tanszékének docense, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója idézte fel a száz évvel korábbi eseményeket. Csatáry György elmondta, hogy a két oldalsó, megrongált márványtábla eredeti szövegét nem ismerik, de igyekeznek azt levéltári források segítségével kideríteni.

Az emlékmű újraavatási ünnepségének végén Kuti László konzul, az Ungvári Városi Tanács munkatársai, a KMKSZ képviselői, a Rákóczi-főiskola tanárai, a Kárpátaljai Állami Levéltár delegációja, Rezes József főosztályvezető és a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány nyolc tehetségpontjának koordinátorai, munkatársai és diákjai elhelyezték a megemlékezés virágait és koszorúit az emlékmű talapzatán, majd közösen elénekelték a Szózatot.

dózsa